Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Érezted már úgy, mintha valaki más fájdalmát cipelnéd a válladon? Amikor egy tragikus híradást látsz a tévében, vagy egy megrázó filmet nézel, érzed, hogy valami nyomot hagy benned? Sokkal többen tapasztalják ezt, mint hinnénk. A szakértők ezt a jelenséget „vicarious traumának”, vagyis másodlagos traumás stressznek nevezik.
A másodlagos traumás stressztsokan összekeverik a kiégéssel (burn out), pedig a két jelenség nem ugyanaz. A burn out elsősorban a tartós munkahelyi stressz következménye, amely hosszú távú érzelmi, fizikai és mentális kimerültséghez vezet. Ezzel szemben a másodlagos traumás stressz nem csupán a munkával kapcsolatos túlterheltségből ered, hanem abból a mély érzelmi megterhelésből, amelyet mások traumájának megismerése okoz. A másodlagos traumás stressz az együttérző képességünk kimerüléséből fakad, még ha nem is vagyunk közvetlenül érintettek, a szenvedő fél fájdalmát átvesszük.
Ha pedig túl sokszor, túl sokáig, vagy túl intenzíven vagyunk kitéve mindennek, kimerülhetünk, kifáradhatunk benne.
De hogyan alakul ki, milyen hatása van azokra, akik rendszeresen szembesülnek mások fájdalmával, és egyáltalán mit tehetünk ellene? – ezekről kérdeztük dr. Szabó Zsuzsanna pszichoterapeuta szakorvost, emelt szintű nemzetközi sématerapeutát, pár-és családterapeutát.
Mi a vicarious trauma, és hogyan alakul ki?
A másodlagos traumás stressz olyan lelki megterhelés, amely akkor alakul ki, ha mások traumája vagy szenvedése hat ránk, még ha közvetlenül nem is vagyunk érintettek.
Bár nem mi szenvedjük el a traumát, az empátia révén mégis átvesszük mások érzelmeit, ami mentálisan megterhelő lehet számunkra.
Gyakran előfordul, hogy a segítő szakemberek, akik traumát átélt emberekkel dolgoznak, idővel maguk is megtapasztalják ezeket az érzelmi terheket. Egy jó példa lehet erre egy olyan terapeuta, aki szexuális abúzus áldozataival dolgozik: bár ő maga nem szenvedett el bántalmazást, a munkája során az áldozatok történetei olyan mély hatást gyakorolhatnak rá, hogy a mindennapi életében akár a viselkedése megváltozhat. Például előfordulhat, hogy a munkája után már nehezen tud felszabadultan kikapcsolódni, mert a kliensével átélt bizalmatlanság és félelem átgyűrűzik a saját életébe is.
Mely szakmákban, élethelyzetekben jelenik meg a leggyakrabban?
A vicarious trauma különösen gyakori azok körében, akik traumatizált emberekkel dolgoznak együtt. Ez vonatkozik például az egészségügyi dolgozókra – a mentősökre, ápolókra, orvosokra –, de a szociális munkásokra, családsegítőkre és ügyvédekre is.
Az intenzív osztályokon, onkológián, hospice-ban dolgozók, valamint a segélyszervezetek munkatársai is gyakran ki vannak téve ennek a fajta mentális megterhelésnek.
Emellett krónikus betegeket gondozó családtagok is gyakran megtapasztalják a másodlagos traumás stressz tüneteit, vagy a nevelőszülői hálózat tagjai, esetleg bántalmazott gyermeket örökbefogadók, katonafeleségek, a traumát átéltek családtagjai, tehát számos helyzetben előfordulhatnak.
Gyakorlatilag bárki érintett lehet, aki találkozik mások fájdalmával.
Milyen tünetek utalhatnak a vicarious traumára?
Azok, akik megtapasztalják a másodlagos traumás stresszt, gyakran nem is tudják pontosan, hogy mi történik velük. Még saját kollégáim között is látom, hogy egyesek sokszor nem értik, miért váltak ingerlékennyé, miért akadnak el olyan esetek vezetésében, amit máskor sikerre tudnak vinni. Irritálttá válhatnak, alacsonyabb lesz a koncentrációs képességük, belső bénultságot és reménytelenséget, vagy épp megmagyarázhatatlan dühöt éreznek.
Csökken a magabiztosságuk, és ilyenkor könnyen megkérdőjelezik a világba, a környezetbe és az emberekbe vetett biztonságérzetüket.
Kialakulhat egy bizalmatlanság-abúzus séma, amit nem tud saját élettörténeti eseményhez kötni. A másodlagos traumás stressztől szenvedők gyakran küzdenek fájdalmas fizikai tünetekkel is, mint például kimerültség, fejfájás, nagyfokú fáradtság vagy épp gyomorproblémák. Fokozódva, akár személyiségváltozás is bekövetkezhet: egy nyílt, életigenlő, boldog személy egyszerre egy zárkózott, gyanakvó személlyé válhat.
Azok, akik hosszabb időn keresztül vannak kitéve mások traumájának, szenvedhetnek alvászavarokban, szorongásban, és akár szerhasználati zavarok is kialakulhatnak náluk.
Hogyan lehet megelőzni vagy csökkenteni ezt a traumát?
