Mark Twain élete összefonódott a csillagok járásával. A világhírű író előre megjövendölte, hogy a Halley-üstökös visszatérésekor fog elhunyni.
Meglepő módon jóslata hátborzongató pontossággal vált valóra.
Mark Twain abban az évben született és hunyt el, amikor a Halley-üstökös feltűnt az égbolton
Mark Twain – polgári nevén Samuel Langhorne Clemens – 1835 végén született, nem sokkal azután, hogy a Halley-üstökös feltűnt az égbolton. Az élete vége felé különös párhuzamot látott saját sorsa és az égitest között.
Élete utolsó évében, 1909-ben fogalmazta meg, különös jóslatát.
1835-ben a Halley-üstökössel érkeztem, jövőre pedig újra visszatér, és azt várom, hogy vele együtt távozom majd. Életem egyik legnagyobb csalódása lenne, ha ez nem így történne. A Mindenható bizonyára így szólt: „Itt van ez a két megmagyarázhatatlan különcség; együtt érkeztek, együtt is kell távozniuk.”
1910. április 21-én, mindösszesen egy nappal azután, hogy az üstökös a Naphoz legközelebb került, Mark Twain szívrohamban elhunyt.
A Halley-üstökös nagyjából 75–76 évente tér vissza a Nap közelébe, és már az ókor óta lenyűgözi – vagy épp megrémíti – az emberiséget.
Bár a tudomány természetesen nem lát ok-okozati összefüggést a két esemény között, az egybeesés máig az irodalomtörténet egyik legkülönösebb története.
Ha még többet olvasnál Mark Twain életéről, szeretettel ajánljuk a következő cikkünket is.
