Az elmúlt években először a Covid, majd a háború és a gazdasági válság forgatta fel igencsak az életünket és a világot is. A kihívásokkal mindenki másként birkózik meg. Hogyan élik meg mások ezt a nehézségekkel teli időszakot? Honnan merítenek erőt, hogyan őrzik meg a lelki békéjüket és a testi egészségüket? Halász Judit is megosztotta a Dívánnyal, mely dolgokat teszi meg önmagáért.
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő szerint minden nehezebb élethelyzet más-más megoldást, megélést és feldolgozást kíván. Halász Judit bevallása szerint Toscana szerelmese. Az olaszok mentalitása, életérzése, valamint a művészetek, a hagyományok iránti tisztelete mindig újult erővel tölti meg a lelkét, ugyanúgy, ahogyan az orosz irodalom általa kedvelt szerzőiben is többször kapaszkodóra lelt.
„Szívesen olvasok kortárs szerzőket”
„Az irodalomban mindig talál az ember olyan kapaszkodót, legyen az regény, verseskötet vagy valamilyen szakmai érdekesség, ami ki tudja segíteni a nehézségekből. Több olyan kortárs szerző is van, akinek biztos, hogy megveszem a legújabb könyvét, ha bemegyek a könyvesboltba. Van olyan költő, aki kevésbé ismert, de én felfedeztem magamnak. Sok mindent megteszek azért is, hogy a gyerekekkel megismertessem a magyar költészetet, melyet a magyar irodalom legkiemelkedőbb vonalának tartok.
Miután sok kedvencem van, most csak azt a két magyar szerzőt említem, akiket a legutóbb olvastam. Az egyik Spiró György, a másik Tóth Krisztina. A 20. században sok olyan mű született, amelyeket – azt hiszem – érdemes lenne újra elolvasnom. Kedvelem az orosz irodalmat, Ajtmatovot, Ulickaját, az orosz, de Párizsban élő Andreï Makine-t. Vele egy véletlen folytán találkoztam is az egyik könyvhét alkalmával, ahol megkaptam A francia hagyaték című könyvét, amit azóta életem egyik nagyon fontos regényének tartok. De említhetném Jorge Semprúnt is, aki spanyol, de Franciaországban él és franciául ír. Rövid ideig Spanyolország kulturális minisztere volt.
Költők közül a 19. század közepétől egészen máig nagyon sokan vannak, akiknek mondhatni, állandó olvasója vagyok. A lemezeimen több mint 70 olyan magyar költő versét énekeltem, akik többnyire kortárs szerzők, de vannak köztük klasszikusok is.”
Fontos a barátokkal való beszélgetés
„A barátaim, a baráti kapcsolatok ápolása mindig is fontos része volt az életemnek. A véleményük, a segítségük sokszor adott már nekem erőt, és nem csupán nagy horderejű kérdések, élethelyzetek alkalmával. Sok olyan barátom van, akik hozzám hasonlóan szeretnek olvasni. Ajánlunk egymásnak könyveket, amiket olvastunk, megosztjuk egymással az egyéb művészeti ágakban szerzett élményeinket. Elmondjuk, miért érdemes valamit elolvasni, egy kiállítást megnézni, vagy egy koncertet meghallgatni. Ez is sokat segít, ha fel akarok töltődni.”
„Ami rossz volt, azt törlöm a gondolataimból”
„Az embert a tapasztalat neveli a leginkább. Ha valaki bizonyos tulajdonságaival mindig kudarcot vall, és azzal a tulajdonságával folyton fájdalmat okoz saját magának, akkor azokat meg kell próbálni elhagyni.
Ami rossz, ami fájdalmat okoz, azt én automatikusan törlöm az emlékezetemből, mert nekem nem esik jól a gyenge és rossz pillanatokra visszagondolnom.
Úgy tudom magam egyensúlyban tartani, ha mindazt, ami számomra kellemetlenséget okozott, kidobom a gondolataim közül, és helyet adok más, fontosabb és érdekesebb történéseknek.
A társas kapcsolataimban is hasonlóan képen viselkedem. Ha valakiben csalódom, nem feltétlenül szakítom meg vele a kapcsolatot, de a bizalom, a szeretet, a közelség már többé nem lesz ugyanaz.”
„Megpróbálok új helyeket felfedezni”
„A kiegyensúlyozottsághoz az is fontos, hogy legyen időm a pihenésre. Egy évben van két olyan időpont, amikor, ha nem jön közbe semmi, »szabadságon« vagyok. Nem volt ez mindig így, hiszen amikor sokat filmeztem, a forgatások mindig nyáron voltak. Jó néhány éve azonban június közepén »leeresztem a függönyt«, és csak augusztus közepén kezdem újra. Ez az időszak a pihenésé, a teljes kikapcsolódásé. Ilyenkor, ha lehet, utazom, mert szeretek új helyekkel megismerkedni. Van úgy, hogy visszamegyek oda, ahol régen már jártam és szép emlékeket őrzök róla, szeretném újra látni.
Az egyik kedvencem Toscana, ide minden évben elmegyek, ha tehetem. Szeretem, hogy itt élve maradt a múlt, hogy az olaszok képesek voltak megőrizni az értékeiket.
Bármerre járok, találok valamit, amiért érdemes volt odamennem. Szeretem azt is, ahogyan az olaszok gondolkodnak, szeretem az életmódjukat is. Nagyon meghatott, amikor a Covid idején az olaszok elsőként álltak ki az erkélyre azért, hogy énekeljenek, és így legyenek úrrá a járvány okozta lelki nehézségeken. Azt szoktam mondani, hogy Toscanában minden padon ül egy dottore, akik valójában egyszerű emberek, lehet, hogy földművelő parasztok, de mindent tudnak az életről.”
„Minden januárban síelek”
„A sport ma már ritkábban része a mindennapjaimnak, ám a nyári pihenés mellett egy másik biztos pontja is van az évnek. Minden januárban ad nekem egy hét pihenőt a színház, mert előtte, novemberben és decemberben rengeteget dolgozom. Ezen a héten mindig elutazunk síelni. Ez nagyszerű kikapcsolódás, mozgás, alpesi levegő, és persze sok alvás.”
