Az elmúlt években először a Covid, majd a háború és a gazdasági válság forgatta fel igencsak az életünket és a világot is. A kihívásokkal mindenki másként birkózik meg. Hogyan élik meg mások ezt a nehézségekkel teli időszakot? Honnan merítenek erőt, hogyan őrzik meg a lelki békéjüket és a testi egészségüket? Szily Nóra pszichológus, újságíró is megosztotta a Dívánnyal, mely dolgokat teszi meg önmagáért.
Amikor Szily Nórát arra kértem, mondja el, mi az az öt dolog, ami kapaszkodót nyújt neki abban, hogy ne okozzanak számára fölösleges stresszt, kimerültséget és fáradtságot a lelkileg megterhelő helyzetek, egyetlen szóval válaszolt: ezek a kapcsolatai.
„Az évtizedes barátságok megtartanak”
„Az első, ami az én lelkemnek az egyik legfontosabb, az az általam szeretettekkel és az engem szeretőkkel való intenzív együttlét, valamint az egymásra való figyelem. Ez kevés embert jelent, hiszen bár nem látszik rajtam, én elég introvertált vagyok. A több évtizedes barátságok azok, amelyek a nehéz helyzetekben megtartanak, és ez oda-vissza igaz. Ez az a kölcsönösség, ami ebben a mátrixban mindannyiunknak támaszt, töltődést jelent, legyen szó barátokról, a fiaimról vagy a párkapcsolatomról. A kapcsolataimra nagyon figyelek, mert tudom, hogy a kritikus időkben megnyílhatok, és ők is tudják, hogy a számukra nehéz időszakban ugyanúgy engem is felhívhatnak bármikor.”
„Szeretek magammal lenni, elcsendesedni”
„A másik nagyon fontos kapcsolat az, amit önmagammal ápolok. Miután nagyon önreflexív ember vagyok, ha valamilyen nehéz helyzet adódik, mindig szánok magamra időt, hogy randevúzhassak a bennem élő belső hanggal, elmélyedhessek a gondolataimban, és meglássam, hol tartok, éppen mi miatt akadtam el, és merre menjek tovább.
Nagyon fontosnak tartom, hogy abban a zajban, amiben élünk, ami egyre nagyobb és egyre jobban gyorsul, ne veszítsem el önmagam.
Miközben a szavak emberének tartom magam, a zászlómon az egyik nagyon fontos szó a csend. Szeretek elcsendesedni.
De a kapcsolat önmagammal nemcsak a lelkemmel, hanem a szellememmel is fontos. Töltődést jelent, ha okos podcastokat vagy előadásokat hallgatok, vagy értékes írásokat olvasok, melyek inspirálnak.
Mindemellett fontos a kapcsolat a testemmel is. Már jó ideje használom az infrashape-et, ami nem más, mint egy gerinckímélő infrakabin, amiben fekvő pozícióban biciklizni lehet. Ezek az ötvenperces tekerések nagyon kikapcsolnak, kellemesen feltöltenek és elfárasztanak. Mindig jóleső büszkeséggel szállok ki a gépből.
Ötven pluszosan a pandémia alatt újra elkezdtem kocogni is, mert tisztában vagyok azzal, hogy így tudom a testemet kényszeríteni arra, hogy örömhormont termeljen.”
„A közönség figyel rám, és elfogad”
„Bár mostanában már nem televíziózom, a közönséggel való kapcsolatom nem szakadt meg. Akár podcastokat készítek, akár színpadra állok, hogy talk show-kat vezessek vagy előadásokat tartok, a közönséggel való összekapcsolódás most is egyfajta energiaáramlást jelentett nekem, hiszen a csillogó szemek mindig visszatöltik azt a kapacitást, amit én abba a munkába, találkozásba beleadtam. Ha azt látom, hogy figyelnek rám, elfogadnak, és még akár inspirálni is tudom őket, ennél több célom nem is lehet talán ennyi tapasztalat után.”
„A kutyák és a természet is egyfajta letisztulást jelentenek”
„Fontos a kapcsolat a kutyáimmal is. Három kutyám van, két óriás és egy törpe snaucer. Ők olyan megkérdőjelezhetetlen szeretetgombócok, akik bármikor és bármilyen állapotomban vagyok, mindent levesznek, mindent megéreznek. Olyanfajta önzetlenséggel és szeretettel vesznek körül, hogy nem is tudom, hogyan élhettem oly sok éven át állatok nélkül.
Általuk van szorosabb kapcsolatom a természettel is, hiszen majd’ mindennap barangolunk azóta, hogy hat éve kiköltöztem Csobánkára. Itt az egyik irányban erdő, a másik irányban egy óriási mező van.
Az is egyfajta letisztulás, lélekápolás, amikor csak úgy sétálunk a kutyáimmal, miközben nézem őket.
Azt szoktam mondani, hogy én nem az Animal Planetet, hanem a Dog Planetet nézem, legyünk a lakásban, vagy bárhol, ahová elmegyünk.”
„Nem akarok mindenről tudni”
„Végül van még egy fontos kapcsolatom, amit azonban korlátozni szoktam a saját lelki egyensúlyom érdekében. Ez pedig a külvilággal való kapcsolattartás. Régen hírfüggő voltam, az autómban mindig hírrádió szólt, mert mindenről mindig tudni akartam. Aztán rájöttem, hogy ez végtelenül rombolja a közérzetemet.
Úgy fogalmaztam ezt meg, hogy a »vansággal« nincs értelme vitatkozni.
Hiába nem tetszik valami, ami körülöttem van, ami fáj, bosszant, vagy feldühít, ha nincs ráhatásom, akkor jobb, hogyha ezeket a külső tényezőktől függő dolgokat csak korlátozottan engedem be az életembe. Reggel és este naponta ránézek a hírekre, hogy képben legyek, de az autómban már vagy csend van, vagy a kedvenc zenéim szólnak, mert például a zene kapcsán is rájöttem arra, hogy mindenre van zene, ami segíthet nekem attól függően, hogy milyen hangulatban vagyok.
Továbbá rájöttem arra is, hogy abban a világban, ahol élünk, és szinte évek óta folyamatosan krízist kezelünk a pandémia, a klímaszorongás, a háború vagy a gazdasági válság okán, arra kell koncentrálnom, amire én hatással vagyok.
Nevezetesen a saját kis életemre. Ebben kell megpróbálnom örömöket keresni és találni, és nem kell felbosszantanom magam olyanon, ami kapcsán nem tudok se intézkedni, se jobbítani a világon. Rá kellett döbbennem, hogy sokkal nagyobb felelősség hárul most ránk, hogy megóvjuk magunkat ezektől a romboló zajoktól.”
