Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A 19. század végén egy elmegyógyintézetbe kerülni egyet jelentett a halálos ítélettel. A zárt ajtók mögött zajló borzalmakról senki sem tudott pontosan, egészen addig, amíg egy fiatal amerikai újságíró, Nellie Bly 1887-ben el nem határozta, hogy beépül a rettegett falak közé.
Kockázatos küldetése nemcsak az oknyomozó újságírást teremtette meg, de örökre megváltoztatta a betegek ellátását is.
Tükör előtt gyakorolt
Nellie Bly (eredeti nevén Elizabeth Jane Cochran) a New York World című lapnál, Joseph Pulitzer felkérésére vállalta el élete legveszélyesebb feladatát. A cél a hírhedt Blackwell-szigeti női elmegyógyintézet leleplezése volt. Bly a tükör előtt gyakorolta a zavart viselkedést, majd egy szállón amnéziásnak és tébolyultnak tettette magát.
Az orvosok gyorsan megállapították róla, hogy gyógyíthatatlan elmebeteg, így be is utalták a szigetre.
Jéghideg fürdők és romlott ételek
Ami a zárt ajtók mögött várta, az a legrosszabb rémálmait is felülmúlta. A betegeket fűtetlen, jéghideg cellákban tartották. Az élelmezés minősíthetetlen volt: romlott húst, penészes kenyeret és piszkos vizet kaptak.
Az ápolók szadista módon bántak a kiszolgáltatott nőkkel, ráadásul 1600 betegre, mindössze 16 orvos jutott, így a szakszerű ellátás szinte szóba sem jöhetett. A nőknek naponta akár tizennégy órát is némán, egyenes háttal kellett ülniük a padokon. Bly szerint ez a kegyetlen bánásmód önmagában elég volt ahhoz, hogy valaki tényleg elveszítse a józan eszét.
Bly rájött egy sokkoló tényre is: a bentlakók jelentős része egyáltalán nem volt elmebeteg.
Sokan csupán a nyelvet nem beszélő, szegény bevándorlók voltak, akiket a társadalom egyszerűen el akart tüntetni. Bár az újságíró a bekerülése után azonnal normálisan kezdett viselkedni, ez senkit sem érdekelt;
minél józanabbul viselkedett, az orvosok annál őrültebbnek hitték.
A leleplezése megváltoztatta a rendszert
Bly tíz napot töltött a földi pokolban, mielőtt a lap ügyvédje közbelépett, és hivatalos úton kiszabadította. Tapasztalatait a Tíz nap az őrültekházában című cikksorozatában tárta a nyilvánosság elé, amely valósággal sokkolta a korabeli amerikai társadalmat.
A botrány kirobbanása után hivatalos vizsgálat indult. Bár az intézet vezetése a hatósági bejárás idejére eltüntette a legdurvább visszaélések nyomait és kirúgta a kegyetlen ápolókat, a lavinát már nem lehetett megállítani.
A döntéshozók azonnal egymillió dollárral emelték meg a pszichiátriai intézmények költségvetését, javítottak az élelmezésen, véget vetettek a bántalmazásoknak, és megszigorították a beutalások orvosi ellenőrzését.
Bátor kiállásával Nellie Bly nők ezreit mentette meg a kilátástalan szenvedéstől. Kockázatvállalása nemcsak a pszichiátriai ellátást reformálta meg, de egyben megteremtette a modern oknyomozó újságírás alapjait is. Története pedig máig inspirálja a popkultúrát.
Dorothy Kilgallen újságíró pedig nagyon közel állt a Kennedy gyilkosságok leleplezéséhez
