Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha ma valaki gyíkból készült hajápolót vagy csillagok alapján felállított diagnózist ajánlana, valószínűleg kevesen vennék komolyan. A középkor emberei azonban egészen másként gondolkodtak az egészségről, és számos olyan gyógymódot alkalmaztak, amelyek mai szemmel már kifejezetten bizarrnak tűnhetnek.
Egy nemzetközi kutatócsoport nemrég több száz korai középkori orvosi kéziratot tárt fel, amelyek meglepő betekintést nyújtanak a kor gyógyítási gyakorlatába. A felfedezések azt is bizonyítják, hogy a sokat emlegetett „sötét középkor” valójában jóval összetettebb és kíváncsibb korszak volt, mint korábban hitték.
Gyíkok, állati zsírok és szépségápolás
A kutatók által azonosított kéziratok között számos olyan recept szerepel, amely első olvasásra meghökkentőnek hat. Az egyik legkülönösebb egy gyík felhasználásával készített sampon leírása, amelyet hajápolási célokra ajánlottak. Emellett különféle állati zsírokból készült készítmények is helyet kaptak a korabeli gyógyító receptek között.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Bár ezek a praktikák ma inkább bizarrnak tűnnek, a szakemberek szerint nem puszta babonáról volt szó.
A kéziratok arról árulkodnak, hogy a középkori embereket komolyan foglalkoztatta a testápolás és a szépség megőrzése.
Különösen érdekes, hogy sok ilyen szöveget szerzetesek másoltak le és őriztek meg kolostorok könyvtáraiban, vagyis a keresztény tanítás nem szabott gátat bizonyos természetes szerek biológiai hatásainak vizsgálatában.
Az egészséges életmód kérdése szintén fontos szerepet kapott a korabeli orvoslásban. A kéziratok a mértékletességet, a fegyelmezett életvitelt és a megfelelő étrendet hangsúlyozták, miközben különféle gyógynövényes főzeteket ajánlottak a szervezet „egyensúlyának” helyreállítására.
A halálgömbök titokzatos világa
A középkori orvosi szövegek egyik legrejtélyesebb elemei az úgynevezett élet- és halálgömbök voltak. Bár nem teljesen világos ezeknek a tárgyaknak a pontos funkciója, de az biztos, hogy ezek segítségével a gyógyítók megpróbálták megjósolni egy-egy betegség kimenetelét.
A holdfázisok, az évszakok vagy éppen a beteg csillagjegye alapján vontak le következtetéseket az állapot várható alakulásáról.
A halálgömbök olykor azt is meghatározták, mikor érdemes érvágást alkalmazni, amely a középkori gyógyászat egyik legelterjedtebb beavatkozása volt. Bár ezek a módszerek mai szemmel aligha tekinthetők hatékonynak, jól mutatják, mennyire igyekeztek rendszerezni és értelmezni a betegségek világát a középkor emberei is.
A kéziratok egy másik érdekességre is rávilágítanak. Számos recept olyan egzotikus összetevőket említ, mint a szegfűszeg, a fahéj, a sáfrány vagy a kömény, amelyek távoli vidékekről érkeztek Európába. Ez arra utal, hogy a középkor nem az elszigeteltség kora volt, hanem egy olyan időszak, amikor a tudás, az áruk és az ötletek hatalmas távolságokat jártak be az ismert világban – akár kontinenseken is átívelve.
A friss kutatások szerint tehát a középkori embereket korántsem csak a babonák vezérelték. Épp ellenkezőleg: élénk érdeklődéssel fordultak az orvoslás felé, gyűjtötték a tapasztalatokat, és igyekeztek megérteni az emberi test működését – még ha módszereik ma már olykor mosolyt csalnak is az arcunkra.
Kapcsolódó: Bizonyos dolgokban a középkori gyógyszertárak is megegyeztek a ma ismert patikákkal.
