Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy baglyot imitáló szobrot helyezett ki a vadkamera elé Percsich Tamás fotográfus, arra volt kíváncsi, vajon valamilyen ragadozó figyelmét megragadja-e a furcsa tárgy. Talán a legritkábban észlelhető ragadozónkat sikerült végül lencsevégre kapnia végül, egy hiúzt.
Meghökkentő felvételt posztolt a Vad Kárpátok Facebook oldal a napokban egy hiúzról és egy műbagolyról. A videót mi is megmutatjuk, görgess lejjebb.
Európa legnagyobb macskaféléje a hiúz, kárpáti alfaja hazánkban ritkán látható, de állandó lakó az erdőkben. Nem véletlen, hogy fokozottan védett, hiszen állománya szinte végzetesen lecsökkent.
A fotósnak nem pusztán szerencséje volt
Percsich Tamás saját oldalán is mesélt az elképesztő felvétel létrejöttének körülményeiről. Mint írta, előfordul, hogy egyfajta időcsapdaként a fotósok természetidegen tárgyat helyeznek el az állatok vonulási útvonalán, hogy megfigyelhessék reakcióikat.
“Nem provokálni szeretnék, hanem megfigyelni, hogyan reagálnak egy váratlan elemre, hiszen ezek a reakciók sokat elárulnak az adott faj egyedeinek kíváncsiságáról, óvatosságáról és problémamegoldó képességéről. Az idegen tárgy egyfajta „időcsapdaként” is működik.
Megállítja az állatokat, elidőznek mellette, alaposabban vizsgálják, így jóval hosszabb ideig maradnak a kamera látóterében, mintha egyszerűen csak elhaladnának előtte.”
− összegezte.
Jelen esetben ő egy élenagyságú, élethű uhu-utánzatot használt erre a célra, ami még a vártnál is hatékonyabbnak bizonyult.
Megállt a hiúz az időcsapda előtt
A hiúz megszagolta, körbejárta, majd kisvártatva vissza is tért a műbagolyhoz, ami perceken át lekötötte az állat figyelmét. A fotográfus azt is hangsúlyozta, hogy a vadkamera fehér fénye egyáltalán nem zavarta az állatot, ahogy más állatokat sem szokott, nem riadt meg a fénytől.
“Ez a viselkedés nemcsak a kíváncsiságát, hanem a megfontolt, higgadt reakcióit is jól mutatja: nem impulzívan cselekszik, hanem mérlegel, ellenőriz, majd dönt”
− írta Percsich Tamás. A csali tehát bevált, az ilyen helyzetek pedig különösen értékesek egy ennyire rejtőzködő, és ritkán látható faj esetében.
