1725-ben, 300 évvel ezelőtt jelent meg elsőként Amszterdamban Vivaldi Négy évszakja. A zenemű páratlan karriert futott be a laikusok körében is, szinte nincs, aki ne ismerné fel dallamát azonnal.
Antonio Vivaldi négy hegedűversenyből álló zeneműve az élet körforgásának allegóriája, mely eredetileg az Il cimento dell’armonia e dell’inventione, azaz A harmónia és a találékonyság erőpróbája címet viselő, 12 hegedűversenyből álló sorozatának a 8. opusa, ám hamar külön életet kezdett élni jelképes tartalma és fülbemászó dallama okán.
Szinte azonnal kapcsolódott hozzá egy szonett is, sőt egy teljes színpadi előadás, mely mára már kevésbé ismert, de szövegvilágában a bemutató idején és azt követő évtizedekben teljesen illeszkedett nemcsak a zene dallamához, hanem a négy évszakhoz is.
Vivaldi Négy évszakja összművészeti teljesítmény
A barokk idszakának egyházi, kulturális és művészeti megújulása a szimbólumok sokaságával igyekezett elérni azt a fajta fennköltséget, mely nyomán a katolikus egyház újjászületni kívánt. A rejtélyes misztériumok a képi világban is megjelentek, szinte mindennek volt olyan attribútuma, mely elhitette a befogadóval, hogy a felismerés által részesül a misztikából.
Vivaldi valószínűleg még az amszterdami megjelenést megelőzően, 1920 körül írhatta meg a Négy évszakot, amikor még a velencei Ospedale della Pietà árvaházban tanított. Az itt élő lányok hegedűtanáraként ugyanis évente új zeneműveket kellett írnia számukra.
A négy évszak szimbólumrendszere nemcsak a zenében, minden művészeti ágban megjelent, hiszen a természet ciklikus változása olyan élmény, mely minden földi halandó számára ismert jelenség volt, mely a képzőművészetekben jóval a barokk időszak előtt általános témává vált. Vivaldi műve volt azonban az első olyan zenemű, mely ennyire plasztikusan felhasználta volna az évszakok szimbólumrendszerét és a természet hangjait a zenében.
Ha a zeneszerző életében is elmerülnél, ide kattintva érdemes tovább olvasnod.
