Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Balassi Bálint sejtette, hogy „nem mindenkit hevít úgy a szerelem tüze talám, mint őtet”, házasságára azonban leginkább anyagi okok miatt került sor. A frigy nem tartott sokáig, de annál nagyobb botrányt okozott.
Ausztriai Rudolf gyenge kezű, kissé tehetetlen (más nézőpontból békeszerető és békére törekvő) uralkodó volt. Hatalomra jutásakor első dolga volt, hogy apja, Miksa által a Báthory István erdélyi fejedelem ellen irányuló hadikészültséget megszüntette, és a törökökkel is újabb nyolc évre fegyverszünetet kötött. A törökök azonban nem sokat törődtek a békeszerződéssel: újra és újra betörtek Magyarország területére. A magyar főurak egy része tőle, másik része viszont inkább az erdélyi fejedelemtől, Báthory Istvántól remélte a biztonságot.
Balassi Bálint vitte el a pálmát
Balassi Bálint apja, Balassa János, a zólyomi vár főkapitánya az előbbiekhez tartozott. Amikor 1572-ben Rudolfot Pozsonyban királlyá koronázták, az eseményen részt vett az akkor 18 éves Balassi Bálint is, és sokak számára emlékezetes produkciót mutatott be: „Az asztalok eltávolítása után a hadi ifjúság és az előkelő férfiak felserdült gyermekei a ház tornácában táncot jártak; közülük Balassi Bálint, János fia nyerte el a pálmát… A császár és király s a többi hercegek egy magas emelvényről gyönyörködve nézték őt, mint Pánt és a Satyrusokat utánozva,
lábszárait földig guggolva hol összekapta, hol szétvetette, hol pedig felszökellve ugrándozott.”
Balassi a korabeli viszonyok között művelt és jó svádájú fiatalembernek számított: több nyelven beszélt, jó nevelésben részesült (egy évig Bornemissza Péter tanította), és a szavakkal is jól bánt, hiszen lefordította a Beteg lelkeknek való füves kertecske című munkát. Egy évvel később Balassa János, hogy Rudolfhoz való hűségét bizonyítsa, a Báthory István elleni lázadók közé küldte fiát, aki nem jutott messzire: már Erdély határában elfogták, majd a fejedelem gyulafehérvári udvarába vitték.
Élvezetek a fogságban
Balassi, bár nem önként került Gyulafehérvárra, végül keresve sem találhatott volna kellemesebb helyet. „Nyugodalmas és gyönyörűséges életben, és az sok deliciákban” [élvezetekben] volt része, amelyhez bizonyára hozzájárult az is, hogy gyengéd szálak alakultak ki közte és a fejedelem unokahúga, Kerecsényi Judit között. Báthory még Lengyelországba, Krakkóba is magával vitte a fiatalembert, ahol szintén részese volt az udvari életnek. Apja azonban úgy döntött, elég volt a „deliciákból”, és magához hívatta. Kerecsényi Judit bánatában Balassi unokatestvéréhez, Dobó Ferenchez (Dobó István egri várkapitány fiához) ment feleségül.
Anna és az ő virága
Balassi hazatért Zólyomra, ám apját már nem találta életben. A rokonok között végeláthatatlan pereskedés indult a családi vagyonért, Bálintnak a liptóújvári birtok jutott. Egyre inkább gondolkodott azon, hogy megnősül, s a lehetséges hajadonoknak a korabeli divat szerint bókoló verseket írt. 1578-ben, 24 évesen találkozott először Losonczy Annával, a temesvári várkapitány lányával.
Anna három évvel idősebb volt nála, és 16 éves kora óta, tehát tizenegy esztendeje Ungnád Kristóf felesége.
Akkoriban a korán árván maradt lányokat igyekeztek minél hamarabb kiházasítani; így volt ezzel Losonczy István is, amikor a lányánál 25 évvel idősebb Ungnádnak ígérte Anna kezét. 1567-ben házasodtak össze, Ungnád pedig 1569-től 1576-ig Eger várának kapitánya volt. Ekkor horvát bánná nevezték ki, és feleségével együtt Varasdra költözött. Anna időnként, férjét Horvátországban hagyva végigjárta birtokait, s egy ilyen alkalommal, 1578-ban találkozott Balassival. Kapcsolatuk nem maradt plátói: a költő versben is megörökítette, hogy Anna „egy szerelmes helyen (…) adá virágát” Balassi kezébe. 1582-ben, egy „vízben hányó kedden”, azaz egy húsvéti locsolkodáskor azonban kevéssé romantikus eseményről maradtak fenn dokumentumok: Jókő várában Balassi 1400 aranyforintot kért kölcsön a tehetős asszonytól.
