Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Alpár Gitta operaénekesnő budapesti esküvőjére tízezrek voltak kíváncsiak; legnagyobb szerelme azonban második férje, a német Gustav Fröhlich volt. A férfi végül a nemzetiszocializmust választotta sikeres felesége helyett.
1924. október 31-én este az Operaház Léo Delibes operáját tűzte műsorra. A Lakmé immár húsz éve szerepelt a repertoáron, s a címszerepet 1905 óta a korszak ünnepelt énekesnője, Sándor Erzsi énekelte. A művésznőnek azonban október végén nézeteltérése támadt az igazgatóval, az előadás napján pedig beteget jelentett, és lemondta a fellépést. Az Operaház igazgatósága kétségbeesetten keresett beugró énekesnőt a szerepre, de a nagy technikai felkészültséget igénylő szerepet senki sem vállalta el.
Már-már úgy tűnt, le kell mondani az esti előadást, amikor valakinek eszébe jutott, hogy a Zeneakadémia énekszakán az előző évben az egyik vizsgázó kiválóan énekelte a híres csengettyűáriát. A fiatal, csinos, jó mozgású Alpár Gitta két nappal korábban debütált a budapesti közönség előtt a Városi Színházban. A koloratúrszoprán énekesnő elvállalta az Operaház felkérését is, s a délutáni próba után óriási sikert aratott Lakmé szerepében: a közönség ovációval ünnepelte. Az Operaház azonnal szerződtette, Sándor Erzsi pedig ezután igazán belebetegedett riválisa sikerébe.
Operaénekesnőből operettprimadonna
A Klopfer Regina néven született énekesnő művészcsaládból származott. Édesapja a budapesti Dohány utcai zsinagóga kántora volt, egyik fivére karmester, a másik pedig orgonista. A tehetséges, 21 éves nőt a „jövő nagy ígéreteként” emlegették a lapok, karrierje pedig a Lakmé-előadás után valóban beindult: megkapta a Rigoletto főszerepét, közben pedig – alacsony operaházi fizetésére való tekintettel – engedélyezték, hogy populárisabb darabokban is a közönség elé lépjen. Alpár Gittát hamarosan operettszerepekben is láthatták a fővárosiak, ami meghozta számára a valódi népszerűséget.
Tízezrek voltak kíváncsiak az esküvőjére
A közönséget minden érdekelte, ami Alpár Gittával volt kapcsolatos, így eljegyzése is. Vőlegénye, Strangel Kornél földbirtokos 1924-ben, egy briliánskövekkel kirakott gyűrűt ajándékozott neki, 1925 márciusában pedig összeházasodtak. A korabeli lapok részletesen beszámoltak az esküvőről, ami valódi szenzációszámba ment, tízezrek voltak kíváncsiak rá:
„Félegy órakor, amikor az esküvői szertartás elkezdődött, tízezrek tolongtak a templom csarnokában és udvarán, valamint a Dohány utcának a templom előtti részén.
A templomban Budapest társadalmának színe-java, a hitközség vezetőségének képviselői, az Operaház tagjai majdnem teljes számban és rendkívül sok kipirult arcú fiatal hölgy, fiatalember, akadémiai növendék, akik ámuló szemmel nézik a pompát, a hatalmas tömeget és arról ábrándoznak, hogy valamikor ők is olyan hírességeivé lesznek a magyar művészetnek, mint Klopfer Ignác templomi karnagy leánya” – írta az Egyenlőség című lap.
A házasság azonban nem tartott sokáig. 1929-ben elváltak, az énekesnő helyzete pedig a színházi intrikák miatt egyre nehezebbé vált. Alpár Gitta örömmel fogadta, amikor Németországban szerződést ajánlottak neki: 1925-ben Münchenbe, 1927-ben pedig Berlinbe szerződött. Berlin pezsgő szellemi életet kínáló nagyváros volt: számtalan európai ország művészei éltek ott, köztük magyarok is (például Szőke Szakáll filmszínész), Alpár Gitta pedig elénekelhette a legnépszerűbb operettszerzők legnagyobb sikert hozó darabjainak címszerepeit.
„Róla beszél a város, róla írnak a lapok”
1929-ben a magyar énekesnő már valóságos szupersztárnak számított. „A villa, amelyben lakik, olyan, mint egy édes babaház. Hollywoodban látni ilyen kellemes, garázzsal, mindennel ellátott házakat. A gyönyörű kis villa lakói: Alpár Gitta, két fekete japán csin, szobalány, szakácsné.
Körül óriási kert – a sokablakos szobába beragyog a késő őszi nap s köszönti a primadonnát, aki most kelt fel.
