Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Darvas Iván, a száz éve született színészlegenda a nők bálványa volt, és amíg meg nem ismerkedett harmadik feleségével, maga sem vetette meg a kalandokat.
1957-ben a Magyar Ifjúság megkérdezte az olvasókat, hogy ki a legvonzóbb magyar színész. A szavazást toronymagasan Darvas Iván nyerte, akiről négy fényképet is közölt a lap, a rajongók legnagyobb örömére. Egyet, amin a művész szamárháton látható („ha ló nincs, jó a szamár is) egyet, amin pálinkáspoharat tart a kezében („Kedves egészségére minden választómnak!”), egyet, amin jelmezben látható és egyet, amikor szereptanulás közben kapták lencsevégre („de ez már igazán műhelytitok”). Azon a tavaszon Darvas két filmben is szerepelt: a Mese a 12 találatról című vígjátékban és Bara Margit oldalán a Bakaruhában című, Hunyady Sándor novellájából készült filmben. A Gerolsteini kaland című zenés vígjáték forgatása után azonban hosszú ideig eltűnt a nyilvánosság elől: ősszel, amikor a filmet bemutatták, a színész már „éppen a Gyűjtőben, magánzárkában tölti börtönbüntetését, később a szaros kübliket ürítgeti elegánsan és szorgalmasan Márianosztrán” – ahogyan Szigethy Gábor irodalomtörténész fogalmazott Darvas Ivánról szóló írásában.
Az 1925-ben orosz anyától és újságíró magyar apától született Darvas Szilárd (csak később, 1946-ban változtatta nevét Ivánra, hogy ne keverjék össze Darvas Szilárd költő-humoristával)) gyermekkorát Prágában töltötte. Akkoriban azt hitte, hogy a magyar afféle titkos nyelv, hiszen leginkább csehül, németül és oroszul tudott szót érteni a környezetével. Tizennégy évesen költözött Magyarországra, majd érettségi után a Színművészeti Akadémiára járt, de a rostavizsgán kiesett. Nem bánta különösebben: saját bevallása szerint semmi lényegeset nem sajátított el az Akadémián. 1946-ban a Művész Színház szerződtette, itt ismerkedett meg az ekkor már ünnepelt dívával, a nála tizenegy évvel idősebb Tolnay Klárival. Egymásba szerettek, majd összeházasodtak, kapcsolatuk tizenkét éven át tartott. A fiatal színész sokat tanult feleségétől a szakmáról, és rendszeresen szerepeltek együtt a színpadon is.
A nők imádták az arisztokratikus megjelenésű színészt
Darvas Iván 1949-től kezdve a Madách Színházban is játszott. A nők imádták arisztokratikus megjelenését, eleganciáját, amivel kitűnt az ötvenes évek mindent elborító szürkeségéből. 1948-tól kezdve évente több filmben is feltűnt, például a Föltámadott a tenger, a Dollárpapa, a Rokonokés a Budapesti tavaszcímű alkotásokban. Az országos ismertséget azonban Makk Károly filmje, a Liliomfi hozta meg számára. Még házas volt, amikor fellobbant benne a szenvedély kolléganője, Váradi Hédi iránt. Tolnay Klári megbocsátotta ezt az elhajlást – bár valószínűleg nem felejtette el.
Forradalom és letartóztatás
1956-ban, a forradalom idején bizottságot szervezett, hogy bátyját, akit korábban kémkedés és hazaárulás vádjával tíz év börtönbüntetésre ítéltek egy koncepciós perben, kihozza a börtönből. Az akció sikerült: nemcsak Darvas Attilát, hanem 140 másik foglyot is kiszabadították, de nagy árat kellett érte fizetnie. „Pontban éjfélkor – békésen olvasgattam már az ágyban – fékek csikorgása, ajtócsapkodás hallatszott. Kinéztem az ablakon.
A rövid, szűk kis belvárosi utca mindkét végét egy-egy keresztbe álló, nagy fekete kocsi torlaszolta el, a harmadik meg ott állt meg a kapunk előtt.
(…) csengetésükre ajtót nyitottam, és ijedt házmesterünk kíséretében ott állt tíz-tizenkét civilbe öltözött szigorú úr, vezetőjük pedig roppant korrektül felmutatta rendőrségi igazolványát és az Ügyészség házkutatást, valamint az előzetes letartóztatásomat elrendelő parancsát” – idézte fel letartóztatásának történetét Lábjegyzetek című, 2001-ben megjelent önéletrajzi könyvében.
