Az ötlet lényege, hogy a tehenek emésztőrendszere nem bontja le teljesen a táplálkozás során bevitt növényi rostokat, így az ürülékükben még jelentős mennyiségű cellulóz található.
A módszer nemcsak környezetbarát, hanem gazdaságilag is előnyös lehet, különösen olyan régiókban, ahol nagy a szarvasmarha-állomány. Vagy éppen az elefánt, az ormányos állatok trágyájából ugyanis már Srí Lankán is papír készül.
Ehhez nem kell mást tenni, mint összegyűjteni az állati ürüléket, majd felöntve vízzel, fellazítani, ezután folyékony szappannal az egészet összekeverni. Következő lépésként kerül bele a hidrogén-peroxid, amellyel a gazda tulajdonképpen felhabosítja az elegyet, majd por állagú festékkel színezi, egy újabb keverés után pedig vászonzsákba tölti, és megtapossa, hogy kifolyjon belőle a fölösleges folyadék.
A zsákban így már csak a papírkészítéshez szüksége alapanyag marad, amelyet gombócokba porciózva már meríti is a vízbe a papírnak formát adó kereteken.
Ezután nem marad más hátra, mint egy száraz anyagra tenni, szivacs segítségével kinyomkodni belőle a vizet, és már mehet is száradni a napra.
Ha szívesen olvasnál az első török nyomda megalapítójáról is, aki nem más volt, mint Rákóczi tolmácsa, ajánljuk figyelmedbe ezt a cikkünket is.
Vedd meg fél áron a Dívány első könyvét!
A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20. század elejének Magyarországát idézi meg, a másik fele pedig a világ tucatnyi országából mutat be egészen különös eseteket.
Tekintsd meg a kötetet, kattints ide!
hirdetés
