Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A filmkritika műfajában akadnak terjedelmes elemzések és hosszan kifejtett érvelések, ugyanakkor a mozitörténet néhány emlékezetes véleménye éppen az ellenkezőjével vált legendássá: azzal, hogy szinte semmit nem mondott.
A valaha írt legrövidebb kritika csupán egyetlen szóból állt, és mégis maradandóbb lett, mint maga a film.
Ez volt a világ legrövidebb filmkritikája
Leonard Maltin az 1948-as Isn’t It Romantic?, azaz Hát nem romantikus? című Paramount musicalre mindössze annyit reagált: „Nem”.
A film könnyed, ám cselekményében széteső, kissé szirupos darab volt, amely sem a kritikusokat, sem a közönséget nem győzte meg. Maltin minimalista véleménye pontosan érzékeltette, hogy hiába ígért romantikát a cím, a végeredmény nem váltotta be a reményeket.
Más filmek sem úszták meg szárazon, de humorban nem volt hiány
A villámkritikák gyakran éppen azért születnek, mert egy film különösen gyenge, vagy épp olyan félresikerült, hogy egy csípős félmondat többet mond minden részletes elemzésnél.
James Agee hírhedten szigorú filmkritikusnak számított. A Time és a The Nation számára a negyvenes, illetve az ötvenes évek elején írt elemzései ma is az amerikai kritikusi irodalom csúcsdarabjai között szerepelnek. Sőt, sokak szerint ezek jelentik a műfaj abszolút mércéjét. Volt, aki írásait azért olvasta, csak hogy ne kelljen moziba mennie feleslegesen.
Agee ritkán fecsérelt szót olyan filmekre, amelyekről már előre sejtette, hogy nem fognak maradandót nyújtani. Jól ismerte a hollywoodi sablonokat, a rendezők beidegződéseit és a színészek teljesítőképességét, így gyakran már ezek alapján képes volt megítélni egy produkciót. Ennek köszönhetően akadnak kifejezetten rövid kritikái is, amelyek miatt időnként felmerült a gyanú, hogy nem is mindig ült be a vetítésre. Lloyd Bacon 1948-as filmjéről, a You Were Meant for Me-ről például csupán ennyit írt a The Nation oldalain: „Ez csak ön gondolja”.
Miért maradnak fent ezek a kemény kritikák?
Azért, mert pontosan azt teszik, amit a jó kritika: röviden, világosan, humorral vagy épp kíméletlen őszinteséggel mondják el a lényeget. Egy-egy egyszavas vagy egy mondatos bírálat sokkal maradandóbb tud lenni, mint egy oldalnyi magyarázat, főleg, ha maga a film nem vált klasszikussá.
A következő cikkünkben egy videós interjút nézhetsz meg Herendi Gábor rendezővel új filmje, a Szenvedélyes nők kapcsán.
