Űrhajós leszek – Kapu Tibor, az én hősöm címmel jelent meg az első könyv a harmadik magyar űrhajósról.
Nyírségi kisfiúból példaképpé, igazi hőssé vált Kapu Tibor: az Inda Press kiadó jelenteti meg az első kötetet róla, első blikkre meglepő módon mesekönyv képében.
Az űrhajósok mindig is a kisgyerekek hősei voltak, nincs ez másként Kapu Tibor esetében is. Innen szemlélve már sokkal logikusabb, hogy épp egy mesekönyv legyen az első, mely elmeséli annak történetét, hogyan jutott el egy magyar kisfiú a Nemzetközi Űrállomásig.
Aki belelapoz, megtudhatja azt is, hogy hívták Tibor zenekarát és milyen hangszeren játszott abban, valamint milyen tanuló volt gyerekkorában.
A könyvet Gyöngyösi Balázs írta, a történetet pedig Takács Viktória illusztrációi keltik életre. Az Űrhajós leszek – Kapu Tibor, az én hősöm címet viselő kötetről a szerzővel beszélgettünk.
Elsőre meglepő ötletnek tűnik, hogy az első könyv, amely Kapu Tiborról szól, épp mesekönyv legyen. Hogyan alakult mégis így?
Valóban szokatlan lehet elsőre, de számomra teljesen természetes volt. Kapu Tibor űrutazása fontos üzenet egy csillagásznak vagy egy fizikatanárnak is, alapvetően mégis egy meseszerű történet az ő életútja. Kosaras, zenész, ejtőernyős, mérnök – és most már űrhajós is, de soha egyetlen pillanatig nem gondolta túl a maga szerepét, maradt egy szárnyait bontogató, tehetséges fiatal.
Éppen attól különleges, hogy nem érezte magát annak, miközben rendkívüli dolgokat ért el.
A világűrben töltött 20 nap tudományos jelentőségénél is lényegesebbnek tartom, hogy egy éles eszű, tehetséges fiatalember nemes célokra, nagy tettekre inspirálja a mai csillogó szemű óvodásokat, kisiskolásokat.
Miért fontos véleményed szerint Tibor történetét gyerekeknek is elmesélni?
Elsősorban azért, mert ma már többen akarnak influenszerek lenni, mint orvosok, tanárok vagy mérnökök együttvéve. Az utóbbi pálya Kapu Tibor életét úgy is meghatározta, hogy eredetileg vadászpilóta akart lenni. Végül csak eljutott a Gripen vadászgépig, de az már egy még nagyobb álom, a Nemzetközi Űrállomás előszobája volt.
Lássuk be, ritkán találkozunk olyan hétköznapi hősökkel, akik tényleg közöttünk élnek, de mégis bebizonyítják, hogy nagyot álmodni nem naivitás, hanem erő.
Tibor története egyszerre földközeli és inspiráló: nincs benne varázspálca, csak kitartás, rengeteg munka és játékos kíváncsiság. Ezek azok az értékek, amelyeket a gyerekek ma is keresnek – és amikre hatalmas szükségük van. Szerettem volna megmutatni nekik, hogy a csillagok felé vezető út nem egyik pillanatról a másikra történik, de bárki elindulhat rajta.
Hogyan dolgoztatok Tiborral a mesekönyvön?
Mindenki rá kíváncsi, őt akarja, amióta megjárta a világűrt. Nem túlzás, hogy a csapból is ő folyik az elmúlt hónapokban, ha 100 órából állna egy nap, akkor sem tudna mindig, mindenhol ott lenni, ahová hívják.
Megkönnyítette a helyzetemet, hogy kitörő örömmel fogadta a mesekönyv ötletét, ennek megfelelően együttműködő és készséges volt.
Rögtön a hazatérése másnapján megkezdtük a közös munkát, de a személyes találkozókat a sűrű naptára miatt praktikus okokból felváltották a Teams-meetingek. Olyan átéléssel mesélt a gyerekkoráról, hogy ráébresztett, milyen fontos megőrizni magunkban azt az őszinte érdeklődést, amellyel gyerekként néztünk a világra – mert gyakran felnőttként ez visz tovább a legnehezebb helyzeteken is.
Tibor történetében, személyiségében mi fogott meg a legjobban téged személy szerint?
Az, hogy hiába épített nemzetközi karriert fejlesztőmérnökként, és beszél úgy angolul, mint egy karrierdiplomata, ugyanaz a tiszta szívű, jó lelkű szabolcsi fiú maradt, aki nagy érdeklődéssel szívta magába a tudást a matek- és fizikaórán a gimnazista évek alatt. Magyarország második kutatóűrhajósaként is jó értelemben egy nagyra nőtt gyerek, akinek az anyukája főztje mindennél többet ér.
A legtöbb ember álarcot visel, Kapu Tibornál viszont nem nehéz eldönteni, hogy jó ember vagy csak jónak akar látszani.
A könyv vizuális világa is egyedi, bájos: hogyan született meg ez az univerzum az illusztrátorral közös munkában?
A szöveg valósággal életre kelt Takács Viktória illusztrátor kezei között. Már az első rajzok alapján egyértelmű volt, hogy tökéletes elegyét alkotja meg a kicsit retró, kicsit sci-fis hangulatnak a gyermekkori emlékektől az űrhajóssá válásig.
Ebben a szellemben született a „Kapuverzum”.
A kiadóval tervezitek esetleg, hogy sorozattá fejlesszétek a kötetet – hiszen más „hétköznapi hősök” is lehetnek a gyerekek példaképei?
Sok múlik a könyv fogadtatásán, sikerén, de persze már most vannak ötleteim a folytatásra. Az első visszajelzések alapján egyértelmű, hogy a gyerekek és a szülők is vágynak ilyen történetekre. Ne feledjük, nem pusztán a 10 millió, illetve most már csak 9,5 millió szövetségi kapitány, virológus és biztonságpolitikai szakértő országa vagyunk, hanem több Nobel-díjassal büszkélkedünk, mint India vagy Kína, miközben az olimpiai bajnokainkkal is Dunát lehetne rekeszteni.
Ez Magyarország, Kapu Tibort idézve: kicsi a földgömbön, óriási a szívünkben.
Kapu Tiborral készült videóinterjúnkatis ajánljuk!
