Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egymást érték az 1980-as években a furcsa, gyanús események a Magyar Állami Operaházban. A belső elhárítás 1986-ban nyomozást indított az ügyben, ám az Operaház Fantomját sosem kapták el. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának feljegyzései között szemezgettünk.
Kilazított biztosíték, elvágott kábelköteg, gyújtogatás, megrongált hangszerek – ilyen és ehhez hasonló különös történések tartották lázban az 1980-as évek második felében a Magyar Állami Operaház dolgozóit. A belső elhárítás nyomozást indított, ám hiába vetettek be hálózati személyeket, poloskáztak be pihenőszobákat és telefonokat, követtek gyanús dolgozókat, a tettest nem sikerült elkapni.
Különös esetek az Operaházban
„A Magyar Állami Operaház f. hó 13-i esti előadása közben az egyik alkalmazott tüzet észlelt az épület központi liftjének fülkéjében, amelyet sikerült eloltania. A gyújtogatást – a tűzoltóság helyszíni megállapítása szerint – gyúlékony anyaggal átitatott un. sminkpapír-köteggel követték el.” „Ismeretlen személy f. hó 14-én elvágta az Operaház műszaki vezérlőpultjának elektromos vezetékeit, ezáltal működésképtelenné vált a forgószínpad. A helyreállítás kb. 3 hetet vesz igénybe.”
A fenti két idézet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött egyik dossziéból származik – egy úgynevezett napi operatív információs jelentésből, amely 1986. február 18-án készült. A két eset azonban csak előzménye volt egy szabotázsakció-sorozatnak, amelyet sosem sikerült felderíteni – a nyomozást csak 1988 januárjában zárták le.
A sminkpapír-köteggel végrehajtott gyújtogatást és a műszaki vezérlőpult kábeleinek átvágását ugyanis több más bűntény követte vagy előzte meg.
Február 8-án például a „Rómeó és Júlia” balettelőadás alatt a díszlettartó ponthúzó nem működött megfelelően, miután ismeretlenek kilazították a biztosítékait. Egy hónappal később, március 5-én pedig az esti előadás utolsó műszaki próbája során a függönyt működtető főkapcsoló nem kapott áramot, mert az egyik biztosítékot meglazították. Április 2-án a forgószínpaddal gyűlt meg a technikai személyzet baja: valaki egy színpadi „stift” segítségével megakadályozta a forgószínpad mozgását az „Anyegin” című előadás előtt.
Mindezek miatt a belső elhárítás bizalmas nyomozást indított 1986. április 7-én: az akció a „Fantom” fedőnevet kapta.
Poloskák és gyanús zenészek
Eleinte leginkább a műszaki személyzetet gyanúsították: a díszítő munkások és a Színháztechnikai Karbantartó Kisszövetkezet, a SZIKI dolgozói után nyomoztak. Az általuk használt pihenőszobákra vonatkozóan 3/e rendszabályt vezettek be, ami azt jelentette, hogy lehallgatókészülékeket rejtettek el valamikor április elején, éjszaka, amikor az Operaházban mindössze két rendész tartózkodott.
Sőt, nyolc dolgozónak a telefonját is bepoloskázták, többeket pedig megfigyeltek és követtek.
Információban nem volt hiánya a belső elhárításnak, az Operaházban ugyanis több titkos megbízott is dolgozott: „Erdélyi Zoltán”, „Szécsi”, „Csillag”, „Ceglédy” és „Araczki”. „Szécsi” azt gyanította, hogy a műszaki dolgozók között kellene keresni az elégedetlenkedőket, mert létszámhiányban, feszített munkatempóban dolgoznak. „Csillag” szerint ugyanakkor a művészek általános rossz hangulatára is érdemes figyelni. Ahogy egyik jelentésében írta: „Ma már természetes, hogy egy díszítő túlórával többet keres, mint egy élvonalbeli művész. Ami mégis inspirálja őket, az a külföldi fellépések lehetősége. [...] Általában a rendszert kaotikusnak és áttekinthetetlennek érzik, úgy találják, az Operaház belső problémái és az ország problémái egyformán zűrösek”.
Utóbbi elképzelést támasztotta alá, hogy B.B. társadalmi kapcsolat tájékoztatása szerint május 9-én a „A sevillai borbély” előadása előtt az egyik „csembaló 30 húrját valaki durván elvagdosta”, a nagydobba késsel belevágott,
„a három nagybőgőt pedig olyan erőszakosan felhangolta valaki, hogy, ha nem veszik azt időben észre, játszás közben azok szabályosan felrobbantak volna”.
B.B. szerint a szabotázsok hátterében egy sértődött művész vagy zenész állhatott, és hasonló elképzelésének adott hangot Mihály András, az Operaház igazgatója is. Ő ugyanis májusban jelezte: hónapok óta heti 2-3 alkalommal éjszaka furcsa telefonhívásokkal zargatják – egy állítólagos, újságban feladott hirdetésre hivatkoznak, ő azonban ilyet nem adott fel.
„Nevelő jellegű beszélgetések”
A „Fantom” fedőnevű nyomozás tulajdonképpen eredménytelenül zárult. Annyit sikerült megállapítani, hogy bizonyos problémákért a színpadtechnikai berendezések voltak a felelősek. Az Operaház ugyanis ezek jelentős részét „gazdaságpolitikai megfontolásokból” az NDK-ból szerezte be annak ellenére, hogy a kelet-német színpadtechnikai ipar köztudottan „nem tartozik a világ élvonalába, több tekintetben korszerűtlen, kevéssé üzembiztos”.
A vizsgálat szerint az 1984/85-ös szezonban ezért volt átlagosan havi 20 meghibásodás vagy üzemzavar.
Annyi haszna azért volt a nyomozásnak, hogy ezt követően tárgyalások indultak, és a berendezések jelentős részét NSZK-ból származó, „világszínvonalú” szerkezetekre cserélték.
A vizsgálat azonban azt is feltárta, hogy részben szabotázs is okozhatott meghibásodásokat. Noha a tettest vagy tetteseket nem sikerült elkapni, azután, hogy néhány dolgozóval „figyelmeztető, nevelő jellegű beszélgetést” folytattak, a „Fantom” névre keresztelt dossziét 1988 januárjában lezárták.
Nyitókép: Fortepan / Kotnyek Antal
Sorozatunk korábbi részei:
