Turay Ida nevét ma már színház és vándordíj viseli. A 30-as és 40-es évek magyar filmjeinek naivája sokak kedvence volt, a magyar közönség azonban tizenöt évig nélkülözte: 1956 és 1971 között külföldön élt férjével – és házibarátjával.
1945 júniusában Major Tamás, az újjáalakuló magyar színházi élet egyik vezéregyénisége és a Színészek Szabad Szakszervezetének tagja az igazoló bizottság elé rendelte Turay Idát. A közönség által sokszor csak „Turcsi”-ként emlegetett színésznő 1925-től kezdve Budapest szinte minden színházában játszott és nagy sikerű magyar filmek főszereplője volt. Turay barátnőjével, Muráti Lilivel (róla itt írtunk bővebben), „Murcsi”-val együtt óvatlannak bizonyult politikai kérdésekben: mindketten játszottak a Nemzeti Színházban a nyilas hatalomátvétel után is.
Turay Ida ellen Major azt a vádat hozta fel, hogy a „nyilasokkal trafikált”: állítólag látták Dövényi Nagy Lajos, a hírhedten antiszemita író társaságában. Turay Ida a bizottság előtt elmondta: fogalma sincs, kicsoda Dövényi, újságot nem olvas, csak „Színházi Életet, Film Színház Irodalmat s nagy ritkán azokat a lapokat, amelyekben megjelent rólam valami”. Muráti Lilihez fűződő barátságát nem tagadta: Muráti és férje, Vaszary János jó barátságban voltak Turay Idával és férjével, Békeffi Istvánnal. Végül ennyi is elég volt ahhoz, hogy Turay Idát örökre eltiltsák a színészettől. A színésznő a Népbírósághoz fordult, ahol számos tanú (például Stella Adorján, Fényes Szabolcs, Várkonyi Zoltán, Faragó Baba) meghallgatása után a Népbíróság végül megelégedett annyival, hogy egy évre csökkentette az eltiltás időtartamát.
17 éves tehetség
A Turmayer Idaként született Turay Ida művészi hajlamait édesapjától örökölhette, aki rajztanár és festő volt. Rákospalotán született, akárcsak húgai, Magda és Klára (aki később Tabódy Klára néven maga is színésznő lett), de a családi idill nem sokáig tartott: édesapját elvitték az olasz frontra katonának, édesanyja pedig elhunyt. Idát a nagyszülők nevelték, középiskolás korában költözött csak vissza Rákospalotára. Érettségi után az Országos Színművészeti Akadémiára járt egy évet – többre nem volt szüksége, ugyanis Bárdos Artúr, a nagy hatalmú színidirektor már 17 éves korában meglátta benne a jövendő művésznőjét.
Turay Ida különös házassága
1926-ban, 19 évesen feleségül ment az újságíró-kabarészerző Békeffi Istvánhoz, aki, akárcsak Muráti Lili férje, Vaszary János, többször kifejezetten a felesége számára írt darabokat. (Békeffi a szerzője olyan, ma is jól ismert dalok szövegének, mint a Hétre ma várom a Nemzetinél, az Egy csók és más semmi vagy a Hol van az a nyár.) Turay Ida évente több filmet is forgatott, és nem csak idehaza: a 30-as években német filmekben is szerepelt, szívesen reklámoztak vele kozmetikumokat, sőt, még Csepel motorkerékpárt is, hiszen a színésznő imádott vezetni. 1940-ben így jellemezte a Film Színház Irodalom: „Szeme: barna. Haja – ki hinné – pillanatnyilag vörös. 154 cm magas. Súlya: 49 kiló.
Az angolos ruhákat szereti, imádja az ingblúzos kosztümöket. A sportért meghal. Úszik, lovagol, korcsolyázik.
Parfőmje: Chanel 5. Cigarettája: Kamel. Itala: narancslé. Virága: krizantém.”
Férje, Békeffi István körül azonban a harmincas évektől kezdve egyre inkább kezdett elfogyni a levegő. Származása miatt csak feketén foglalkoztatták, 1944. március 19. után pedig szó szerint az életét kellett féltenie. Ismerősöknél bujkált, felesége pedig elszegődött a Nemzeti Színházhoz – ki tudja, talán azért is, hogy ne vetüljön rá semmiféle gyanú. Az ismerősök és a pesti művészvilág már azt pletykálták, elváltak. A házaspár mellett 1938-ban tűnt fel Jenei Imre, aki rendezőasszisztensként vagy forgatókönyvíróként több filmen is együtt dolgozott a házaspárral. Előfordult, hogy nyilvános eseményen is együtt jelentek meg. Budapest ostromát is együtt, az Operettszínház pincéjében vészelték át.
