Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Richard Young angol hajóépítő mester 1879-ben érkezett Balatonfüredre. Hamarosan megnyitotta műhelyét, és két évvel később elkészült első hajója: a másfél árbócos jacht, melyet Mariska névre keresztelt.
„Ahol egy kis víz van, különösen, ha hajóval megnyergelhető, oda mindig eljut egy kis angol is” – írta Cholnoky Viktor veszprémi születésű, korabeli író. A Balaton angolja Richard Young lett, aki jóbarátja, a budapesti angol főkonzul, Andley Gossling meghívására érkezett Magyarországra. A vörös hajú, pofaszakállú és bajuszú, aranykeretes szemüveget hordó, állandóan pipázó, fura angolnak köszönhetjük, hogy a Balatonon elterjedtek a vitorlások – annak ellenére is, hogy az első ilyen hajó már előtte megjelent a magyar tengeren.
Vitorláshajók Sissi miatt
Az első vitorlázók ugyanis még évekkel Young ideje előtt, a 19. század első felében érkeztek a Balatonra, gróf Széchényi Istvánnak köszönhetően: ők voltak a Kisfaludy gőzhajó angol és holland tisztjei – noha ezt bizonyítékok nem, csak szóbeszédek támasztják alá. Arra azonban már tárgyi bizonyítékok is utalnak, hogy az 1860-as években meglepő esemény lendítette föl – igaz, csak tiszavirág-életűen – a vitorlássportot.
Elterjedt ugyanis, hogy Erzsébet királyné, a szeretve tisztelt Sissi, meglátogatja a Balaton vidékét.
A hírre a veszprémi püspök Csopakon nyaralót építtetett föl, a magyar főurak – köztük gróf Nádasdy Ferenc, gróf Festetich Tassiló és gróf Esterházy Mihály – vitorlás jachtokat hozattak Angliából, hogy gondoskodjanak a királyné megfelelő szórakozásáról. Egyes források egy jachtklub megalapítását is említik, ám ez rövid fennállás után megszűnt a Nemzeti Újság 1926-os cikke szerint. A látogatásból nem lett semmi, a vitorlásokat pedig vagy elszállíttatták, vagy lassan szétrohadtak a vízben – ekkoriban még egyetlen sólya sem volt a tó körül. Állítólag még a kilencvenes években is lehetett a parton ólom-ballasztot vagy más hajóalkatrészt találni.
Ezek közül a hajók közül egynek azonban, legalábbis részben, ismert a további története: gróf Széchényi Béla egyárbócosa, amelyet a southerlandi hercegnőtől kapott ajándékba közös balatoni hajókirándulásaik emlékére, évekig egy fészer alatt állt elhagyatottan. Siklóssy László „A magyar sport ezer éve II.” című munkájának a vitorlázásról szóló része szerint a balatonfüredi származású Némethy Ernő győri királyi ügyész barátaival minden évben lejárt a Balatonra az 1870-es években. Évről évre minden alkalommal elment ahhoz a bizonyos fészerhez, és megcsodálta a vitorlást, mígnem egyszer összeszedte bátorságát, és levelet írt a grófnak. „Megvenni, sajnos, nem tudja, írta a grófnak, de van neki 200 forintja, ezt az összeget felajánlja valami szép kulturális célra, ha a gróf kérését teljesíti. Megjött a válasz: a hajót Széchenyi odaadta Némethy Ernőnek, aki a 200 forintot a nagycenki iskola javára le is fizette.
Nem volt most már Némethy Ernőnél boldogabb ember a világon. Elkeresztelte a hajót Hercegnőnek. Ez időben az egyetlen yacht ez volt a Balatonon.”
