Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nem a leglátványosabb, nem is a legrégebbi a budai várban, mégis érdemes elidőzni a mesés történelmi vonatkozásokkal bíró épületnél, ha máshogy nem, hát virtuálisan. Az épület alatt húzódó pincerendszerben ugyanis hajdanán kincseket rejtegettek: aranyat, sőt, ahogy a történelmi idők viharosabbra fordultak, emberi életeket is.
Maga a ház a török kiűzése után, a XVIII. században épült, nem teljesen jellegtelen épület, de annyira azért nem is különleges, hogy ezért érdemes volna megállni és hosszasan gyönyörködni benne. Van a budai várban sok látnivaló, elég, ha megfordulunk, és megcsodáljuk a Mária Magdolna-templom nyolc évszázad viszontagságait kiálló tornyát. Ha azonban van szerencsénk bejutni a mára pompásan felújított polgárház épületébe, akkor találkozhatunk Budapest ezernyi meghökkentő csodájának egyikével, azzal a több emelet mélységbe nyúló, 1534 négyzetméter területű pincerendszerrel, ami még a bornál is értékesebb árut tartalmazott egykoron. Aranyat.
Pincék, óvóhelyek és titkok a budai vár alatt
A budai vár alatt mintegy 3 km hosszúságú pincerendszer található, amelyet a természet és az emberi tevékenység együtt alakított ki. Ugyanígy egyes házak alatt is tekintélyes méretű pincék húzódnak, nincs ez másként az Úri utca 72. szám alatti épület esetében sem.
A várnegyed közvetlenül a II. világháború előtt az ország kormányzati központjaként működött, itt székeltek a minisztériumok, illetve az összes olyan hatóság, szervezet, ami az ország működéséért felelt. A világháború előtti időkben a kormányzat egy olyan rejtekhelyet keresett, ahová az ország pénztartalékainak egy jó részét a háború dúlása elől elrejthette. Mivel az Úri utcai barokk ház pincerendszere már eleve komoly tárolási kapacitásokkal rendelkezett, ezért erre az épületre esett a választás. A pincerendszer kialakítását teljes titoktartás mellett 1936-ban kezdték meg, de az épület is komoly átalakításokon ment keresztül. A ház eredetileg 7-10 méter mélyen lévő pincéit tovább mélyítették, újabb szintekkel egészítették ki. A pincerendszer korszerű, fűtést, víz- és csatornaellátást, szellőzőrendszert, illetve két vészkijáratot is kapott, amelyek egyike a várfalon kívülre futott ki, míg a másik a pár háztömbbel odébb található egykori Belügyminisztérium épületébe vezetett. A Magyar Nemzeti Bank által titokban megvásárolt épületben trezorhelyiségeket alakítottak ki, ahol Magyarország készpénztartalékainak, részvényeinek, fémpénzkészleteinek, illetve aranytartalékának egy részét tárolták, de külön helye volt a koronázási ékszereknek is, amelyet a nagy trezorteremmel egy szinten lévő kisebb teremben alakítottak ki. A koronaékszereknek azonban sosem volt alkalmuk itt pihenni, mert végül nagyon kalandos úton hagyták el az ország területét, hogy végül Fort Knoxban, az Amerikai Egyesült Államok Kentuckyban található erődítményében tárolják azokat több mint 20 éven keresztül.
A világháború során viszont nemcsak aranyat őriztek itt, hanem emberi életeket is: az itt kialakított óvóhelynek köszönhetően 6-700 ember menekült meg a háború pusztításai elöl. Mivel a háború alatt már túl sokan tudtak a trezorokról és a pincerendszerről, ezért a Nemzeti Banknak el kellett költöztetnie vagyontárgyait.
A bombabiztos várbeli pincék sorsa a világháború után
1951-ben a kommunista hatalomátvételt követően a komplexumot elvették a Nemzeti Banktól, és felismerve az épület adottságait, ide költöztették a Magyar Villamosművek budapesti és országos teherelosztóját, vagyis ezekből a termekből irányították Magyarország teljes villamosenergia-ellátási rendszerét. A központban váltóműszakban 3 ember dolgozott. Az előttük lévő sématábla alapján tudták lekövetni, hogy melyik erőműnél, létesítménynél van probléma, hol van szükség beavatkozásra. A nyolcvanas évek végén viszont a Magyar Villamos Művek is kiköltözött az épületből, így a ház később magántulajdonba került. Az új tulajdonosok már nem foglalkoztak a létesítménnyel, aminek az állaga így rohamosan romlani kezdett. Az Úri utca titokzatos világa 2015-ben újra a Nemzeti Bank tulajdonába került, jelenleg a Bankhoz tartozó Pallas Athéné Domus Meriti, vagyis a PADME Alapítvány kutatóintézetének ad helyet. Ebben a státuszában újították fel 2021-re az épületet, amely igazi építészeti gyöngyszem lett, nem is véletlenül. A felújításokat falkutatások, feltárások előzték meg, kiemelték az épület rejtett értékeit, a kőből készült ablak- és ajtókereteket, meghagyták a homlokzat eredeti, késő barokk elrendezését, amit a pasztelles színekkel mégis modernebb köntösbe sikerült öltöztetni. A modern belső terek kialakításánál mégis ügyeltek az épület eredeti belső arányainak megtartására. A felújítások azonban csak az épületet érintették ez idáig. Az egykor arannyal teli trezorokat rejtő pincerendszer rehabilitálása még várat magára.
Érdekelnek a második világháború ismeretlen fejezetei? Maradj velünk, és olvasd el következő cikkünket!
