fecske fürdőnadrág

Az 1920-as évekre legalább térdig rövidült férfifürdőszerkó anyaga rugalmasságot még nyomokban is alig tartalmazott, így meglehetősen kényelmetlen viseletnek is bizonyult. Az eggyel rövidebb, teljes felsőtestet láttatni engedő fürdőnadrág ugyan még hasközépig felért, mégis szabadabb érzést nyújtott. Aztán annyira belejött a férfistrandtrend a vagdalkozásba, hogy még tovább rövidültek a nadrágok, és megérkeztek a jellemzően középkék színben elérhető, középen – meg ne kérdezze senki, mi okból – függőleges fehér csíkkal „dekorált” és oldalt madzaggal köthető, ne szépítsük, valójában bugyik, azaz az első fecskék.

Mitől fecske a fecske?

Annak az asszociációnak az oka, hogy azt a szegény vándormadarat használjuk e vitatott presztízsű viselet kulturált kifejezésére, még további analízist kíván, hiszen ennyi erővel nevezhetnénk oldalról nézett mélytányérnak, vagy fejjel lefordított kalózkalapnak is.

Praktikum

Ráadásul, bizonyos források szerint, az első fecskék még némi gyerekbetegséggel küzdöttek, betudhatóan a kínosan merev anyagnak, és a nem mindig osztatlan sikerrel megkötözött pertlinek, vagyis 

De még ez sem volt elég a múlt század közepén pancsoló férfiaknak és nőknek, még rövidebbre akarták venni a gatyát és még drámaibbra a hatást, mikor is a ’60-as években egy osztrák–amerikai divatgéniusz fejéből kipattant a férfitanga ötlete. Nyilvános strandolásra feltehetően nem, de a kedélyek borzolására eleinte mindenképp alkalmasnak találtatott, az első strandon tangában lubickoló férfiembert még le is tartóztatták túlságosan haladó szemléletéért.

Posztfecske-evolúció

Aztán beköszöntött a szemet gyönyörködtető változatosság, a bokszerszerű, rövid, sortos fürdőgatyák megjelenésével, amelyek a ’70-es, ’80-as éves focistáinak Adidas-sortjaira emlékeztetnek, s amelyeket David Hasselhoff szőrös, de annál hosszabb lábai a Baywatch tornyából lefelé szaladva, különböző izmokat és fantáziákat megmozgatva, tovább népszerűsítettek.

Közben a szörfrajongók is behozták a flegmán lezser és mindent bosszantóan titokban hagyó, térdig vagy simán még az alá érő bermuda-fürdőgatyákat. Ez már a másik véglet a takargatásban, de azt hiszem, meg is van a böjtje, mert női bikiniből beszélve még elgondolni is kellemetlen, amikor a vízből már rég kijőve az egész lábra, fenékre és egyéb tájakra rátapadó, vizes textíliát kell a teljes száradásig elviselni.

A fecske költöző, vándormadár, a kis úszóbugyi is hol jön, hol megy a trendben, többször élte már reneszánszát kissé ráncfelvarrott változatban, színesedett, szélesedett és keskenyedett, vagyis túl van már igen sok szárnypróbálgatáson.

Rendületlenül tartja azonban magát még egyes sportágakban, ahol a minimálisnál kicsivel is több textília megzavarná a teljesítményt. Ilyen sportágak a toronyugrás, a műugrás, esetenként a férfiszinkronúszás és a vízilabda, bár ez utóbbi esetében inkább rögtön két kis fecskét is magukra kapnak a játékosok, a víz alatti harcokban jó esély van ugyanis egy-egy fecske lerepülésére, ami alaposan megzavarhatná a játék menetét.