Az első magyar nyelven írt szerelmes versek szerzője
Érzéseiben az Anna-verseket olvasva nem kételkedhetünk, de a szövegeknek más, magukon túlmutató jelentősége is van: Balassi írt először magyar nyelven szerelmes verseket. Például ezt, amely még több mint négyszáz év elteltével is szíven üti a fogékony olvasót:
Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak, idővel tenger apad,
Az ég is béborul, fényes nap setétül,
mindennek vége szakad,
Márvánkőben metszett írás kopik, veszhet,
egy helyiben más támad.
Meglágyul keménség, megszűnik irigység,
jóra fordul gyűlölség,
Istentűl mindenben adatott idővel változás s bizonyos vég,
Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének nincs vége, mert égten-ég.
Apró örömök
Azért ne gondoljuk, hogy innentől kezdve véletlenül sem vetett más nőre szemet. Voltak futó kalandjai, bordélyházi örömei, amint arról egy fennmaradt tanúvallomásból értesülhetünk, bizonyos Soós Gergelytől: „ő, tanúskodó, magának Rédey Bonaventurának szájából hallotta, amint mondotta, hogy Nagyságos Gyarmathy
Balassi Bálint neki, Rédey Bonaventurának egy hátaslovat ígért, ha neki ezeket a közönséges nőket elhozza,
mely közönséges nőket – mint az ő szájából hallotta ugyanezen tanúskodó – neki, Balassi Bálintnak el is hozta.” Azzal is megvádolták, hogy erőszakoskodott az országúton, amikor egy mészáros szép özvegye megtetszett neki. Ő maga tagadta ezt: „Erre azt felelem, hogy hazudnak az ellenem prédikáló k.rva és beste k.rva fiai; sem szándékom, sem dolgom ilyen nem volt, amint ez ideig sem rapina [nőrablás],sem violentum adulterium [erőszakos házasságtörés] rám sohasem bizonyosodott” – erősködött.
Ostrom és pereskedés
A botrányok híre természetesen Losonczy Annához is eljutott, de az asszony mindig megbocsátott. Azt azonban igen rossz néven vette, amikor Balassi – talán hogy anyagi helyzetét javítsa – a 24 évesen megözvegyült Dobó Krisztinának, az egri várvédő Dobó István leányának kérte meg a kezét, aki nem mellesleg az unokatestvére volt. 1584 karácsonyán házasodtak össze. Balassi a házasság révén remélte megszerezni a sárospataki és a zombori várat, és a költő a házasságkötés után szinte azonnal azonnal megkísérelte elfoglalni a sárospataki erődítményt, ám ellenállásba ütközött: a felháborodott sárospatakiak elkergették.
Más probléma is akadt ezzel a házassággal. Törvény tiltotta, hogy elsőfokú unokatestvérek egybekeljenek, s a pataki vár ura, Dobó Ferenc igen rossz néven vette újdonsült sógora (egyben unokatestvére) várfoglalási kísérletét: Bécsben bevádolta Balassit, hogy felségsértést követett el és vérfertőző házasságot kötött. Balassi házassága rövidesen megromlott (már ha egyáltalán működött valaha), felesége hűtlen lett hozzá, így végül elváltak. Ekkorra már Losonczy Anna is megözvegyült: a költő szívesen feleségül vette volna immár, erről tanúskodnak Júlia-versei. No annyira azért nem tudott kibújni a bőréből, hogy egy izgalmas kalandra nemet mondott volna: az érsekújvári kapitány feleségével, Luciával folytatott viszonyt, ami miatt ismét perbe fogták.
A sértett Losonczy Anna inkább egy fiatalabb férfit választott, és 1589-ben hozzá ment feleségül.
Balassi annyira belejött a pereskedésbe (és valószínűleg olyan rosszul érintette korábbi kedvese „árulása”), hogy becsületsértésért perelte be Losonczy Annát, ám a vérfertőző házasság miatt perképtelen személynek számított.
Célia és Fulvia, az utolsó múzsák
1589-ben „egy rossz paripán és egy rossz bőr dolmánban” indul Lengyelországba, hogy Krakkóban pihentesse megviselt idegeit. Wesselényi Ferencnél vendégeskedett, és ismét szerelmes verseket írt, ezúttal Céliának szólítva múzsáját, akinek kiléte homályos: sokan a főúr Wesselényi feleségével, Szárkándy Annával azonosítják. 1593-ban bizonyos Fulvia iránt lelkesedett, de az ő személye is homályban maradt:
Lettovább Juliát, s letinkább Celiát ez ideig szerettem,
Attól keservessen, s ettől szerelmessen vígan már búcsút vettem,
Most Fulvia éget, ki ér bennem véget, mert tüzén meggerjedtem.
1594-ben ismét a várfalakon találjuk Balassit. Családja várait szerette volna visszaszerezni a töröktől, ám Esztergom ostrománál halálosan megsérült: mindkét combját ólomgolyó járta át. A 39 éves magyar költő és végvári vitéz tíznapos szenvedés után hunyt el. Két év múlva Losonczy Anna sem volt már az élők sorában.
Ha szívesen olvasnál egy másik magyar író botrányos házasságáról is, ezt a cikket ajánljuk.
