Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hegymászás történetében szinte kizárólag férfiak nevei dominálnak, pedig az előző korokban is akadtak kivételes nők, akik híres földrajzi magasságokra törtek.
Az egyikük nem kalandvágyból, hanem puszta megélhetési kényszerből vágott neki Európa legmagasabb csúcsának. Története egyszerre nyers és inspiráló: egy nő, aki a társadalmi korlátok és saját fizikai határai ellenére is feljutott a csúcsra. A történet hátterében azonban egy nehéz megélhetési helyzet is húzódik. És talán éppen ezért olyan megrendítő ma is Marie Paradis története.
Szegénységből a hegycsúcsra
Marie Paradis neve ma már a hegymászás történetének része, de pályájának indulása korántsem volt fényes.
Egyszerű szolgálólányként élt Chamonix környékén, és gyakorlatilag írni-olvasni sem tudott,
így kevés esélye volt kitörni a szegénységből. Európa legendás hegye, a Mont Blanc meghódítása számára nem a természet iránti rajongást jelentette, hanem egy lehetőséget a felemelkedésre.
A nő felismerte, hogy ha elsőként jut fel nőként a csúcsra, hírnevet szerezhet, és ezáltal jobb életet teremthet magának. A mai kor szemüvegén keresztül tekintve a történetre megállapíthatjuk: tulajdonképpen a hegymászás történetének egyik sikeres önmarketing projektjéről beszélhetünk.
Szoknyában a halál zónájában
1808 nyarán Paradis nekivágott a háromnapos útnak – nem megfelelő felszerelésben, hanem a korban elvárt női öltözetben. Hosszú szoknyában és nehéz ruhákban kapaszkodott felfelé, miközben a magashegyi körülmények szinte meghiúsították a tervét.
Az út során – főként az oxigénszegény levegő következtében – súlyos magasságbetegség tört rá, többször elesett, és annyira kimerült, hogy egy ponton azt kérte társaitól: dobják be egy hasadékba, hogy véget érjen a szenvedése.
Végül a vezetők szó szerint húzva és tolva segítették fel a csúcsig, bár egyes beszámolók szerint az utolsó métereket már saját erejéből tette meg. A sikeres expedíció után az ereszkedő csapatot Chamonix városában ünneplő tömeg fogadta, majd Paradis élete valóban megváltozott. A városban egy ház alkalmazásába állhatott, ahol munkája egy jelentős részében a Mont Blanc expedíciókról visszatérő hegymászókra és turistákra főzött.
Marie Paradis története nem a klasszikus hősiességről szól. Inkább arról, hogy milyen messzire képes elmenni valaki, ha nincs más választása – és hogy néha éppen a legkeményebb körülmények szülik a legmaradandóbb legendákat.
Kapcsolódó: Lengyel férfi az első, aki oxigénpalack nélkül mászta meg a Mount Everestet
