Nem indult egyszerűen Jókai Róza élete: a híres magyar író feleségének törvényen kívül született lánya, Benke Róza házasságon kívül született gyermekeként látta meg a napvilágot. Jókai és Laborfalvi Róza azonban magához vette, majd örökbe is fogadta. Élete minden jel szerint sínre került, utolsó éveit mégis magányosan, elszegényedve töltötte.
Nem egyszerű dolog kibogozni Feszty Árpádné Jókai Róza pontos származását. Kétszeresen is törvényen kívüliként született ugyanis, ám ennek ellenére Jókai Mórt és Laborfalvi Rózát ismerte szüleiként. Édesanyja, Benke Róza maga is házasságon kívül született: Laborfalvi Róza és az ugyancsak színész Lendvay Márton szerelemgyereke volt. A második (Benke) Rózának aztán ugyancsak törvénytelen gyermeke született: az apa minden valószínűség szerint gróf Andrássy Gyula lehetett, a kiegyezés utáni első magyar kormány miniszterelnöke. „Néha még most is, idegen emberek, akik sohase láttak, eltűnődve kérdik: miért olyan ismerős a szemem, homlokom?” – írta Akik elmentek című visszaemlékezésében.
Titkok között nőtt föl
Pont Jókai Róza édesanyja miatt kerekedett akkora botrány abból, amikor Jókai Mór elvette Laborfalvi Rózát, az ünnepelt színésznőt. Sokan próbálták lebeszélni a frigyről az írót, köztük például Petőfi Sándor is. Jókai és Laborfalvi a legenda szerint
1848. március 15-én, a Katona József színházban találkozott először, a Bánk bán előadásán – a színésznő kokárdát tűzött a 23 éves Jókai Mór kabátjának hajtókájára.
(Mások szerint azonban ez nem igaz, hisz Jókai az Életképek újságírójaként sokat járt színházba, ahol bizonyára találkoznia kellett korábban is a többi között Zrínyi Ilonát, Gertrúdot, Bornemisza Annát alakító színésznővel.)
Akárhogy is történt, a 1848. augusztus 29-én a szerelmesek összeházasodtak. „Jókai Mór, bajtársunk, a kedvelt művésznőt, Laborfalvi Rózát nőül vevé. Nagyon természetese frigy, miután tudva van, hogy költészet és színművészet a legközelebbi rokonságban állnak egymással” – írta a Budapesti Divatlap. Az frigy ellenzőinek nem lett igaza: a házasság egészen a színésznő 1886-os haláláig tartott.
A jó házasság és a lángoló szerelem ellenére, amikor 1861-ben megszületett Laborfalvi törvényen kívüli unokája, a két Róza úgy döntött: titokban tartják a kis jövevény érkezését. Ez állítólag egészen a kislány kétéves koráig sikerült is, ám minden kiderült, amikor az anya fiatalon meghalt. A Jókai-házaspár magához vette a kislányt, és sajátjaként nevelte – az író sokak szerint jóval többet foglalkozott vele, mint a gyakori fejfájásai miatt sokszor roppant ingerlékeny színésznő: írni, olvasni, rajzolni tanította.
Jókai Róza is művésznek készült
Származását azonban családi titokként kezelték: minden eszközzel igyekeztek megóvni a gyermeket attól, hogy megtudja, nem született Jókai. Mikszáth Kálmán így írt erről Jókai Mór élete és kora című művében: „III. Róza szintén egy titok, vagy egy hazugság a házban, s nem jó, ha sok ilyen hazugság gyűlik össze. Születését nem szabad tudni senkinek, legkevésbé neki magának. Azt kell hinnie, hogy a Jókaiék leánya. Az asszony így kívánja, ami viszont gyöngédségéből sarjadzik.
Nem szabad idegenek közé mennie, nem adták iskolába, se intézetbe, nem bocsátják sehová, nehogy megtudjon valamit”.
A dolog egészen a kislány 9 éves koráig működött: ekkor egy családtag elszólta magát, és a buborék elpattant. Jókai azonban hamar orvosolta a bajt: elindította az örökbefogadási eljárást. A kislányról hamar kitűnt, hogy művészcsaládban nevelkedik, és apja támogatta is kiteljesedését – így történt, hogy Jókai Róza a kor legnevesebb magyar festőinek, Székely Bertalannak és Lotz Károlynak a keze alatt tanulta az ecsetforgatást, majd a müncheni festőakadémián folytatta tanulmányait.
Hazautazott gyászoló apjához
Ki tudja, talán híres festő válhatott volna belőle, ám tanulmányait megszakította, amikor 1886-ban Laborfalvi Róza tüdőgyulladást kapott, majd rövidesen meghalt. Jókait 38 évnyi házasság után borzasztóan lesújtotta felesége halála, lánya pedig hazautazott, hogy segítse a nehéz helyzetben. Ahogy visszaemlékezéseiben írta:
„minden életnek van célja, az én életcélom eddig a művészet volt, ezután az lesz, hogy az apámnak gondját viseljem”.
