József Attila apja szeretett volna kitörni a szegénységből, még a családját is hátrahagyta a terveit miatt. De gazdagság helyett mélyszegénységben vesztette életét.
József Attila sokak kedvenc költője. Azt mindenki tudja, hogy az élete egészen tragikus, és sajnos, korán véget ért. Mama című verse miatt az édesanyja, Pőcze Borbála neve is ismert lett, azonban az édesapjáról keveset tudunk. A költő hároméves volt, amikor József Áron elhagyta a családot, Amerikába indult szerencsét próbálni, de sosem tért vissza.
József Attilát imádta az apja – majd elhagyta
Iosif Áron 1871-ben Romániában, Féregyházán erdélyi hegyi pásztor, pakulár (fejőlegény) gyermekeként látta meg a napvilágot. Fiatalkorában felkerekedett, és több országot bejárt Európa keleti részén. Megfordult Erdélyben, Romániában, Szerbiában, megtanult németül, szerbül, szlovákul. Pestre gyalogosan ment, kezdetben szappanfőzőként dolgozott, majd besorozták.
1891 körül megismerte Pőcze Borbálát, akivel leszerelése után, 1900. december 23-án Budapesten, a IX. kerületben kötött házasságot. Hat gyermekük született, többen nem érték meg a felnőttkort. Még a házasságuk előtt érkezett a csecsemőkorban elhunyt Nándor, majd 1897-ben Margit, aki két évet élt, és 1899-ben harmadikként Jolán. 1901-ben született Kálmán, de 1903-ban elhunyt. Ötödikként jött a világra 1903-ban Etelka, majd Attila 1905-ben.
József Jolán visszaemlékezése szerint az apja minden vágya volt, hogy fia szülessen. Olyannyira, hogy őt dühében még csecsemőként meg akarta fojtani, Etelkát pedig több héten át nem nézte meg. Attila születése előtt álmában megjelent neki egy ősz öregember, aki megmondta: fia születik, és Attilának kell elneveznie. A fia születését követően amivel tudta, elhalmozta a családot: az újszülöttnek fekhelyet ácsolt, különféle háztartási cikkeket készített.
„Attila születése után jó időre megváltozott sok minden. Papa minden este otthon maradt. Eljött hozzá a barátja, Jefta bácsi, aki szintén a szappangyárban dolgozott. Kártyáztak a konyhában és tervezgettek, mert a papa örökösen tervezgetett valamit. […] Azután a papa új terveket szőtt a Jefta bácsival. Amerikába mennek, ahol sok az arany, a dollár”
– emlékezett vissza erre az időszakra Jolán.
József Áron új élete
Hiába imádta Attilát, József Áron mégsem maradt a családjával. 1908. július 1-jén útnak indult, még csak el sem búcsúzott. Pőcze Borbála sírva rohant a rendőrségre bejelenteni a férje eltűnését, de sosem találták meg. Végül kaptak egy levelet az 1910-es évek elején, ami alapján úgy hitték, hogy az Amerikai Egyesült Államokba utazott, hogy jobb életet élhessen.
„Kedves gyermekeim Jolánkám a Levelet meg kaptam nagyon megörültem hogy meg nem elfeitetei a kedves papát. De bizom nagyon szomorúság van az én szivembe hogy tik mien szegénjek vagytok de mit tehetek én, hogy a kedves mamátok elkergete a tik kedves kenyér kereső apátok [...]
kedves gyermekeim nagyon sainálom hogy nem tudom adni a kezetekbe egy falat kenyeret és egy ruhácskát a testetekre,
ha a papátok nem bir benetek hozád veni akor bizom nem lesz kenyeret sem ruháttok de ha a kedves papánál lesztek akor lesz minden amit csak a szivetek fog kiváni, kenyér ruha pénz főld házod és minden Tisztelem a nagypapát, Imre Sándor Lajos Bátyát, és benetek kedves gyermekeim czokoltatlak benetek, és nézetek minél hamariáb legyetek a papátoknál, Isten veletek, ha nem lesztek a papáiétok – akor a papátok fog meghalni idegein földben Amérikába. A Jol Isten viseien gondot rátok.”
De egészen másfelé vitte az útja, és sosem tért vissza. Valójában előbb Esztergomba, majd Romániába, Craiova városába ment, ahol az Apostol szappangyár alkalmazottja lett. A leveléből kiderült a címe, de amikor a gyermektartásért keresték, már nem találták meg.
Az új családjával a nagy gazdasági világválság miatt nehéz helyzetbe kerültek, így továbbvándoroltak; Dés, Kolozsvár, majd 1931-ben Temesváron telepedtek le, itt élt egészen 1937-es haláláig.
József Jolán túl későn akadt apjuk nyomára...
Jolán kutatásai alapján az apjuk szegénységben halt meg, omladozó házban lakott, egy olyan helyen, ahol „a szegénységet nemcsak látni, szagolni lehet, de áramlani, áporodni, lobogni érzi az ember”. A piacon hordta a gazdagok kosarait, a negyedben lakó fuvarosoknak segített, épületeken dolgozott, mindenféle munkát elvállalt. A helyiek azt mondták Jolánnak, hogy meggyűlt a baja az itallal, végül 1936-ban családostul eltűnt, a falu szélére költözött, ahol putrikban laktak az emberek.
„Kerestem »házról-házra« járva az egyik legnagyobb magyar költő édesapját cigányok, magyarok, románok laknak errefelé, egymásra hányva vegyesen, mélyen alatta az emberi élet bármilyen feltételének. Ez az a világ, ahol már nem cigány a cigány, nem magyar a magyar, nem román a román, ahol az embereknek már nincsen nemzetiségük és végeredményben teljesen mindegy is, hogy József Áront keresem-e, vagy Iosif Áront…”
˗ írta Jolán a feljegyzéseiben.
Végül megtudta, hogy két hónappal elkésett, és József Áron egy rozoga ágyban halt meg egy sötét viskóban fia tragikus halála után egy-két héttel.
Szeretnéd jobban megismerni a magyar költőket? Tudj meg többet a múzsáikról az alábbi interjú segítségével.