Számomra fontos, hogy a téma nagyobb figyelmet kapjon, és jobban előtérbe kerüljön, mert sokan nem ismerik fel időben a tüneteket, ezért nem tudnak időben szakemberhez fordulni. Azoknál a szakembereknél, akik gyakran találkoznak traumatizált személyekkel az önismeret kulcsfontosságú: a segítő szakmákban dolgozóknak különösen figyelniük kell a saját lelki egészségükre, hogy a szakember időben fel tudja mérni, hogy önmaga mennyire terhelhető. A vicarious trauma csökkentését vagy megelőzését mind elő lehet segíteni különböző pszichoterápiás módszerekkel:
pszichodráma csoport, sématerápiás csoport, szomatodráma, vagy bármilyen önismereti, saját élményű csoport, egyéni terápia mind-mind segíthetnek.
A csoportos támogatás, mint például egy nagyon jól kifejlesztett magyar, problémaorientált esetmegbeszélő csoport, a Bálint-csoport rendkívül hasznos lehet. Ez a csoportterápiás forma, amelyet először háziorvosok számára fejlesztett ki dr. Bálint Mihály, segíti a szakembereket abban, hogy megoszthassák és feldolgozhassák az eseteik kapcsán megjelenő saját érzelmi terheiket. Léteznek önsegítő csoportok és szupervíziós lehetőségek is, amelyek elősegítik a szükséges társas támogatást ebben a helyzetben.
Bárki számára hasznosak lehetnek az önegyüttérzést fejlesztő gyakorlatok, például hálanapló vezetése, vagy az is sokat segíthet, ha minden este lefekvés előtt feljegyzünk három dolgot, amiért aznap hálásak voltunk, ami örömet okozott vagy lelkesedéssel töltött el. Nagyon hasznos lehet, ha önegyüttérző mantrákat alkotunk, vagy együttérző levelet írunk saját magunknak, hiszen ezek a gyakorlatok segítenek a belső megnyugvásban.
Fontos, hogy naponta szánjunk időt arra, hogy kedvesek legyünk önmagunkhoz, és olyan dolgokat tegyünk, amelyek támogatják lelki békénket és feltöltődésünket. Emellett fontos az öngondoskodás is: a mindfulness, a relaxációs gyakorlatok, a testmozgás mind segíthetnek csökkenteni a stresszt.
Ha valaki úgy érzi, hogy túlterhelt, érdemes szabadságot kivenni, segítséget kérni vagy akár szakemberhez fordulni.
Hogyan hat a gyerekekre ez a trauma?
A gyerekek különösen érzékenyek mások fájdalmára, és a másodlagos traumás stressz sokkal mélyebb hatást gyakorolhat rájuk, mint a felnőttekre. A kisgyerekek különösen nehezen tudják feldolgozni a környezetükben tapasztalt fájdalmas eseményeket, főleg, ha ezek ambivalens, egymásnak ellentmondó érzelmeket váltanak ki bennük.
Az empátia képessége fokozatosan fejlődik ki a gyerekekben; a kisgyermekkorban kezdik elérni azt a szintet, hogy megértik, másoknak is vannak érzéseik és szükségleteik, amelyek eltérőek lehetnek a sajátjukétól. Ez az értés adja meg az alapot az empátia fejlődéséhez, amely kisiskolás korban kezd igazán formálódni, de kialakulása egészen a gyermek- és kamaszkor végéig tart., Fontos, hogy ne tegyük ki a gyermekeket olyan érzelmi felelősségnek, mint például egy szülő, vagy felnőtt önálló támogatása a nehéz időszakokban, mert ez túl nagy teher lehet a számukra.
A gyerekeknek még kialakulóban vannak a belső védekező mechanizmusaik, nehezebben tudják elkülöníteni saját érzéseiket mások fájdalmától, főleg, ha az egy érzelmileg hozzájuk közel állóé, ezért sokkal nagyobb eséllyel viseli meg őket a másodlagos traumás stressz.
Ha azt tapasztaljuk, hogy egy gyermek olyan helyzetbe kerül, amely tartósan megterheli érzelmi kapacitásait – legyen az egy családtag betegsége, egy tragikus esemény vagy akár egy őt túlságosan megrázó médiatartalom –, érdemes szakember segítségét kérni.
A gyermekek számára fontos, hogy biztonságban érezzék magukat, és hogy kialakíthassák azokat az egészséges megküzdési mechanizmusokat, amelyekkel később kezelni tudják az ilyen helyzeteket. Statisztikák szerint a lányok általában érzékenyebbek lehetnek a másodlagos traumás stresszre, mint a fiúk. Ugyanakkor minden gyermek másként reagálhat, így fontos odafigyelni az egyéni érzékenységre és az érzelmi szükségletekre.
Milyen hosszú távú hatásai lehetnek?
Ha valaki folyamatosan ki van téve mások traumájának, és nem talál megfelelő, adaptív megküzdési stratégiát, akkor hosszú távon komoly mentális és fizikai következmények léphetnek fel, mint például szorongás, depresszió, kiégés, sőt akár krónikus fáradtság is jelentkezhet. Az életminősége romlik, a munkahelyi teljesítménye csökken. Ha az érintett ezeken túl folyamatosan cinikus, ingerlékeny, szarkasztikus, alvászavarokkal küzd, vagy elveszti a bizalmát a világban, és folyamatosan arra törekszik, hogy ő legyen kontrollban, mindez a vicarious trauma, vagyis a másodlagos traumás stressz következménye is lehet.
Hogy jöhetsz rá a másik ember beszédéből, hogy depressziós? Olvasd el a cikkünket ide kattintva.