A kis villa apró, kedves szobáiban annyi a virág, hogy alig lehet mozogni. Tegnap premierje volt Alpár Gittának. Ma róla beszél a város, róla írnak a lapok” – festette le a művésznő berlini életét 1929-ben a Színházi Élet.
Gitte und Gusti
Alpár Gitta Berlinben ismerkedett meg a korszak német amorózójával, a jóképű, elegáns Gustav Fröhlichhel, akivel néhány évig igazi álompárt alkottak. „Gitte und Gusti” – Németországban csak így emlegették őket. 1931-ben összeházasodtak, s a filmszínész feleségét is bevezette a német filmgyártás világába. Együtt szerepeltek a Gitte entdeckt ihr Herz című filmben, amit Magyarországon Megszólalt a szívem! címmel forgalmaztak. A filmek a nemzetiszocialisták között is nagy sikert arattak, így rendszeresen meghívták a házaspárt azokra az estélyekre, amelyeken magas rendű náci tisztviselők is részt vettek.
Alpár Gitta ülve maradt, amikor a náci indulót játszották
1933-ban, egy ilyen fogadáson azonban sorsdöntő eseményre került sor. Idézzük fel az esetet Alpár Gitta szavaival: „Gustav Fröhlich felesége voltam, akivel elmentem Goebbels fogadására. Együtt ültünk Hans Albersszel, Willy Fritschsel, Willy Frosttal. A zenekar váratlanul a Horst Wesselt [az SA harci indulója, majd az NSDAP párthimnusza] kezdte játszani. Mindenki felpattant, én viszont ülve maradtam. Ezután Goebbels hívatott, de a férjem elküldött, s ott hagyott. (…)
Nem állt mellém, megtagadott. A férjem elsőként gázolt át rajtam. Hazajöttem az anyámhoz…”
A férj, aki nem hagyta ott a nácikat
Alpár Gitta ekkor már várandós volt közös gyermekükkel. Julika Budapesten jött világra: „Megszültem Julikát, és három hónapig élet és halál között feküdtem. Nem látogatott meg, és csak egy levelet kaptam, amelyben közölte velem, hogy sem az én kedvemért, sem a gyermekért, de még az amerikai szerződésért sem hagyja ott a nácikat” – emlékezett vissza az énekesnő házassága válságára. A válásra 1935-ben került sor: Fröhlich ekkor már együtt élt Goebbels későbbi szeretőjével, Lída Baarová cseh színésznővel.
Harmadszor is férjhez ment
Alpár Gittát az újságok Szapáry Antal arisztokratával boronálták össze, végül azonban 1936-ban kislányával, Julikával Londonba távozott, ahol szerződést kínáltak neki: 1936-ban ő énekelt az angol király koronázási ünnepségén. Ezt követően előbb Buenos Airesben, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Színpadi sikereit Amerikában, a negyvenhez közeledve már nem tudta megismételni, sőt, kezdetben, hogy meg tudjanak élni, gyári munkát is kellett vállalnia. Később megismerkedett a nála öt évvel fiatalabb Niels Wessel Baggéval, és harmadszor is férjhez ment.
Megismerkedésük nem volt mindennapi:
„Egy repülőgépgyárban dolgoztam mint munkás, bizony sokszor szakadt, tépett és piszkos volt a ruhám – így találkoztam Gittával.
Megszerettük egymást, feleségül vettem. (…) Gitta akkor már a Metro zenei tanácsadója volt és hiába mondottam a társaságban, hogy én tulajdonképpen nagyon jómódú ember voltam Koppenhágában, de a németek mindenemet elvették, – mindenki csak lemosolygott s bevallom, Gitta sem figyelt oda” – mondta el a Gary Cooperre hasonlító férj a Képes Figyelőnek. Bagge később valóban sikeres, dúsgazdag nagyiparos lett, de a volt férj, Fröhlich is előkerült: a háború után mindent elkövetett, hogy volt felesége megbocsásson neki. Hiába: Alpár Gitta nem felejtett el semmit.
50 év Amerikában
A hajdan ünnepelt énekesnő fél évszázados amerikai emigrációja alatt visszavonultan élt. Egyetlen filmszerepet vállalt: Marlene Dietrich mellett a The Flame of New Orleans (New Orleans angyalai) című filmben 1941-ben énekesnőt alakított. Santa Monica-i otthonában énekórákat adott fiatal tehetségeknek, itthon pedig szép csendben megfeledkeztek róla. Amikor 1991-ben, 88 éves korában, Palm Springsben elhunyt, halálhíre csak rövid mínuszos hírként szerepelt a magyar sajtóban.
Kapcsolódó: A két világháború közötti körszak legismertebb magyar színésznője, Karády Katalin szintén Amerikában telepedett le