„Sűrű és hasznos két év”
A népszerű színész, a nők bálványa 1957-ben tűnt el a nyilvánosság elől: 32 hónap börtönre ítélték, amelyből 22-t le is töltött Kistarcsán. Bátyja elhagyta az országot; Darvas Iván vele mehetett volna, de itthon maradt. „Azt mondta: ugyanabba a cellába fogsz kerülni, amelyikből én kijöttem. Ez persze költői túlzás volt. Jártam abban a cellában, csakugyan jártam, de nem abba, hanem egy másikba kerültem” – idézte fel 1989-ben egy interjúban. Börtönéveire utólag „sűrű és hasznos két év”-ként emlékezett vissza, és értelmet talált a szenvedésben is – elmondása szerint ekkor talált rá a magyarságára: „Egyszerűen azt hiszem, hogy a haza az a hely, ahol az ember hasznosan tud szenvedni. Amikor a szenvedés hasznára válik, amikor föl tud rá valamit építeni, az a haza.”
Színészlegenda vagy „iszákos, csélcsap fráter”?
1959 áprilisában amnesztiával szabadult, de színészként nem helyezkedhetett el, így fizikai munkát vállalt, segédmunkás lett. Műanyag kabátokat ragasztott, egy Damjanich utcai fröccsöntőüzemben dolgozott, sőt részt vett az Astoria metróállomásának építésében is. Tolnay Kláritól elvált, amiben talán szerepe volt annak is, hogy a színésznő lánya, Ráthonyi Zsuzsa beleszeretett sármos nevelőapjába. Tolnay külföldre küldte a lányát, Darvas Iván pedig Házy Erzsébet operaénekesnővel kezdett találkozgatni, akivel még börtönévei előtt ismerkedett meg egy filmforgatáson – és aki, kollégái nagy többségével ellentétben nem ment át az utca túloldalára, ha megpillantotta a börtönviselt színészt. Házasságuk nem volt konfliktusoktól mentes, így elváltak, amiben – Darvas saját bevallása szerint – szerepet játszott hűtlen természete is:
„Maradtam a régi, megbízhatatlan, iszákos, csélcsap fráter.
Egészségemet, életerőmet felelőtlenül elherdálva, alig kijózanodva, csalva, hazudva, céltalanul bukdácsolva, egyik méltatlan kalandból keveredtem a másikba.” Ennek az életszakasznak akkor szakadt vége, amikor megismerte Motorcza Irén fotóművészt, akit 1972-ben feleségül vett, és akitől két gyermeke született.
Darvas Ivánt szabadulása után hivatalosan nem rehabilitálták, de Aczél György segítségével a Miskolci Nemzeti Színházban ismét színpadra állhatott. Innen a József Attila Színházba került, majd 1965-től kezdve egészen 1989-ig a Vígszínház színpadán láthatták a nézők. Ismét foglalkoztatni kezdték a filmrendezők is, olyan filmekben szerepelt, mint A tizedes meg a többiek, az Egy magyar nábob vagy az Egy szerelem három éjszakája. A sokoldalú színész nemcsak a színpadon találta meg az alkotás örömét: kiválóan festett és remek karikatúrákat rajzolt. Végül a hivatalos kultúrpolitika is elismerte munkásságát: 1969-ben megkapta az érdemes művész, 1975-ben a kiváló művész kitüntetést. Első Kossuth-díját 1978-ban vehette át, a másodikat 1998-ban.
Darvas Iván, a politikus
1990-ben, 65 éves korában képviselő lett az Országgyűlésben, az SZDSZ színeiben. Politikai szerepvállalását így indokolta meg önéletrajzi könyvében: „Hogy én, a valaha rovott múltú börtöntöltelék, betehessem a lábamat az Ország Házába?! Hogy én ezentúl aktívan beavatkozhassam Magyarország belügyeibe?! Kétségtelen, nem is óhajtom letagadni, mindez mérhetetlenül legyezte a hiúságomat. De mégsem ezért mondtam igent. Féltem.
Attól tartottam, hátha elmulasztja az ország ezt a talán soha vissza nem térő alkalmat: hogy egyszer s mindenkorra betagozódjék Európába, hogy végre-valahára szabad, egyenrangú tagjává váljék a művelt Nyugatnak.”
Mandátuma lejárta után azonban nem folytatta politikusi karrierjét. Utolsó éveiben súlyos betegséggel küzdött, 2007-ben hunyt el. Temetése nem volt: hamvait a családja őrzi.
Ha szívesen olvasnál egy másik legendás színészünkről is, ezt a cikket ajánljuk.
