Vajda János szerelme, Kratochwill Georgina élete végén azt sem bánta volna, ha a költő házvezetőként alkalmazza.
Az 1890-es évek végén Vajda János, az idős költő vendégül látta lakásán Pásztor Árpád újságírót. A feleségétől ekkor már elvált, bogaras öregúr szobája falán Pásztor egy újságból kivágott női arcképet vett észre. Egy ismeretlen nőt ábrázolt, aki – Vajda szerint – annyira hasonlított egykori szerelméhez, Kratochwill Georginához, hogy bekereteztette és haláláig az ágya fölé akasztva őrizte a képet.
Negyven évvel korábban az akkor 28 éves Vajda János a budai várnegyedben lakott. Sétái során gyakran találkozott egy feltűnően szép, 18 éves lánnyal: „Magas, barna, karcsú leány volt; olyan homloka, mint Dianának, fekete szemei, édes izgató gömbölyű kezei és karjai” megigézték Vajdát, aki akkoriban a királyi állami reklamálóbizottság hivatali segédje volt. Vajda megismerkedett a Lipót megyei, jómódú családból származó Kratochwill Georginával, aki mostohaanyja társaságában költözött Budapestre, míg apja és négy testvére a vidéki birtokon maradtak.
Vajda János szerelme: Kratochwill Georgina
Ginát magabiztos, öntudatos és kacér fiatal lányként jellemezték, s minden bizonnyal nem Vajda volt az egyetlen, aki szerette volna meghódítani. A költő 1897-ben így emlékezett vissza a Gina gömbölyű karjai láttán ébredő vágyaira: „Mikor egyszer meglátogattam, virágokat vittem neki, meg akartam csókolni.
Emésztett az éhség, hogy arcát, gömbölyű nyakát elborítsam csókkal. Megragadtam karját, megöleltem. Micsoda formák, mily igézetesen telt volt az a karcsú derék!
Megrészegített ez az ölelés.” Gina azonban nem adta magát egykönnyen: „De ez a karcsú éttermet a párduc fürgeségével s a férfi erejével bírt. Oly hirtelen kibontakozott ölelésemből, meghiúsítva minden csókkísérletet, hogy mire széjjel néztem, már magára is zárta a szomszéd szoba ajtaját. Pedig nem voltam én se valami gyönge legény, csak nagyon szerelmes” – vallotta be a költő, aki ezek után szerelmes versekkel kezdte ostromolni választottját.
A "skribler" nem számított jó partinak
A kissé kimérten viselkedő lány nem zárkózott el a házasságtól, de a mostohaanya „skriblernek” tartotta Vajda Jánost, és úgy vélte, nem elég jó parti a gyönyörű Gina számára. A költő ekkor állást váltott, kataszteri hivatalnok lett, járta az országot, de kapcsolatukon ez sem segített: Gina levélben tudatta a költővel, hogy nem tudná viszontszeretni, s azt sem szeretné, hogy szegénységben teljenek napjai. Mivel Budán nem találták a megfelelő férjjelöltet, a lány mostohaanyjával együtt Bécsbe költözött.
A császárvárosban Gina szépségének és megközelíthetetlenségének gyorsan híre ment. Azt pletykálták róla, hogy egy magyar költő háromszor is a Dunába ugrott miatta, s „fél Pest fiatalsága boldogtalan szerelmes” volt belé. Bécsben egymást érték a bálok és mulatságok, s az előkelő és gazdag udvarló is, akire várt, hamarosan megérkezett: a Ginánál több mint negyven évvel idősebb özvegyember, gróf Esterházy Mihály, a Pozsonyhoz közeli cseklészi hitbizomány urának személyében.
A gróf szerelme: Véghelyi Georgina
A mágnás a Monarchia legkitűnőbb lovasai közé tartozott, lovakat tenyésztett, szívesen vadászott és mulatozott.
Gyönyörű kastélya, többholdas parkja, a kastélyban fellelhető porcelánok, kristályok és pazar bútorok megigézték az időközben Véghelyire magyarosított vezetéknevű fiatal nőt.
Gina származása azonban nem volt kellőképpen előkelő ahhoz, hogy a gróf feleségül vegye. Házasságon kívüli kapcsolatba kezdtek, s Esterházy igazán gáláns lovagnak bizonyult. „Ez a főúr Ginának képzeletét messze felülmúló tündérvilágot teremthetett: főrangú lakosztályt, fogatot, lovakat, Bécsben minden hozzájuk illő szórakozást, csillogást, utazást, világlátást” – vélekedik D. Szemző Piroska, a Gináról szóló legalaposabb tanulmány szerzője.
