Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lakos Nóra új magyar családi filmje, a Véletlenül írtam egy könyvet már csaknem 80 ezer nézőt ültetett le mozivászon elé. A siker nem véletlen. Nemcsak a sok aktuális társadalmi kérdést és problémát felvető sztori érdekes, hanem a főszerepet játszó Demeter Villő is figyelemre méltó alakítást nyújt, aki első filmfőszerepéért nemzetközi díjat is nyert. A Ninát alakító Villő a Díványnak elmondta, felnőttként is szívesen vállalna még filmszerepeket.
Villő nagyon szerencsésnek érzi magát, és nem csak azért, mert főszerepet játszhatott egy sikeres magyar filmben, hanem azért is, mert szerető és teljes családban él, ahol minden támogatást megkap.
Nem emlékszem, hogy találkoztam volna veled, az arcoddal korábban a filmvásznon vagy színházban. Ez volt az első színészi munkád?
Igen, ez az első, ahol főszerepet kaptam. Korábban színjátszós voltam a suliban, és volt egy kisebb forgatásom az MTVA-nál Szentendrei Adrienn jóvoltából, amikor a Rímerdő verssorozat egyik epizódjában szerepeltem, de azt sokkal inkább a gyerekek ismerhetik, mégis ennek köszönhetően jutottam el ahhoz az ügynökséghez, amelyik ajánlott a Véletlenül írtam egy könyvet főszerepére. Bár nagyon örültem, hogy végül én lettem a szerencsés kiválasztott, mégis azt éreztem, nagyon hirtelen jött minden.
Annak ellenére, hogy nincs színészi múltad, a rangos lengyel Ale Kino Film Fesztiválon mégis te nyerted el a legjobb fiatal európai tehetség díját. Hogyan élted ezt meg, mit jelent neked ez az elismerés?
Valójában még mindig nem tudom felfogni, és nem is tudom, hogy felfogom-e valaha, hogy ilyen fiatalon ilyen nagy elismerést kaptam. Ez is váratlanul ért, hiszen soha nem gondoltam, hogy az első filmet, amiben szerepelek, és engem, valamint azt, ahogyan játszom, ennyire szeretni fogják; és nemcsak a közönség, hanem a filmes szakma is.
Végtelenül boldog voltam, és az vagyok most is.
Emlékszel még a castingra, hogy zajlott, mennyi lány közül választottak ki?
Emlékszem, az ügynökség, ahol nyilvántartották az adataimat, megkeresett a lehetőséggel, hogy próbáljam ki magam a Véletlenül írtam egy könyvet castingján, ami elég hosszadalmas, többfordulós folyamat volt. Amikor véget ért a válogatás, kiderült, hogy a forgatás csak egy év múlva kezdődik el, úgyhogy, ha még akkor is hasonlóan fogok kinézni, és nem változik sokat a magasságom és az arcom, akkor még lehet esélyem a főszerepre. Szerencsére, amikor nyolc hónap múlva ismét megkerestek, még nem nagyon változtam meg, így végül én kaptam meg a szerepet. Úgy emlékszem 300 lány közül választottak ki.
Tettél valamit annak érdekében, hogy ne változz meg, hogy te kapd meg a szerepet?
Nem. Én épp a forgatás idején voltam 12 éves, és miután nagyon alacsony növésű vagyok, nagyon szerettem volna akkor nőni, éppen ezért nem zavart volna, ha végül a magasságom miatt nem kapom meg a szerepet, de végül nem úgy alakult, nem lettem nagyobb.
A filmben is van egy családod, és a magánéletben is. Mennyire különbözik vagy hasonlít a kettő?
Egyáltalán nem hasonlítanak. A valóságban nem egy mozaikcsaládban élek, nekem egy viszonylag nagy családom van, hiszen négyen vagyunk testvérek, és a szüleim még mindig nagyon szeretik egymást. Ennek nagyon-nagyon örülök. Ellenben a filmben Ninát csak az édesapja neveli, mert az édesanyja meghalt.
Úgy érzem, én valóban szerencsés helyzetben vagyok a családom szempontjából, már csak azért is, mert a szüleim mindig mindenben támogatnak, és ott vannak velem, segítenek, ha kell.
A film sok aktuális társadalmi kérdést és problémát felvet, egyebek között foglalkozik a veszteségfeldolgozással, kamaszkori csalódással, azzal, hogy milyen lehet mozaikcsaládban élni. Ezeket vagy ehhez hasonló megküzdéseket tapasztalsz a saját környezetedben a kortársaid körében?
Leginkább azzal találkozom, és azzal nagyon-nagyon sok barátomnál, hogy a szülők elválnak. Manapság ez nagyon gyakori. Szerencsére olyan ismerősöm nincs, akinek meghalt volna valamelyik szülője. Illetve azt is gyakran tapasztalom, hogy valaki egyke, ami szerintem nem biztos, hogy feltétlenül annyira jó. De, ha már van egyetlen egy testvér, szerintem az nagyon sokat tud segíteni.
A filmbéli karaktered könyvet ír. Téged vonz az írói pálya, esetleg vezetsz naplót?
Bár nem érzem úgy, hogy író szeretnék lenni, de naplót mindig is írtam, még most is írok, ha van időm. Szeretem kiírni magamból a gondolataimat, az érzéseimet. Leginkább akkor ragadtam tollat, ha bánat vagy öröm ért. Érdekes része volt a forgatásnak, amikor megkaptam Lakos Nóritól, a rendezőtől még a közös munka előtt Nina naplóját, azt a könyvet, ami a filmen is többször előkerül.
Ebbe a könyvbe kellett leírnom az érzéseimet Nina szemszögéből.
Ennek köszönhetően már a forgatásra igen közel kerültem Nina karakteréhez, és szerintem ez sokat segített abban, hogy bár az életünk teljesen különböző, mégis bele tudtam bújni a bőrébe.
Ha nem írónak készülsz, akkor milyen terveid vannak? Mi szeretnél lenni? Most hol tanulsz?
Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumában tanulok, most kilencedikes vagyok. Hobbim a zongorázás, de szeretek sportolni is, leginkább edzőterembe járok.
A későbbiekben szeretnél színjátszással foglalkozni, filmekben szerepelni?
Igen, nagyon örülnék neki, hogyha felnőttként is színészkedhetnék, de azt sem fogom bánni, ha nem így alakul végül, vagy más terveim lesznek, mert van még egy-két dolog, ami nagyon érdekel. Ilyen például a pszichológia, ami nagyon-nagyon érdekel és nagyon vonz. Bár van még időm eldönteni, hogy mi leszek, ha nagy leszek, mégis sokat hezitálok. Mindenesetre, ha lesznek megkereséseim, akkor nagyon szívesen elvállalom őket, mert ez a forgatás eszméletlenül tetszett, és nagyon szívesen részt veszek még ilyen alkotásokban.
A Véletlenül írtam egy könyvet forgatásán sikerült valakivel szorosabb barátságot kötnöd?
Nagyon közel kerültem például Zsurzs Katihoz, hiszen vele volt két hetem, amit tényleg csak ketten, vagy kettőnkről forgattak, és az alatt az idő alatt eléggé kiismertük vagy megismertük egymást. De a Bálintot alakító Barnival is jó barátok lettünk, vele most is tartjuk a kapcsolatot, és a filmbéli édesapámmal, Mátray Lászlóval is baráti a kapcsolatom, igaz őt már régebbről ismertem.
Charlie Chaplinnek több fiatal lány is igent mondott az oltár előtt, de csak egyikükkel volt igazán boldog.
