Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy brit kommandós alakulat vezetője adta az inspirációt Ian Fleming híres karakterének, James Bondnak a megformálásához. A férfi egyik leghíresebb akciójáról nemrég film is készült – ő volt Gus March-Phillipps.
A könyvek lapjain és a filmvásznon James Bond fantasztikusabbnál fantasztikusabb tetteket hajt végre. Elképesztő akciókat tervez meg, és hihetetlen módokon oldja meg az elé kerülő problémákat. Kevesen tudják azonban, hogy a titkos ügynök karaktere nem teljes mértékben Ian Fleming képzeletének szüleménye: egy speciális kommandós különítmény parancsnoka szolgáltatta az írónak az inspirációt.
Az 1940-es évek elején nem állt jól a britek szénája a második világháborúban. A franciaországi hadjárat „kolosszális katonai katasztrófája” (Winston Churchill szavai) után a szövetségeseknek szükségük volt valamire, ami megakadályozza, hogy Németország Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg elfoglalása után tovább folytassa az offenzívát. Ezért hozta létre a Különleges Műveletek Parancsnokságát (SOE – Special Operations Executive) Churchill, amelynek feladata az volt, hogy addig szokatlan és
nem feltétlenül elfogadott módszerekkel – a többi között merényletek, szabotázs, megvesztegetés, korrupció – zavarja meg a német hadigépezet működését, valamint támogassa a különböző országok ellenállóit.
James Bondnál is kreatívabb volt a dán Robin Hood
Mivel sokszor különleges, akár félillegális feladatokat kellett a SOE-nak végrehajtania, olyan embereket szerveztek be a különleges egységekbe, akik amúgy is hajlottak a szokatlan megoldások felé. Jó példa volt erre Anders Lassen – egy dán származású férfi, aki rögtön azután, hogy a SOE-hoz került, benyújtott a hadügyminisztériumhoz egy kérvényt, amelyben kifejtette:
véleménye szerint az íj és a nyíl a legtökéletesebb fegyver a második világháborúhoz.
Kijelentését azzal indokolta, hogy az íj halk, és sosem fogy ki a munícióból, hiszen a terepen is lehet hozzá nyílvesszőket készíteni. A dolog pikantériája, hogy a minisztérium bizonyos mértékben egyetértett vele, ám mégsem engedélyezte a fegyver használatát – mivel nem tartotta elég humánusnak a modern időkben. Lassen ennek ellenére a későbbiekben is előszeretettel használt íjat, olyannyira, hogy Dorsetben, ahol a SOE kiképzésre használt birtoka volt, dán Robin Hoodnak is nevezték.
A SOE alá tartozott a 62-es kommandós különítmény is, amelyet Gus March-Phillips vezetett. Ő volt az ideális jelölt a SOE különleges akcióihoz. Ott volt a Dinamó hadműveletnél, vagy ahogy általában ismerik: a dunkerque-i evakuációnál.
Átélte a teljes vereséget – amelyet Churchill kolosszális katonai katasztrófának nevezett –, és revansot akart.
Noha felsőosztálybeli családból származott, a háború előtt lóversenyzéssel és kalandregények írásával is foglalkozott. Lelkesen vetette bele magát a SOE akcióiba: a gyors kivitelezést igénylő, apró hadműveletekbe, rajtaütésekbe, amelyek elsődleges célja az volt, hogy elvonják a németek figyelmét, és védekezésre kényszerítsék őket, közben pedig emeljék a brit katonák és a közvélemény morálját – erre nagy szükség is volt akkoriban.