"Méltóságos asszonyok, sztárok és többszörös bundatulajdonosok ma itt nem kapnak ebédet"
Az újjáalakuló színházi életben Major Tamás és Gobbi Hilda Turay Idának nem kívánt szerepet osztani. „Elterjedt a híre, hogy Gobbi Hilda ingyenkonyhát nyitott a színház épségben maradt színpadán.
Két kislábassal a bundám alatt rohantam a tetthelyre, ahol sorakoztak már a rosszul öltözött, lesoványodott emberek. Amikor Gobbi meglátott, gúnyosan felém intett.
Méltóságos asszonyok, sztárok és többszörös bundatulajdonosok ma itt nem kapnak ebédet. Majd tegezésbe váltott át. Turay, te sem kaphatsz a mi – a mi szócskát erősen megnyomta – ebédünkből, mert nyilasokkal cimboráltál. Menj innen, menj utadra. (…) Amúgy grízestészta volt az ebéd” – emlékezett vissza később a színésznő.
Fedák Sári kötöget
Ezután következett a megalázó hercehurca, majd az egyéves eltiltás. Békeffi előbb a Ludas Matyinál helyezkedett el, majd színdarabokat és filmforgatókönyveket írt, például a Janika című filmét, amelyben felesége játszotta a főszerepet. Eleinte úgy tűnt, hogy meg fogják találni helyüket az új Magyarországon, sőt, még segítséget is nyújtottak a kevésbé szerencséseknek, például többször próbáltak segíteni a Nyáregyházára kitelepített Fedák Sárinak: a büszke színésznő nagyon nehezen fogadott el anyagi segítséget, így rábeszélték, kezdjen el kötni, majd ők eladják Budapesten a holmikat. Fedák kötött, ők pedig küldték a pénzt – a kötött kesztyűkből és pulóverekből ugyan egy darabot sem adtak el, de ezt nem kellett Fedák orrára kötni. Turay Ida hajdani filmes partnerével, Páger Antallal is találkozott annak hazatérése után: „A Gellért étteremben üldögéltünk a férjemmel, amikor Téni belépett az ajtón. Pillanatokon belül megfagyott a levegő.
Ekkor felálltam, odamentem hozzá, megcsókoltam, és azt mondtam: Isten hozott itthon!
Az étterem vendégei tapssal nyugtázták a gesztust. Ettől aztán felengedett a hangulat, és köztünk felújult a régi barátság” – mesélte a színésznő.
Frau Békeffi
A házaspár mégis úgy érezte, nincs maradásuk Magyarországon. 1957-ben, amikor útlevélhez jutottak, egy forgatás után kint maradtak Bécsben. (Turay húga, Klára ekkor már évek óta külföldön élt.) A házaspárhoz később csatlakozott Jenei Imre, Békeffivel együtt a nyugatnémet filmeseknek dolgozott, Turay Ida pedig visszavonult és tizenöt évig csak Frau Békeffi szerepét játszotta – otthon. Svájcban, Németországban, Olaszországban éltek, de ellátogathattak az Egyesült Államokba és Kanadába is. Neves művészbarátokra tettek szert: ismerőseik között volt Erich Maria Remarque, Erich Kästner, Hans Habe és Friedrich Dürrenmatt is.
A Gresham-palotában
1971-ben mégis úgy döntöttek: hazatérnek. Jenei Imre ismét követte őket - a Turayékról szóló cikkek szerint ő volt a „legbelső barát”, az „évtizedes barát”, az „állandó társszerző”, „1938-tól haláláig a Békeffy István-Turay Ida házaspár védence és szinte családtagja.” 1977-ben Békeffi elhunyt, de Turay Ida még számos szerepben remekelt: játszott nagy sikerű filmekben (mint például a Te rongyos élet vagy a Szeleburdi vakáció), sőt, a kilencvenes években televíziós sorozatokban (Patika) is.
Turay Ida idős korában a Gresham-palota padlásszobájába költözött, ápolta az ekkor már nagybeteg Jenei Imrét (és tiltakozott az épület szállodává alakítása ellen). „A Gresham-palota kéterkélyes jobb oldali tornyából a Lánchídon át rálátok a Halászbástyára, a Hilton ügyesen megkomponált épületegyüttesére, a várra és az óriás hernyóként araszoló siklókabinokra. Imrével, míg betegsége ágynak nem döntötte, órákon át üldögéltünk az erkélyen.”
„Amióta színpadi élményekre kész néző vagyok, Turay Ida Turay Ida volt: ismertem édes kislányként, fiatal, szeretni való nőként, érett, érzelmeket lelkesítő asszonyként, okos, idősödő hölgyként, sose vénülő öregasszonyként. Turay Ida a bizonyság arra, hogy a múlás nem elmúlás…” – írta róla Hegedűs Géza. Jenei Imre 1996-ban, Turay Ida 1997-ben, 89 évesen hunyt el. (Borítókép: Fortepan / Rádió és Televízió Újság)
Ha szívesen elolvasnád Páger Antal történetét is, ezt a cikket ajánljuk.
