Ha azt mondom, bűnözés, banda vagy galeri, máris sötét ruhás, fegyveres fiatal férfiak csoportja ugrik be, pedig a lányok éppolyan veszélyesek lehetnek. Kénytelenek?
Amerikában a legkeményebb lánybanda Los Angelesben található. Míg a várost a Hollywood feliratról, a kellemes klímáról, a színésznek vagy modellnek készülő, fiatal, szép emberek ezreiről ismerjük, megvan a maga sötét oldala. A kaliforniai igazságügyi minisztérium számítása szerint 86 000 gengszter él a városban, és több mint ezer banda szerzett magának területet. A drogdílerkedés az egyik fő tevékenységi körük, de a rablástól és a gyilkosságtól sem riadnak vissza. A városban minden egyes nap három olyan haláleset következik be, amelyet lőfegyver okozott.
William Dunn a helyi bandák szakértőjeként majd’ 20 éve foglalkozik a témával. Állítása szerint az 1920-as évektől jelen vannak a gengszterek és bandák okozta problémák. A legrosszabb évek 1980 és 1990 között teltek, több mint ezer gyilkosság történt évente. Mára a gengszterek okozta probléma jól kisebb méretű, évente 350, ehhez köthető gyilkosság történik, de ettől még nagyon is valósan jelen van a mindennapi életben.
A bűnözés melegágya minden banda
Na de mi visz rá egy lányt arra, hogy egy gang tagja legyen? A szakértő szerint a valahová tartozás és a biztonság iránti vágy éppúgy szerepet játszik, mint a lakhely: ha olyan helyen nő fel valaki, ahol a legerőszakosabb bandák garázdálkodnak, nem sok lehetősége marad. Pedig bekerülni és bent maradni nem egyszerű, a lányoknak gyakran szexuális erőszakot tartalmazó próbákat is ki kell állniuk.
A fegyverek használata mindennapos
A város egyik legismertebb traumatológiáján 2008-ban több mint 2000 súlyos sérüléssel bekerült beteget láttak el, egyötödük nő volt. Vannak olyan külvárosi kerületek, ahonnan gyanúsan sok sérült nő érkezik. Egymással verekszenek – és nem csupán egymás haját tépik, a késelés is szerepel a repertoárban –, egy férfi bántalmazza őket, vagy a beavatási szertartás részeként nemi erőszak áldozatává válnak. A fegyverekhez továbbra is nagyon könnyű hozzájutni, egy kis kaliberű, kis méretű és súlyú, könnyen egy táskában is elrejthető, 22-es kaliberű pisztolyt már 50-60 dollárért bárki vásárolhat. A lánybandák pedig nem riadnak vissza a használatától.
Két lány, akik túl sokat láttak
Watts az egyik terület neve, ahol a legtöbb bandatevékenység zajlik, olyannyira, hogy az 1965-ös faji zavargások is itt zajlottak. Ez az a pár utca, ahová rendőrként sem szívesen lép az ember. A The Bloods elnevezésű gang piros ruhákat viselő ismerőseként Giovanna mesélt egy kicsit a mindennapokról: bizonyos utcákon – fényes nappal is – már csak megjelennie is veszélyes, ha azok a riválisokhoz tartoznak. Három barátját is meglőtték a saját otthona közvetlen közelében egy parkolóban, egyikük meg is halt. Sylvia Nunn, becenevén Rambo, a Bloods lánybanda hírhedt, többek között gyilkossági kísérletért bebörtönzött és szabadult tagja, aki hajlandó volt megszólalni a riporternek. Egy templomban találkoztak, amire azért volt szükség, hogy a riporter biztonságát legalább némileg garantálják. Rambo fehér templomi ruhában jelent meg a helyszínen három fiatal lány kíséretében, első meglepetést a kora okozza: akár a lányai is lehetnek azok a fiatalok.
Gengszterek a templomban
Sylvia Nunn állítja, hogy az élete ma már csak a templomi tevékenysége körül forog. Ennek ellenére még mindig be kell tartania a szabályokat, ki melyik bandába, melyik területhez tartozik, kivel állhat szóba, hová mehet és hová nem. Sylvia elmondása szerint egy bandához tartozni olyan, mintha egy valláshoz csatlakoznánk, megvannak a szabályok, amelyeket nem szabad megszegni – ha mégis, büntetés jár érte. Ebbe a templomba is többféle banda tagjai járnak, akik mégis kézen fogva imádkoznak együtt: egy nagyobb vallás, egy magasabb erő összekapcsolja őket. Hogy aztán a templomon kívül is ilyen kedvesek-e egymással, már nem lehet lekövetni.
A banda szívében
A riporter Sylvia, egy golyóálló mellény és két testőr társaságában, bemerészkedett a nő egykori bandájának területére. Találkozott néhány taggal, akik a templomban is ott voltak. Senki sem merné bántani őket, pláne Sylviát, aki megtérése ellenére azért most is prominens személynek számít, akit nagy hiba lenne akár csak megsérteni is. Mindegyik lány úgy teszi el a fegyvert (legyen az bármilyen is) reggel, ahogy a telefonját vagy a kulcscsomóját: ez már automatizmus. Nem lehet tudni, mi fog történni aznap. Muszáj még keményebbnek mutatniuk magukat, mint amilyenek (pedig az sem semmi), különben a férfi tagok nem tisztelik őket, és megpróbálják csak tulajdonként vagy tárgyként kezelni őket.
Sosem ér véget
Aki egyszer egy banda tagjává vált, az az marad, még akkor is, ha – segítséggel vagy anélkül – talált magának civil munkát, továbbtanult, elköltözött vagy családot alapított. A régi ellenségei szemében ugyanúgy egy megtámadandó ember marad. Szerencsére létezik több szervezet is, amelyek pont azoknak segítenek, akik szeretnének erőszakmentes, normális életet élni. De még őket sem kérik sosem arra, hogy lépjenek ki a gangből, csak arra, hogy próbálják elképzelni az életet úgy, hogy nem mindenre az erőszak a válasz, hogy kövessék az álmaikat.