Nem készült el a lakása – így ismerte meg a Balatont
A vitorlázás balatoni történetének alakulásában furcsa véletlenek is óriási szerepet játszottak. Például az, hogy amikor 1879 őszén családjával megérkezett a frissen kinevezett új főkonzul, Andley Gossling Budapestre, még nem készült el Sugár úti lakása. Miután hallottak róla, hogy Budapesttől nem messze található egy szép tó, úgy döntöttek, hogy a várakozás heteit ott töltik:
noha Balatonfüreden esős, borongós, ködös volt az idő – vagy talán épp ezért –, az angolok jól érezték magukat: hazájukra emlékeztette őket a tájék.
„Pár nap múlva azonban gyönyörű tavaszias idő köszöntött a vidékre. Ha eddig szépnek látták a tavat az idegenek, most csodálatosnak. A szülők sétáltak, a gyerekek játszottak, nem bírtak betelni a Balaton nyújtotta ezer szépséggel” – írta dr. Sipőcz József a Veszprémi Napló nevű újság 1986-os számában, a magyar hajógyártás megkezdésének 150. évfordulója alkalmából közölt cikkében. A főkonzul és családja annyira megszerette a Balatont, hogy alig akartak Budapestre költözni, amikor végre elkészült a lakásuk. Egy hét múlva Andley Gossling már levelet is írt Füredre a fürdőigazgatónak, hogy kora tavasztól késő őszig villát akar bérelni, ezt az időszakot onnantól rendre az Écsy-nyaralóban töltötték. A főkonzul még vitorlást is építtetett Londonban, amelyet a Gibraltáron és Trieszten át szállítottak Siófokra.
Gossling azonban ennél többet is tett: írt egy ismerősének, egy elismert hajóépítőnek, Richard Youndnak. „Csak annyit közölt, hogy van itt egy tó, mely nagyon el van hagyatva, néhány halászcsónakon kívül nemigen lehet rajta hajót látni. Young elolvasta a levelet, azután zsebre gyűrte, bepakolt.
Családjának ennyit mondott: „Balatonfüredről majd többet”.
Nyelvtanulási láz a Balatonnál
A mester 1879 októberében érkezett meg Balatonfüredre, és nem sokat vesztegette az időt: a felfogadott veszprémi ácsok segítségével elkezdte felépíteni műhelyét és a hozzá tartozó sólyát a Simon Zsigmond tihanyi apáttól kapott területen, és az uradalmi erdőket is bejárta, hogy felmérje a hajóépítésre alkalmas faanyagot. A nyelvi nehézségek azonban roppantmód hátráltatták munkáját. Szerencséjére 1880 januárjában összetalálkozott Veszprémben Ransbourgh Zsigmonddal, aki korábban a budapesti állami főreál iskola angoltanára volt.
Ransbourgh vállalta, hogy a hajóépítő tolmácsa legyen – döntése annyira bejött, hogy rövidesen feladta budapesti állását, és végleg Veszprémbe költözött, hogy angol tanfolyamokat indítson. Ebben az is fontos szerepet játszott, hogy akkoriban elterjedt:
Gosling főkonzul Guyon Richárd, a 48-as szabadságharcban katonáskodó honvédtábornok rokona, sőt, tulajdonképpen a hős katona emlékeit kutatni jött a Balaton vidékére.
A konzul népszerűsége az egekbe tört, és mindenki szívesen beszélgetett volna vele – egyszóval divattá vált az angol nyelvtanulás. (Később Young elkezdett magyarul tanulni, így egy idő után már ezen a nyelven is tudott valamelyest társalogni.)
Türelmetlensége majdnem a vesztét okozta
A nyelvi problémák elhárultával Young teljes erővel belevethette magát a hajóépítésbe. Igaz, első próbaútja nem sikerült valami jól: épp csak megindult a Balatonon a jégolvadás, máris ki akarta próbálni első csónakját. A Veszprémi Napló beszámolója szerint „a part felől fújó szél azonban megragadta a vitorlást, s besodorta egészen a jégtábla széléig. Bizony úgy kellett egy nagyobb csónakkal utánamenni, s kivontatni Youngot. A közelben horgonyzó Kisfaludy gőzös kormányosa csak ennyit mondott:
Persze, szegény anglus még eddig nem látta elevenen a Balatont.”
