A tubusos festék feltalálásának a festők és a disznók is örültek

A 19. század közepéig még a legnagyobb festők is disznóhólyagban tárolták a festékeiket. A rugalmas falú szerv több szempontból is alkalmas volt a feladatra, a tubusos festék feltalálását mégis osztatlan siker koronázta.

A 21. század szülötteiként bátran, komolyabb kezdő nehézségek nélkül vághatunk bele új hobbikba. Tegyük fel, hogy egy csendéletet szeretnénk festeni az étkezőasztal fölé, vagy a család legkisebb tagjaival pingálnánk pillangókat egy üres füzetbe. Nincs más dolgunk, mint besétálni egy boltba és levenni egy csomag tubusos festéket a polcról. A dobozt kibontva a színek széles skálájából válogatunk, és amint eldöntöttük, hogy milyen árnyalatokkal szeretnénk festeni, egyszerűen lecsavarjuk az adott tubusról a kupakját, a tartalmából nyomunk egy keveset a palettánkra, majd visszazárjuk, és már kezdődhet is az alkotás. Ez a művelet azonban nem volt mindig ilyen egyszerű.

Disznóságok a műhelyben

A 19. század előtt élt művészeknek – Leonardo da Vincinek vagy Michelangelónak – nem volt olyan szerencséjük, hogy festékeiket praktikus tubusokban tarthassák. Jobb híján disznóhólyagot használtak a tárolásukra, aminek a száját egy zsineggel kötötték össze, majd amikor ki akarták nyerni belőle a festéket, egy hegyes szerszámmal kiszúrták, és kinyomták belőle a szükséges mennyiséget. 

Ugyan az elasztikus disznóhólyagot könnyű volt megtölteni, mégsem bizonyult a legjobb megoldásnak. Nehezen lehetett szállítani, sokszor kiszakadt, a belefúrt lyukat pedig lehetetlen volt tökéletesen visszazárni. 

Rand világmegváltó ötlete

A Londonban tevékenykedő amerikai festőnek, John Goffe Randnek is sok bosszúságot okoztak a disznóhólyagban tárolt, kiszáradt festékek, ezért 1841-ben megalkotta az ónból készült, csavaros kupakkal ellátott tubust. Találmánya nem szivárgott, bármikor könnyen ki lehetett nyitni és vissza lehetett zárni, ráadásul sokáig elálltak benne a festékek. 

A tubusos festék hatalmas áttörést jelentett a művészvilágban
A tubusos festék hatalmas áttörést jelentett a művészvilágbanarkady2013 / Getty Images Hungary

Rand találmányának hála új távlatok nyíltak meg a festők előtt. A festékes tubusok berobbanásával és a vegyipar fejlődésével többféle szín állt a művészek rendelkezésére, vásárolhattak smaragdzöld vagy akár krómsárga festéket is. Ráadásul a festékek könnyű szállíthatósága lehetővé tette, hogy a festők kiszabadulhassanak műtermük korlátai közül, és állványukat a természetben, a kertben vagy akár egy kávéházban állítsák fel. 

A festők szabadsága

A szárnyaikat bontogató impresszionistáknak éppen arra volt szükségük, hogy az őket körülvevő világból merítsenek ihletet, a pillanat varázsát, a fények játékát pedig csak úgy kaphatták el és örökíthették meg, ha a festék keverése nélkül, azonnal vászonra vihették az őket ért impulzusokat. Mi több, a könnyen elérhető, széles színskála spontán színválasztásra ösztönözte őket. 

Claude Monet például szívesen dolgozott tengerpartokon, megörökítve a hullámzó vízen táncoló fényeket és az ég kékjének számtalan árnyalatát. (Az Étretat szikláinál készült képeire felvitt festékben homokszemeket találhatunk.) Pierre-Auguste Renoir szerint a tubusos festék nélkül ma nem ismernénk sem Cézanne, sem Monet nevét, és impresszionizmus sem létezett volna. 

Megjelent Mentes Anyu legújabb szakácskönyve!

 

Inzulinrezisztenseknek és mentesen táplálkozóknak főzni nagy kihívás. Ebben nyújt segítséget Nemes Dóra, a Mentes Anyu megálmodója. 
Legújabb szakácskönyvében minden étkezésre és alkalomra található szuper könnyű, mentes fogás. A receptek nemcsak kipróbáltak, de minden étel tápértéke (kalória, szénhidrát, zsír, fehérje) pontosan, adagokra ki van számolva.

Mentes Anyu szakácskönyve 2 ide kattintva már rendelhető!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra