Van a világon egy alig száz kilométer széles tengeri átjáró, amelynek a sorsa dollármilliárdokról, energiaárakról és országok jövőjéről dönthet. Ez a Hormuzi-szoros, a Perzsa-öböl kapuja, amelyen keresztül a világ olaj- és cseppfolyósított földgáz-exportjának több mint ötöde halad át.
Ha itt megakad a hajóforgalom, annak hatása pillanatok alatt végiggyűrűzik a globális gazdaságon. A történelem már többször megmutatta, milyen veszélyeket rejt ez a stratégiai tengeri folyosó, de a legutóbbi válság ismét emlékeztette a világot a szoros jelentőségére.
A világ egyik legérzékenyebb pontja
A Hormuzi-szoros köti össze a Perzsa-öblöt az Ománi-öböllel és az Arab-tengerrel. Északon Irán, délen Omán Muszandam-félszigete határolja, miközben ezen az útvonalon jut el a világpiacokra többek között Irán, Irak, Kuvait, Katar és az Egyesült Arab Emírségek energiahordozóinak jelentős része.

A szoros szélessége ugyan helyenként eléri a 95 kilométert, a hajók számára kijelölt útvonalak azonban jóval szűkebbek. Éppen ezért a Hormuzi-szorost a Malaka-szoros mellett a globális gazdaság egyik legfontosabb olajipari „fojtópontjaként” tartják számon
Az olajszállító tankerek mindössze néhány kilométer széles sávokban közlekednek, így a térség különösen érzékeny minden katonai vagy politikai feszültségre.
Az itt áthaladó energiaszállítmányok jelentős része Ázsia felé tart, de az esetleges fennakadások világszerte, Amerikában és Európában is befolyásolják az energiaárakat.

A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Amikor a tankerek célponttá váltak
Az 1980-as évek közepén a Hormuzi-szoros és a Perzsa-öböl térsége a hidegháború egyik legveszélyesebb tengeri ütközőzónájává vált. Az Irán és Irak között zajló háború elhúzódott, ezért a felek egyre inkább egymás gazdasági ütőereit vették célba.
![]()
1984-ben kezdődött el az úgynevezett tankerháború,
amikor olajszállító hajókat és kikötői létesítményeket támadtak, hogy megnehezítsék az ellenfél olajexportját és bevételeit.
A konfliktus gyorsan túlnőtt a két hadviselő országon. Irak először az iráni olajkikötőket és tankereket támadta, Irán pedig válaszul a Perzsa-öbölben közlekedő, más államokhoz tartozó hajók ellen is fellépett. A harcok során több mint száz olajszállító hajó sérült meg, miközben a világ figyelme egyre inkább a Hormuzi-szorosra irányult, amelyen keresztül a globális energiaszállítás jelentős része haladt át.

A helyzet végül olyan súlyossá vált, hogy az Egyesült Államok 1987-ben elindította az „Operation Earnest Will” nevű hadműveletet. Az amerikai haditengerészet hadihajói kuvaiti tankereket kísértek a veszélyes vizeken, ami a második világháború óta a legnagyobb konvojkísérő akciónak számított.
A feszültség azonban így sem csökkent: aknák, rakétatámadások és tengeri incidensek követték egymást, a Hormuzi-szoros pedig végérvényesen a világ egyik legérzékenyebb stratégiai tengeri útvonalává vált.
A 2026-os iráni válság pedig megmutatta, hogy a Hormuzi-szoros lezárásához nem feltétlenül szükséges teljes katonai blokád. Már a fenyegetés és a bizonytalanság is elegendő lehet ahhoz, hogy a világ egyik legfontosabb tengeri útvonala megbénuljon – és vele együtt a globális gazdaság jelentős része is.
Kapcsolódó: sok érdekes dolog derült ki az elmúlt időben a magyar a magyar olajtartalékokról.
























