A cseszneki vár munkatársai a kiskorú látogatók számára alakítottak ki egy gyorsan népszerűvé váló, pecsételős játékot, amit végül mások arra használtak, hogy a falakat tönkretegyék.
Amint azt a hvg.hu kiszúrta, a Cseszneki vár Facebook-oldalán jelentette be, hogy alig egy hét után jelenlegi formájában megszünteti a helytörténeti fejtörőt, ugyanis a hozzá kapcsolódó technikai felszerelést tönkretették, ellopták, a vár falait pedig végigpecsételték.
A játék gyorsan népszerűvé vált az oda látogatók körében, akiknek öt vártörténeti kérdésre kellett válaszolniuk, ez nyitotta a falak között elhelyezett kincses ládákat, amik a pecséteket rejtették. A pénztárnál kapott térképre kellett volna a bélyegzőt nyomniuk, hogy a kijáratnál apró meglepetést kapjanak.
Voltak azonban, akik inkább rongálásra használták, és a falakat tették tönkre a tintával.
A falakat tették tönkre a vandálok a pecsétekkel
„Bő egy hét elteltével azonban sajnos be kell szüntetnünk a játékot, ugyanis a pecséteket rejtő ládikákat megrongálták,
a pecséttel végigpecsételték a várfalat,
a ládákat záró lakatok közül pedig többet elloptak” – írták a posztban a látogatók megértését kérve. A kommentekre válaszolva később megerősítették, hogy a mostani tapasztalatokat összegezve változtatnak a pecsételős játékon, azt remélve, hogy tavasszal újra tudják indítani.
A tatárjárás óta áll vár Cseszneken
Bár az építés pontos ideje nem ismert, a leletek tanúsága szerint a tatárjárás környékén kezdődött várépítési hullám során épülhetett fel az első erődítmény a területen. Ez azonban egy sokkal kisebb épület lehetett, mint a mai, a feltételezések szerint csupán egy nagy toronyból és néhány védműből állt. Később a Garai család építette át gótikus stílusú lovagvárrá.
A ma ismert várkép a kurucok és labancok közötti harcoknak köszönhető.
Csesznek a török időkben vált a térség fontos védművévé. Később, a Rákóczi-szabadságharcban is meghatározó szerepet kapott a kurucok utánpótlási csomópontjaként. Falait is ekkor ostromolták utoljára, hadászati jelentősége 1711-re megszűnt.
