Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A sármos és ünnepelt filmsztárért nők ezrei rajongtak, de élete korántsem hasonlított egy romantikus film forgatókönyvére: Jávor Pál fényes sikereit politikai üldöztetés és emigráció követte. A legnehezebb években egyetlen ember tartott ki mellette rendületlenül: a felesége.
1931 nyarán a magyar hangosfilm legnagyobb sztárja, Jávor Pál a margitszigeti Parisien Grill teraszán üldögélt, egy pohár pezsgő társaságában. Amikor a szomszédos asztalnál helyet foglaló ismerősök üdvözölték, még nem sejthette, hogy köztük ül az a szőke, elvált asszony, Landeszman Olga is, aki hamarosan élete legfontosabb társa lesz.
A tangó… és ami utána jött
„Jávor átült az asztalhoz és pár perc múlva a mulató parkettjén tangót táncolt Landeszman Olgával.
Kedélyesen és szolidan reggelig szórakoztak a mulatóban és aztán a társaság tagjai hazakísérték a szép szőke asszonyt, aki szüleinél, a Duna ucca 1. számú házban lakik”
– mutatta be megismerkedésük körülményeit a Magyarország 1934-ben. Az első találkozást továbbiak követték, s szép lassan szerelem szövődött közöttük, amit azonban a Landeszman család nem nézett jó szemmel, nem utolsósorban a vallási különbségek miatt.
Landeszman Olga édesapja, Landeszman Márk vágóhidakat üzemeltetett, továbbá a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga, valamint a Pesti Chevra Kadisa elöljárója volt, Jávor Pál viszont egyszerű aradi családból származott. Születésekor édesapja 53, édesanyja pedig mindössze 17 éves volt, hiszen egy nyugalmazott vasúti főkalauz és egy cselédlány kapcsolatából jött világra. Anyja vezetéknevén (Spannenberger) anyakönyvezték, majd amikor a szülők három év múltán összeházasodtak, vezetékneve Jermannra változott.
Dánia helyett Budapest
Jávor Pál az első világháború után az Aradi Hírlapnál gyakornokoskodott, majd úgy döntött, Dániába emigrál. Erre azonban nem került sor: csak Budapestig jutott, ahol vonatjegyét érvénytelenítették, így a fővárosban ragadt. Ha már így járt, beiratkozott a Színművészeti Akadémiára, ahol 1922-ben szerzett oklevelet.
„A legszebb nőkkel csókolózott”
Ezt követően különböző budapesti színházakban lépett a színpadra, igazi sikereit azonban az 1930-as és 1940-es években, bonvivánként aratta. Partnerei a korszak legszebb és legünnepeltebb színésznői voltak, Karády Katalinnal például hét filmben játszott együtt.
Legendákat meséltek mulatós természetéről: „Akár grófot, akár mezei gazdát játszott Jávor Pál, a ruhája tökéletes szabású volt, csizmája fényes, autója és bajsza elegáns,
ő maga snájdig, a legszebb nőkkel csókolózott, sokat énekelt, és akár búsongva, akár szilajul, mindig példás szakértelemmel cigányozott”
– írta róla Lukácsy Sándor a Filmvilágban, 1987-ben. Híre tehát nem volt makulátlan, az idős Landeszman azonban végül beleegyezett a házasságba – ekkor viszont a kétgyermekes Olga kezdett húzódozni.
Jávor Pál esküvője
Ennek okát pontosan nem ismerjük. Elképzelhető, hogy a színész előélete, a vele kapcsolatos sztereotípiák okozták a vonakodást, de Gajdó Tamás írása szerint a Jávorral kapcsolatos, félreértésből adódó antiszemita pletykák is hozzájárulhattak. Az esküvőre végül 1934. július 25-én került sor, zárt körben: az ifjú páron kívül mindössze két tanú és a bizalmas barátok vettek csak részt a szertartáson. A Magyarország fontosnak tartotta megírni a házasulandók anyagi körülményeit is: beszámolójukból kiderül, Landeszman Olga apjától havi 1200 pengő apanázst kapott eddig is, azonkívül 500 pengőt volt férjétől leányának neveltetési költségeire”.
Jávor viszont sietett leszögezni, hogy „amit a hölgy szüleitől kap, az a hölgyé, és ahhoz nekem semmi közöm nincsen”.
Ezt nem esett nehezére kimondani, hiszen a legfoglalkoztatottabb és legjobban kereső színészek egyike volt 1934-ben.
