A hirtelen jött hideg minket, embereket is megvisel, a fecskék azonban egész egyszerűen nem tudnak adaptálódni a mostani viszonyokhoz, komoly veszélyben forogva kezdik meg vándorútjukat délre.
Nem bánnak kesztyűs kézzel azokkal, akik leverik a fecskefészket a házuk körül. Költési időben tilos ugyanis, és azon kívül is csak engedéllyel szabad hozzányúlni.
Kétszáz éve Christian Ludwig von Bothmer gróf Németország északi részén fekvő birtokán lelőtt egy gólyát, aminek a nyakából egyméteres, fából készült dárda állt ki. A gróf nem volt rest utánajárni a történteknek, és ezzel olyan hiedelmeket sikerült eltörölni a madárvonulásról, mint hogy a gólyák „téli álmot alszanak a sárban”, vagy átalakulnak valamilyen más élőlénnyé.
Érthető, hogy nem volt kényelmes az egyrészes, combközépig leérő, felül atlétatrikó, alul biciklisnadrág-szerű fürdődressz, ami a trendi férfistrandviselet volt a századforduló után. Azzal is teljesen egyet lehet érteni, hogy az azt felváltó, köldökig felrántott, övvel hangsúlyozott gatyóka is komolyabban visszavetette a népességszaporulatot. Megoldás kellett hát, amikor berepült az első fecske a vízpartra, és üdítő változatosságot kínált. Nem tehet róla szegény, hogy megítélése azóta alaposan felült a hullámvasútra.
Az elmúlt két évtizedben sajnos több mint 50 százalékkal csökkent a hazai fecskeállomány, azaz mára minden második madár eltűnt az ereszek alól. A folyamat megállítása, megfordítása közös érdekünk.
Talán most először sikerült kutatóknak egyértelmű bizonyítékot találni arra, hogy nem kell hosszan stresszben élni ahhoz, hogy a stressz kifejtse a maga romboló hatását az életünkben. Elég egy rövidebb, de intenzív feszültséget gerjesztő esemény ahhoz, hogy később is tapasztalhassunk káros hatásokat. Mindehhez a következtetéshez fecskék vizsgálatával jutottak.