Kapcsolatuk hat éven át, egészen a gróf 1866-ban bekövetkezett haláláig tartott.
Nem tudjuk, Gina bécsi évei alatt találkozott-e Vajda Jánossal, de a költőt valószínűleg foglalkoztatta hajdani szerelme élete, mert A kárhozat helyén című versében egy előkelő bál részletei tűnnek fel.
A műlovarnő: Oroszy Georgina
Esterházy gróf halálakor Gina mindössze 29 éves, dúsgazdag, szépségének teljes tudatában lévő, ambiciózus fiatal nő volt. Bécs Penzing nevű kertvárosában vásárolt egy barokk villát, ott lakott mostohaanyjával, annak haláláig. (Időközben édesapját is elvesztette.) Az 1870-es évek végén, a negyvenen túl Kratochwill, azaz immár Véghelyi Georgina a családalapításhoz már idősnek számított, s talán a bevett polgári létforma sem vonzotta. Valószínűleg a lovaglás szeretete miatt fogant meg benne az ötlet, hogy cirkuszt alapítson: 1879-ben a bohócok, elefántok, zsonglőrök, kígyóemberek között Oroszy Georgina néven műlovarnőként lépett fel. (Bizonytalan, hogy miért éppen ezt a nevet választotta; Pásztor Árpád szerint egy Oroszy nevű artista csavarta el a fejét, s ugyanő forgatta ki vagyonából az akkor még jómódú Georginát.)
A cirkusz csődje
A cirkusz eljutott Budapestre is, a jegyek azonban alig fogytak; az Andrássy út és a Kis János utca sarkán felállított sátorban üresen tátongtak a széksorok. „Az est legérdekesebb száma (…) egy szép, finoman idomított arab telivér volt, melyet maga Véghelyi Oroszy Georgina asszony, az igazgatónő, lovagolt.
A határozott vonású hölgy kék bársony lovaglóruhájában erős, biztos kézzel vezeti a kantárt”
– számolt be az előadásról a Fővárosi Lapok 1879-ben. Az újság ugyanakkor fanyalgott a szegényes állatparkon, a műsorszámról pedig kijelentette: „Aki egyszer látta, betelhetik vele”. Néhány hét múlva már arról tudósítottak, hogy az Oroszy-cirkuszban egymást érik a balesetek: egy ló megsebesített a közönségből egy hölgyet; egy lángoló abroncsokon ugráló lovarnő összeégette magát; az egyik bohóc pedig leesett a lóról; de tovább szórakoztatta a nagyérdeműt: „Mikor vége volt, föllélegzett mindenki.”
"Össze-vissza festett, őszbevegyült vén asszony"
A cirkusz bukása után Gina visszatért Bécsbe, felszámolta vállalkozását. A csillogó gazdagság és a jólét már régen a múlté lett: a koromfeketére festett hajú hajdani múzsa az alkoholhoz menekült, gondnoknő lett egy mulatóban, majd albérlőket fogadott lakásába. Ebben az időszakban, Bécsben ismerkedett meg Vajda József exfeleségével, Bartos Rozáliával, s állítólag több levelet is küldött Vajda Jánosnak, hogy fogadja fel házvezetőnőnek. Egy ízben meg is látogatta Vajdát: „elhagyatott, gyűrött ruhájú, össze-vissza festett, őszbevegyült vén asszony lett belőle” – festette le Pásztor az idős Gina alakját, akiről Vajda még húsz, sőt harminc év múlva is verseket írt:
Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül -
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...
Vajda János szerelmének utolsó évei nyomorban és kiszolgáltatottságban teltek. Amikor lakásában elesett, többé nem tudott lábra állni. Mivel a szobákat lakóknak adta ki, ő maga a konyhában feküdt, egy vaságyban. „Magát ápolni, gondozni nem hagyta, segítséget senkitől sem kért és a szenny annyira kimarta testét, hogy a háziasszony nem akarta tovább a házban megtűrni, felmondott neki és lakóival együtt át kellett költöznie” – írja Pásztor Árpád utolsó éveiről. Új lakhelyén sem volt jobb sora: állapota „annyira leromlott és oly elviselhetetlenné tette maga körül a levegőt, hogy a hatósági orvosnak kellett közbelépnie, és 1910. február 8-án beszállították az Allgemeine Krankenhausba, a 34-es szobába.” Kratochwill Georgina, akihez az egyik legszebb magyar szerelmes vers, a Húsz év múlva szól, ebben a szobában halt meg 1910-ben, 73 éves korában. (Borítóképünk illusztráció.)
Ha szívesen olvasnál Vajda János feleségéről, Bartos Rózáról is,ezt a cikketajánljuk.