Miután 1888-ban összeházasodott Feszty Árpáddal, a Bajza utcában vettek telket. Jutányos áron jutottak hozzá, mivel a korabeli városfejlesztési elképzelés szerint a Műcsarnok és a Mintarajztanoda környékén művésznegyedet akartak kialakítani. A ház fölépítését Jókai is segítette anyagilag – ekkor adta el balatonfüredi villáját –, ám ennek ellenére a költözés nem volt teljesen önfeledt. „Ha nem adoptált volna Papi, elmentem volna vele Párizsba, lettünk volna művészek, szabadok – s valószínűleg boldogok – mert Feszty Árpád éppoly kevéssé született férjnek, mint én feleségnek” – írta Róza férjéről. Az ifjú párral lakott Jókai Mór is.
Hogy segítse az író visszatérését az irodalmi életbe, házukban egyre másra tartották az összejöveteleket: a Jókai-Feszty-villa a pesti művészeti élet egyik legjelentősebb központja lett. „A Feszty-szalonban járatos volt mindenki, aki akkoriban Valaki volt Budapesten. Nők közül a legszebbek, politikusok közül a legnépszerűbbek, művészek közül a legtehetségesebbek, korhelyek közül a legjobb ízűek” – írta Herczeg Ferenc újságíró. Az idill teljesnek és megingathatatlannak tűnt, különösen, miután megszületett kislányuk, Feszty Masa.
A szerelem rombolta le az idillt
A végzetes nap 1897 tavaszán következett el, amikor egy fiatal lány kopogott a villa kapuján – ő volt Nagy Bella, aki Jókai segítségét kérte színészi karrierje beindításához. Meg is kapta, sőt, annál jóval többet is: a 74 éves író belehabarodott a lányba, és mindössze kétéves ismeretség után elvette feleségül. Hiába tiltakozott a Feszty-házaspár, hiába övezte a frigyet közfelháborodás, hiába jelentek meg a sajtóban a kemény hangú cikkek.
Jókai válaszként megírta az Öreg ember nem vén ember című regényét, és mellé egy kötetnyi szerelmes verset, miközben az „ifjú pár” beutazta Európát.
A házasság körüli viták miatt visszavonhatatlanul megromlott az író és fogadott lánya kapcsolata. Olyannyira, hogy Jókai végül kizárta Rózát az örökségéből: minden vagyonát és művei jogdíját is feleségére hagyta. Valószínűleg ez a nem csekély vagyon jelentős szerepet játszott abban, hogy a Feszty-házaspár oly hevesen ellenezte a házasságot.
Jókai Róza is segített a Feszty-körképben
Jókai Róza ugyanis az író 1904-es, majd férje 10 évvel később bekövetkező halála után nehéz anyagi helyzetbe került. Meg is támadta a végrendeletet, mondván: Nagy Bella Jókait „legyalázta, leköpte, öngyilkossági kísérletig üldözte, ruháitól megfosztva fogolyként elzárta, éheztette”. Bizonyítani ugyan nem tudta állításait, ám végül peren kívül megegyezett a két nő: a jogdíjak 10 százalékát Róza kapta meg.
Feszty Árpád azonban rengeteg adósságot hagyott maga után: még híres körpanorámája, a Feszty-körkép (hivatalosan: A magyarok bejövetele) is összességében veszteséges alkotásnak bizonyult. Annak ellenére is, hogy a Fővárosi Tanács átvállalta a költségeket. A mű megfestésében Fesztyn kívül még sokan közreműködtek, ő ugyanis egyszerűen nem győzte a munkát. Köztük Jókai Róza is – esősorban sebesülteket és a halottakat pingált –, akit pedig esküvőjük után az ifjú férj arra szorított, hogy ne fessen többet.
„Szegény képeim, meghaltak, mielőtt megszülettek volna”
– írta Jókai Róza visszaemlékezései bevezetőjében. „Öreg nő, meghalsz, és nem csináltál semmit, hiába éltél... Pedig kaptál ecsetet a sorstól. Nem tudtad megmarkolni. Kifújta kezedből a szél...” A Feszty-körkép végül 10 ezer forintnyi veszteséget termelt. Így talán nem is annyira csoda, hogy a megegyezés ellenére a gyermekét egyedül nevelő özvegy ismét perelt – ezúttal 12 ezer pengőt kapott.
Jókai Róza és Masa egyre nehezebb helyzetbe került: maguk cipelték a fát lakásukba – a Bajza utcai villát ekkor már rég eladták. A tragédia 1936-ban következett be, amikor a januári hidegben egy nap Róza a fürdőszobai kályha fölé hajolt, hogy megmelegedjen. Egy szikra kipattant, és meggyújtotta a ruháját. Súlyos égési sérüléseket szenvedett – noha azonnal kórházba szállították, a kezdeti bíztató jelek ellenére pár nappal később állapota rosszabbra fordult, majd rövidesen elhunyt.
Kevesen tudják, hogy Jókai nemcsak termékeny író, hanem tehetséges amatőr festő és lelkes csillagász is volt.