Első vitorlása, a Mariska hivatalos bemutatása 1881-ben óriási siker volt – ezt a dátumot egyben a balatonfüredi jachtépítés kezdeteként is számontartják. „Különösen igen szép a »Mariska« nevet viselő hajó, mely a mult héten eresztetett vízre … A hajó elején egy kék-fehér szalagon függött egy üveg bor, mely Écsi Antónia kis asszony által a hajó oldalához dobatott, és ezzel megtörtént a hajónak ünnepélyes felszentelése” – írta a Veszprém 1881. április 18-án.
Egymás után készítette a balatoni hajókat
A sikeres kezdet ellenére az első évek még nem voltak kifizetődőek a hajóépítő számára. Ahhoz az is kellett, hogy növekedjen a vitorlássport népszerűsége. Évről évre egyre több vitorlásversenyt rendeztek, amelyek szervezésébe Richard Young is bekapcsolódott, szinte állandó tagjává vált a zsűriknek. Közben a balatoni vitorlázás lassan státuszszimbólummá vált az arisztokraták körében. Ennek is volt köszönhető, hogy Young kibővítette, megnagyobbította üzemét, és Angliából hozatott hajóácsokat az egyre több munka elvégzésére. Megalakult a Balatoni Vitorlázó Egylet, amely már kifejezetten a vitorlássport – bizonyos társadalmi körökben történő – népszerűsítését tűzte ki célul. „Bár önmagát nyíltnak tartotta, alapjában véve mágnásklub volt” – írta róla a Veszprémi Napló.
Young hatéves itt tartózkodása alatt összesen 13 hajót készített.
Addigra a hajóépítő-mester és a Balaton elválaszthatatlan lett egymástól. „Jelenség lett Balatonfüreden, egy helyi specialitás, a fürdőhely egyik fő nevezetessége” – írták róla. Az angol „mindig aranykeretes szemüveget hordott, szájában állandóan ott lógott örökké égő fapipája. Széles, vastag talpú sárga cipőt, fehér flanelnadrágot, s nehéznek tűnő sötétkék kabátot viselt”. Tapasztalt tengerész volt: korabeli beszámolók szerint 20 évet töltött a tengeren, többször körbehajózta Angliát, sőt, saját készítésű hajóján Ausztráliába is eljutott.
Kitörölhetetlen nyomot hagyott a balatoni hajózás történetén, mígnem 1885-ben a Balatoni Vitorlázó Egyletből lett Stefánia Yacht Club 7800 forintért megvásárolta Young hajógyárát és összes hajóját. Távozása körülményeivel és további életével kapcsolatban sok a megválaszolatlan kérdés. Egyes beszámolók szerint
megromlott a viszony a mester és a jachtklub elnöke, gróf Esterházy Mihály között, és a nemes kényszerítette Youngot az eladásra.
A leginkább elfogadott elképzelés szerint ezután hazautazott Angliába, ám a Veszprémi Napló egyik 1980-as száma egy másik lehetőséget is felvet. A lap Cholnoky Jenő Balaton című könyvére hivatkozva írja: Young „mindig becsmérlően beszélt a Balaton hullámairól ... Méretei elenyésznek a tenger hullámai mellett, de sokkal meredekebbek, sokkal könnyebben tarajoznak, ezért veszedelmesek is. Young egy napon kievezett a tóra. A halászok figyelmeztették, hogy jön a vihar, ne menjen messze. Young nevetett rajta: „Fütyülöm a maguk Balaton!” ... A csónakot néhány nap múlva megtalálták a déli parton felfordulva, de Young nem került elő többé.”
Nyitókép: Magyar Nemzeti Digitális Archívum – Eötvös Károly Megyei Könyvtár
Nem csak a nyarak, a telek is varázslatosak voltak a Balatonnál: korcsolyázni is lehetett a tavon.