Bond-filmbe illő akció
A SOE sok akciót hajtott végre a második világháború alatt, ezek közül az egyik leghíresebb a Postamester hadművelet volt. Az 1940-es évek elején a hírhedt német tengeralattjárók, az U-bootok hatalmas problémát jelentettek az angoloknak. Jó ideje sejtették már, hogy a németek a Vichy-kormány által ellenőrzött afrikai területeken létesítettek egy tengeralattjáró-bázist, és ott töltik föl a járműveket üzemanyaggal. Így a SOE is küldött ügynököket a környékre, és nekik volt köszönhető, hogy értékes célpontra leltek, amikor egy olasz teherhajó rakományjegyzékében furcsaságokat találtak. Kiderült, hogy ezeket a hajókat (az olasz teherhajót és két másik járművet) használják a tengeralattjárók utánpótlására – eltűnésük fájdalmasan érintené a német haditengerészetet.
Volt azonban egy komoly probléma: a hajók Fernando Po szigetén (ma: Bioko) állomásoztak, és a terület Spanyolországhoz tartozott, amely – legalábbis névleg – semleges volt a háborúban.
Így rendkívül kockázatos lett volna a szigeten brit katonai akciót lebonyolítani: hatására Spanyolország nyíltan beléphetett volna a háborúba.
Ennek köszönhető, hogy az akciót sokáig nem engedélyezték, a brit hatóságok nem voltak hajlandóak támogatni a műveletet. A SOE megítélése amúgy is sajátos volt. Sem a tengerészethez, sem a szárazföldi hadsereghez, sem pedig a hírszerzéshez nem tartozott, egyszerűen kívül állt a hagyományos hadi struktúrákon. Egyike volt Churchill meglepő, szokatlan ötleteinek, ami miatt sokan ferde szemmel néztek a rendkívüli módszerekkel dolgozó szervezetre.
Végül a külügy engedélyezte a műveletet, de a résztvevők természetesen tudták: lényegében öngyilkos akcióra vállalkoznak. Ha elkapják őket, a brit államtól semmilyen támogatásra nem számíthatnak, sőt, tagadni fogják még a létezésüket is.
A 62-es kommandós egység March-Phillips vezetésével egy halászhajón vitorlázott végig előbb Európa, majd Afrika nyugati partvonala mentén, elkerülve a német hadihajókat. Közben a SOE egyik ügynöke, Richard Lippett a helyszínen munkát szerzett a John Holt & Co-nál, és partit szervezett a három hajó legénységének.
Amíg a matrózok és a tisztek a vacsorán szórakoztak, a 62-esek elfoglalták a hajókat, és kivontatták őket a kikötőből – mindezt 30 perc alatt, veszteségek nélkül.
James Bond és March-Phillips
Gus March-Phillips a Postamester hadműveletért kitüntetést kapott, és nem sokkal később feleségül vette Marjorie Stewartot, aki – a filmbeli karakterrel ellentétben – nem vett részt az akcióban, ám SOE-ügynökként támogatta azt.
Pár hónappal később azonban a férfi egy rajtaütés során életét vesztette – az Aquatint-művelet teljes kudarccal végződött. Egy korábbi akció miatt ugyanis a francia partvidéken állomásozó német csapatok magas készültségben voltak, ráadásul a kommandósok rossz helyen szálltak partra. Azonnal heves tűz alá kerültek, és Gus March-Phillipset még a partraszállás közben találat érte.
És hogy honnan ismerte meg Ian Fleming a kommandós parancsnokot? Az író a háború alatt John Godfrey admirális személyes asszisztenseként többször is együttműködött a SOE-val, és a Postamester hadművelet egyik felügyelője volt. A történet érdekessége, hogy a Gus March-Phillippset A piszkos hadviselés minisztériuma című filmben játszó színész, Henry Cavill nyilatkozata szerint a 62-esek vezetője maga is elkezdett írni egy kémregényt saját élményeit és kalandjait alapul véve. A kommandós azonban még azelőtt meghalt, hogy művét befejezhette volna…Ha életben marad, talán ma őt ismernénk úgy, mint a leghíresebb kémregények szerzőjét.
Érdekel, hogyan mentette meg Churchill életét a felesége? Ebből a cikkből megtudhatod.
