Még azok is, akik nem az egészsségügyben dolgoznak, ismerik a CPR (angolul: cardiopulmonary resuscitation), vagyis a kardiopulmonális reszuszcitáció fogalmát, amely a szív-tüdő újraélesztést jelenti. Ez egy sürgősségi eljárás szívmegállás vagy légzésleállás esetén.
Ma ezt az eljárást orvosok és nővérek milliói végzik szükség esetén, de az elsősegély tanfolyamokon is megtanulható, hogy miként kell helyesen elvégezni az életmentő módszert. A gyakorlásra az 1960-as évek eleje óta egy babát használnak, ám ez nem volt mindig így.
Az „életmentő lehelet” már az ókorban is ismert volt
A CPR eljárás két alapvető részből áll, az egyik a mellkas kompressziója, a másik a szájból szájba lélegeztetés. A módszert már az ókori Egyiptomban is használták, ám csak a 18. században jelent meg az orvosi szakirodalomban. Talán furcsán hangzik, de a szájból szájba lélegeztetés gondolata az ősi mitológiákban is megjelenik, Ízisz például az „élet leheletével” hozta vissza Oziriszt a halálból.

A mellkasra gyakorolt nyomás, vagy annak masszírozása sem újkeletű a folyamatban, már a 19. század végén felfedezték ennek a jelentőségét és hatásosságát különböző balesetek során, és sikerrel indították újra a betegek keringését.
Noha a szájból szájba lélegeztetést már 1958-ban elkezdték tanítani, a ma ismert, használt és oktatott CPR módszer csak 1960-ban debütált egy marylandi orvosi konferencián, formálisan csak 1962-ben kezdték támogatni olyan nagy amerikai egészségügyi szervezetek, mint a Vöröskereszt.
Egy baleset inspirálta a bábu megalkotására
A CPR oktatása során is felmerültek bizonyos nehézségek, ugyanis az orvostanhallgatók egymáson gyakorolták a mellkas kompresszióját, és ez az alanynak komoly fájdalmakat okozott, és akár egymás bordáját is eltörhették tanulás közben. E probléma kiküszöbölése érdekében Archer Gordon, az American Heart Association CPR tanácsának tagja egy norvég játékkészítőhöz, Asmund Laerdalhoz fordult.

Laerdalt, akinek akkorra már befutott a játékokat gyártó vállalkozása, nem kellett sokat győzködni, ugyanis a kétévés fiát is a CPR-hoz hasonló technikával mentette meg egy tengeri baleset után. Ez az esemény inspirálta arra, hogy elkészítsen egy olyan bábut, amelyen gyakorolni lehet a kardiopulmonális reszuszcitációt.
A bábu, amelyet Rescue Anne-nek hívnak azóta is, egy osztrák aneszteziológus, Peter Safar és James Elam amerikai orvos közösen alkotta meg. Azóta emberek milliói tanulják ezen az eszközön az életmentő technikát, így már annak gyakorlása sem jelent veszélyt senki számára.
Ha arra is kíváncsi vagy, milyen tünetek jelzik előre a hirtelen szívmegállást, olvasd el ezt a cikkünket.
























