Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha a gyógynövények szót halljuk, akkor sokunknak a kamilla, a levendula, a cickafark vagy más füvek jutnak eszébe, amelyeket már bármelyik bevásárlóközpontban megvásárolhatunk, és kellemes aromájú teát készíthetünk belőle. Ugyanakkor léteznek olyan növények is, amelyek kis dózisban gyógyhatásúak, és olyan betegségeket kezel vele a modern orvostudomány, mint a rák vagy az epilepszia, ám nem megfelelően adagolva rendkívül mérgezőek, és akár halált is okozhatnak.
Gondoljunk csak a mákra, amit mi magyarok előszeretettel fogyasztunk olyan ételekben, mint a bejgli, ám az köztudomású, hogy a mák gubójából kinyert folyadékból készül az ópium, illetve a növény alkaloidjából a morfin, amely egy igen erős fájdalomcsillapító, használatát nem véletlenül kötik szigorú szabályokhoz a legtöbb országban.
Kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben méreg
Ezen kívül természetesen léteznek más, talán kevésbé ismert növények is, amelyek a mákhoz hasonlóan rendelkeznek az ember számára fontos hatóanyagokkal, ám adagolásuk szakember hozzáértését igényli. Az amerikai tiszafa (Taxus brevifolia) kérgéből származó paklitaxel nevű anyagot például 1971-ben izolálták először, ám csak 1993-ban engedélyezték a gyógyászati alkalmazását: ma már rákellenes szerként alkalmazzák főként petefészek-, emlő-, tüdőrák esetén intravénásan.
Az Európában és Ázsiában is honos tavaszi hérics (Adonis vernalis) levelét és virágát már igen régóta használják szívbetegségek kezelésére, hatóanyagai ugyanis lelassítják a szívritmust. Emiatt, rosszul alkalmazva, túladagolva, akár halálosak is lehetnek, hasonlóan a császárfához (Paulownia tomentosa), amely szintén gazdag hasonló kémiai összetevőkben.
Érdekessége, hogy Közép- és Kelet-Kínában díszfaként ültették, latin nevét pedig Anna Pavlovna Romanovnáról, I. Pál orosz császár lányáról kapta.
Magyarországon is megtalálható néhány a mérgező növények közül
A vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) a mákfélék családjába tartozik, Magyarországon is ismert gyógynövény, ám alkalmazása nagyfokú körültekintést igényel, ugyanis a növény sárga nedve tartalmazza azokat az alkaloidokat, amelyek súlyos mérgezést, májkárosodást okozhatnak, ezért sok szakember csak a külsőleges alkalmazását javasolja, például kenőcsként vagy borogatásként, ám ezek így is előidézhetnek a bőrön hólyagokat vagy duzzanatokat. Ugyanakkor az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a közép-európai népi gyógyászatban hörghurut, sárgaság, emésztési panaszok kezelésére használták.
A közönséges csikófarkat (Ephedra sinica) a hagyományos kínai gyógyászat már 5000 éve alkalmazza, a növény szárát és ágait dolgozzák fel, ezzel kezelik a hörghurutot és az asztmát is.
A csikófark efedrin és pszeudoefedrin alkaloidokat tartalmaz, ezek okozhatnak hallucinációkat is,
ezért például az Egyesült Királyságban 2014 óta szigorúan szabályozzák, hogy ezekből a hatóanyagokból mennyi kerülhet a gyermekek számára készült megfázás és köhögés elleni gyógyszerekbe.
A gyöngyvirágot mindannyian ismerjük és előszeretettel tesszük a vázába tavasszal, ám a növény levelében található szívglikozoidok a dózis nagyságától függően lehetnek gyógyhatásúak vagy mérgezőek: régebben szívritmuszavar kezelésére használták a gyöngyvirágot,
ám nagy mennyiségben a pulzus vészes lelassulását eredményezhetik.
Elterjedtsége miatt különösen veszélyes, és már közepes mennyiség is halált okozhat, gyermekek esetében pedig kisebb mennyiség elfogyasztása is tragikus következménnyel járhat, ezért mindenképpen úgy helyezzük el a növényt, hogy ahhoz ők ne férhessenek hozzá.
Ha szívesen olvasnál arról, hogy a középkorban melyek voltak azok a gyógymódok, amelyek veszélyesebbek voltak, mint maga a betegség, ezt a cikkünket ajánljuk.
