Magyarországon egyelőre nem jellemző, hogy a kirándulóhelyek fizetős rendszerben működjenek, de néhány példa van már az országban erre is.
Nem profitot termelnek ezzel: fenntartási költségek miatt, vagy éppen az érintett terület megóvása érdekében volt szükség arra, hogy ilyen döntést hozzanak, derül ki a Femina cikkéből.
A Sas-hegyi tanösvény és látogatóközpont már 2008 óta fizetős: akkor zárult le egy felújítás, a kiállítás fenntartása, valamint hétvégi nyitva tartása pedig már csak úgy volt lehetséges, hogy azért pénzt is kérjenek.
Pilisszentiván mellett egy fokozottan védett terület esetében döntöttek úgy, hogy csak vezetett túrák keretében látogatható.
A tömegturizmus tönkretette volna a pilisi lenállományt, a túravezetők biztosítása pedig csak úgy lehetséges, ha a bérköltséget ki tudják gazdálkodni a díjakból.
A Feminának dr. Kézdy Pál, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakmai igazgatóhelyettese arról is beszámolt, hogy a Sas-hegyen nagyon sok növényt is letapostak a kirándulók: ha már komoly veszélyben van egy terület, akkor kerülhet sor annak fizetőssé tételére, de általában nem ez az első megoldási ötlet. A látogatás korlátozása jellemzőbb intézkedés: a kirándulók elsőre ritkán fogadják jól az ilyesmit, de általában megbékélnek vele,
a belépődíjas helyekre pedig valóban tudatos természetjárók érkeznek.
Ha érdekel, hogyan kerüld el a kirándulás közben rád leselkedő veszélyeket, olvasd el ezt a cikkünket!