„Mire megvénülök, talán felfedezik bennem a lázongó, kihasználatlan erőt”
Landeszman Olga nem vállalt könnyű életet: Jávor hajnalban kelt, kocsival ment a filmgyárba, délelőtt a színházi próbák várták, délután ismét a stúdió várta, este pedig a színpad. Előbb a Kékgolyó utcába, egy kis lakásba költöztek, majd egy Pasaréti úti villába. Jávornak 32 éves korában végre saját otthona lett. Megtehette, hogy könyveket és festményeket gyűjtsön, s karrierje is megállíthatatlanul ívelt felfelé: már párizsi nászútjukon ajánlatot kapott a Nemzeti Színháztól, s a korszak szinte valamennyi sikerfilmjében játszhatott. A bonviván-szerep azonban idővel terhessé vált számára: „Negyvenéves korában kezd igazán színész lenni a színész. Mire megvénülök, talán felfedezik bennem a lázongó, kihasználatlan erőt” – írta.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
A mulatozásról nem tudott lemondani
Talán az efölött érzett elégedetlenség miatt is, de képtelen volt abbahagyni az italozást. „Teljesen tudatában volt annak, hogy például próba előtt nem lehet inni, színház előtt nem lehet inni. Utána aztán szabad volt” – mondta el Landeszman Olga 1984-ben, egy interjúban. Bár Jávorról sokan azt feltételezték, hogy nőcsábász, házassága után eszébe sem jutott kalandozni. Szóváltásokba és verekedésekbe azonban gyakran belekeveredett; s a mulatozásról sem tudott lemondani:
„elment a Vadászkürtbe, gyakran egyedül, és senki nem ülhetett az asztalához. Én sem. Egyedül a cigány neki húzta.”
Szerelemben, háborúban
Az 1940-es években nehéz idők következtek a házaspárra. Jávort előbb – filoszemitizmusa miatt – kitiltották a filmgyárból és a színházakból, 1944-ben pedig elhurcolták: a nyilasok előbb Sopronkőhidára, majd a bajorországi Pfarrkirchenbe meneteltették. Felesége ezalatt Budapesten bujkált, semmit nem tudtak egymásról, Jávor csak naplójába jegyezhette fel érzéseit (amely 1946-ban Egy színész elmondja címmel jelent meg): „Egyik percben magasan repülnek érzéseim, a másik pillanatban kétségek közé zuhanok. Annyit szeretnék írni Neked, Angyalom, de nincs hová? Annyiszor szeretnék Veled beszélni, és nem vagy mellettem.
Nem tudom, merre vagy, de olyan jólesik Rád gondolnom, mert ebben a fagyos kietlenségben Te vagy a melegség, akihez a gondolataim dideregve elszállnak, hogy egy kis nyugalmat adjál áldatlan állapotomban.”
A színészt Németországban érte a háború vége, ám Olga hiába várta, nem tért haza. Végül a Németországban háborús bűnösökre vadászó Péter Gábor (az ÁVH későbbi vezetője) találkozott a legyengült Jávorral. A hír eljutott a feleséghez is, aki kocsiba szállt, s meg sem állt Bajorországig.
Amerikai évek
A háború vége azonban nem jelentette azt, hogy a nehézségek is befejeződtek a színész számára: a „régi rendszer” sztárját Major Tamás elbocsátotta a Nemzeti Színháztól. 1946-ban Amerikába utazott, ahová felesége is követte, s eleinte nagy sikerrel lépett fel az emigráns magyarok számára tartott előadásokon, szegényes angoltudása megakadályozta, hogy valódi sikereket érjen el.
Összességében kudarcnak könyvelte el amerikai tartózkodását, s a felkérésekből sem jutott elég bevételhez, így kénytelen volt más munkát vállalni: hotelportásnak állt. Landeszman Olga hol a sofőr, hol a jegyszedő feladatát vállalta magára, később pedig tisztítószalont nyitott, hogy fenn tudják magukat tartani.
Újra itthon
A konszolidáló Kádár-rendszer – akárcsak Páger Antalt – visszacsábította Magyarországra a már betegeskedő színészt. Bár ovációval fogadták, s a Nemzeti Színházba is visszatérhetett, mindössze két év adatott neki: 1959. augusztus 14-én, 57 évesen gyomorrákban elhunyt. Halála után Olga asszony Bécsbe költözött, ahol huszonöt évvel élte túl férjét.
Kapcsolódó: Páger Antal 1945-ben menekült el Magyarországról.
