Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar néprajz és kultúrtörténet egyik legkülönösebb, legrejtélyesebb alakja a Hanság mocsaras, lápos vidékén talált vad gyermek, Hany Istók. A történetét sokáig csupán a képzelet szülte népmesének, amolyan magyar Mauglinak vagy Tarzannak tartották, ám a kapuvári anyakönyvek bejegyzései és a fellelhető történelmi források bizonyítják: a mocsárban rejtőző, halemberként emlegetett lény valóban létezett.
1749 márciusában a Hanság sűrű, áthatolhatatlan mocsarában halászó kapuváriak nem mindennapi zsákmányra bukkantak. A lápos, fagyos vízből egy körülbelül 8-10 év körüli, teljesen meztelen, vadon élő fiút halásztak ki. A gyermeket a kapuvári plébániára vitték, ahol március 17-én megkeresztelték, és a keresztségben az István nevet kapta. A helyiek azonban csak Hany Istókként kezdték emlegetni, a „hany” szó ugyanis a vidék jellegzetes, tőzeges mocsarára utalt.
De miért hitték halembernek a mocsári vadfiút?
A korabeli beszámolók és a későbbi orvosi, néprajzi kutatások szerint Istók külseje és viselkedése igencsak eltért az átlagos emberekétől. A legvalószínűbb magyarázat szerint a fiú egy ritka, veleszületett genetikai rendellenességgel, az úgynevezett pikkelybőrűséggel (ichthyosis) jött a világra. Emiatt a bőre száraz, repedezett, megvastagodott és pikkelyszerű volt.
A leírások szerint ujjai között vékony bőrredő, egyfajta úszóhártya feszült.
Istók nem beszélt, csupán tagolatlan hangokat adott ki, és nem bírta elviselni magán a ruhákat: amint rákényszerítették a gúnyát, azonnal letépte magáról. Beszélni sosem tanult meg, viszont tökéletesen úszott, és képes volt hosszú percekig a víz alatt maradni. Kedvenc eledele a nyers hal, a mocsári békák, a vízinövények és a gyökerek voltak.
Jókai Mór és a Névtelen vár
Hany Istók tragikus és misztikus története hamar elterjedt az országban, és évtizedekkel később Jókai Mór képzeletét is valósággal rabul ejtette. Az írófejedelem híres volt arról, hogy imádta a különleges magyar legendákat és a rejtélyes természeti jelenségeket. Amikor a Névtelen vár című romantikus regényét írta, Hany Istók alakja szolgált mintaként a mocsárban élő, titokzatos, vad, de tiszta lelkű gyermek karakteréhez. Jókai zseniálisan fonta össze a valóságos kapuvári eseményeket a fikcióval, beemelve a magyar irodalom halhatatlan alakjai közé a Hanság rejtélyét.
A hercegi udvartól a végleges eltűnésig
Kihalászása után Istókot a kapuvári Esterházy-kastélyba vitték, ahol megpróbálták civilizálni. Bár a hercegi udvarban a konyhai munkákba (például fahasogatásba, vízhordásba) be tudták vonni, a bezártságot és az emberi társadalmat nehezen viselte.
A legenda szerint a végső lökést az adta meg neki, amikor a kastély egyik hajdúja vagy szakácsa megkorbácsolta, mert Istók megijesztette a lányát.
A fiú nem bírta tovább a fogságot és a kegyetlenséget. 1751 nyarán egy óvatlan pillanatban kiszökött a kastélyból, és visszatért a Hanság mocsarába. Bár az utána indított hajtóvadászatok során többször látni vélték a nádasban suhanni a pikkelyes hátú lényt, Hany Istók soha többé nem tért vissza az emberek közé. Emlékét ma is őrzi a Hanság, a kapuváriak büszkesége, és Jókai Mór felejthetetlen sorai.
Kapcsolódó: ha a történet hatására szívesen felkeresnéd nyáron a Fertő-tavat és környékét, ajánljuk figyelmedbe színes programajánlónkat a térségben.
