Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nyár, meleg, vízpart, azaz nagyon sokunknak Balaton: akinek nem elég, hogy a magyar tengerbe lógassa lábát, az olvashat is legnagyobb tavunk titkairól a nemrég megjelent A Balaton legnagyobb rejtélyei című könyvben. A szerző, Glázer Tamás azt ígéri: csak olyan sztorikat találsz majd kötetében, amelyeket máshol még biztosan nem olvastál.
Négy éve blogol a Balatonról Glázer Tamás, most pedig útjára indította a Tó-retró könyvtárat, melynek egyes kötetei a címhez, valamint a bloghoz méltóan felváltva dolgoznak majd fel a Balatonhoz, illetve a retróhoz kapcsolódó témákat. A Balaton legnagyobb rejtélyei az első utánnyomást is megérte már, megkérdeztük hát a szerzőt, miért is érdemes ezt a kötetet strandolvasmányként választanod!
Hogyan kötődsz a Balatonhoz?
Nem a Balatonnál lakom, soha nem is laktam ott, de gyermekkoromban SZOT- és vállalati üdülőkbe jártam édesanyámmal az akkor még Boglárlellének hívott városba. Az egész gyerekkorom arról szólt, hogy vártam ezeket a nyaralásokat, a két heteket a Balatonnál.
Négy éve aztán blog formátumba is öntötted a rajongást…
A Tó-retró blog kapcsán kélt dologról kell beszélni: a Balaton mellett a retró érzésről is szól. Az ötlet úgy jött, hogy ültem a tévé előtt, és A Pogány Madonna című filmet néztem. Bujtor István összes filmjét szeretem, de ez nagy kedvencem, a film kapcsán pedig eszembe jutott, hogy erről a korszakról senki sem ír politikamentesen. Van ezzel párhuzamosan ugyanakkor két olyan korosztály is, akinek a legszebb élményei a Balatonhoz, a hetvenes-nyolcvanas évekhez kötődnek. Humorosan, szórakoztatóan szerettem volna erről írni – amilyen A Pogány Madonna maga is.
Mit gondolsz, miért vonz ennyi embert a retró életérzés? Valóban a kor érdekel minket, vagy inkább csak saját, nosztalgikus ködbe vont fiatalságunk az, ami miatt rajongunk a korszakért?
Nemcsak a mi korosztályunkat vonzza ez a kor, hanem a fiatalabbakat is: azokat, akik a Kádár-korszakról csak a szüleiktől hallottak.
Persze a gyerekkori nosztalgia is fontos, az idő is mindent megszépít, ráadásul most már beszélhetünk azokról a dolgokról, amiken akkor csak dühöngtünk.
A fiatalabbaknak ez egy egzotikus korszak. A szocialista rendszerek – néhány országtól eltekintve – csak pár évtizeden át működtek furcsa emberkísérletként, érdekes erre visszatekinteni.
A könyvben a Balatonnak és a retrónak is jut hely?
Nem: az ezzel a kötettel induló Tó-retró könyvsorozat úgy épül fel, hogy az első kötete a Balatonhoz kötődik, a második a retróhoz, és a jövőben is így váltakoznak majd a kötetek.
Mit kap az olvasó: a legendák gyűjteményét kecskekörömtől a visszhangig, vagy valami meglepőbbet?
Én nem szeretek olyan dolgot megírni, ami forog a sajtóban, az exkluzivitás a legfontosabb. Én is azt szeretem olvasgatni, amiről azelőtt nem tudtam, amit nem láttam még sehol, így a könyv anyaga amellett, hogy nagyban táplálkozik a Tó-retró blog négyévnyi kutatómunkával feltárt rejtélyeiből, ki is egészül olyan dolgokkal, amiről soha nem lehetett még olvasni sehol.
Neked melyik a kedvenc rejtélyed, ami majd az olvasó számára is izgalmas lehet?
Nem biztos, hogy az én kedvencem lesz az olvasó kedvence is: számomra a legnagyobb döbbenetet a gömbkilátó sztorija jelentette azért, mert annyi ostobaságot írtak már le róla, annyi butaság jelent meg a sajtóban, hogy legtöbben nem az igazságot ismerik történeteként.
A legjobb sztori talán az, hogy mit keresnek római kori romok a víz mélyén, hogyan találták meg azokat, és miért nem lehet feltárni őket,
de az is érdekes, hogy több ezer milliárd forintnyi arany van a Balatonban, de nem lehet kitermelni azt.
Hány kötetre előre látod a sorozatod jövőjét?
Anyagom 4-5 kötetre biztosan van: ha ma abbahagynám a gyűjtést, ennyit akkor is meg tudnék írni.
Könyvesboltokban nem kapható a kötet – miért döntöttél a magánkiadás mellett?
Több könyvön túl vagyok már, ezek közt volt olyan, amely könyvkiadónál jelent meg. Az az üzleti modell nekem nem éri meg, szívesebben értékesítek a blog olvasóinak. Persze az is benne van a dologban, hogy nagyon sok kézirat van, nem biztos, hogy az enyém felkeltené egy kiadó érdeklődését. Így megmarad a szabadságom, hiszen egyedül az olvasó a „zsűrim” – az ítélet pedig eddig pozitívnak tűnik, ugyanis a május elején megjelent könyvnek július végén már készül az utánnyomása is.
