A Bródy Sándor utca 2. szám alatti Múzeum Kávéház 2020-ban húzta le a rolót, miután már hosszú ideje veszteségesen működött. Bár tárgyalások folytak az újranyitásáról, a koronavírus-járvány keresztülhúzta a terveket. Most a Józsefvárosi Önkormányzat meghirdette az üzlethelyiséget.
Gázlámpák meleg fénye puhán vonja be a damasztabroszos asztalokat, a levegőben frissen őrölt kávé és pipadohány illata keveredik a helyben tintával írt versek és cikkek enyhén savas papírszagával. A falak mentén elegáns faburkolat fut végig, fölötte díszítőfestések és csempére festett jelenetek idézik meg a múltat. A pult mögött a kávéfőző szüntelen szuszogása és a porceláncsészék halk csilingelése adja a háttérzenét, miközben írók és újságírók heves vitába merülnek az egyik sarokban, a másik asztalnál pedig egy festő vázlatokat készít a kávéházi közönség alakjairól. A pincér sietős léptekkel szolgálja fel az újabb adagokat, hozza a frissítő feketét. Ilyen lehetett egy hétköznap száz évvel ezelőtt a Múzeum Kávéházban, ahol az esték gyakran reggelig nyúltak, és ahol a szavak legalább olyan forrón áradtak, mint a frissen főzött kávé.
Ez a kávéház várja a feltámadását
Budapest szívében, a Bródy Sándor utca 2. szám alatt egy csendes, ám történetekkel telített helyiség várja, hogy újra életre keljen. Ez a Múzeum Kávéház, amely közel 150 éve szolgált találkozóhelyként művészek, írók és gondolkodók számára. Ma még üresen áll, de falai között ott visszhangzik a múlt – egy korszak, amelyben a kávéházak nem csupán a fekete nedű elfogyasztásának színterei voltak, hanem az eszmecserék, viták és alkotói ihletek forrásai is.
A hely története 1876-ban kezdődött, amikor megnyílt Budapest egyik első kávézója, a Schodl Kávéház. Az osztrák származású Schodl család vállalkozása gyorsan a kulturális és politikai élet egyik központjává vált, és hamarosan a város legjobb helyei közé emelkedett. A századfordulón a Múzeum Kávéház nevet vette fel, de megtartotta hagyományait. Az évek során számos tulajdonos kezén ment át, de mindig megőrizte történelmi atmoszféráját, amelyet a belső terében található védett műtárgyak is kölcsönöznek neki. Az enteriőrje, amelyet Lotz Károly freskói és Zsolnay kerámiák díszítettek, a századfordulós Budapest eleganciáját tükrözte.
Ők voltak a kávéház leghíresebb törzsvendégei
A kávéház falai között megfordultak híres írók, költők és értelmiségiek, akik egy csésze kávé mellett vitatták meg a világ dolgait. A törzsvendégek közé tartozott többek között Krúdy Gyula, Illyés Gyula, József Attila és Móricz Zsigmond. Krúdy például gyakran itt írta meg cikkeinek és novelláinak egy részét, miközben egy pohár bor mellett elmélkedett. Egy anekdota szerint egyszer egy egész éjszakát töltött a kávéházban, miközben egyetlen novella megírásán dolgozott. A pincérek reggel már csak egy üres tintásüveget és egy halom papírt találtak az asztalán, de a mű elkészült.
József Attila is szívesen ült be ide, különösen a Nyugat folyóirat köréhez kapcsolódó beszélgetéseket hallgatta. Egy alkalommal, amikor épp verset olvasott fel társainak, a pincér tréfásan kötözködött vele:
Minden verssorért egy kávét kellene rendelni!
A költő nevetve válaszolta, hogy „ha csak ennyin múlik, megoldjuk”.
Illyés Gyula egyszer úgy emlékezett vissza a hely hangulatára, hogy ott „több gondolat született a pohár mellett, mint a Parlament falai között”. Talán ez is magyarázza, hogy a Múzeum Kávéház nem csupán az írók és költők gyűjtőhelye volt, hanem politikusok, ügyvédek és újságírók találkozópontja is. Egy időben például gyakran fordultak meg itt a polgári radikálisok és a liberális eszmék hívei, akik heves vitákat folytattak az ország politikai jövőjéről.
Ilyen lehet a kávéház jövője
A helyiségek ma csendesek, de mintha a régi vendégek sztorijai még mindig ott lebegnének a levegőben. A kávéház jelenleg a Józsefvárosi Önkormányzat tulajdonában áll, és a városvezetés nem kíván megválni Budapest történetének ettől az értékes darabkájától. Ehelyett üzemeltetőt keresnek, aki új életet lehelne a falak közé. A pályázat feltételei között szerepel az egymillió forintos ajánlati biztosíték befizetése, valamint a jelentkezés határideje: március vége.
A kérdés csak az: ki lesz az, aki visszahozza ezt a történelmi kávéházat Budapest kulturális életének színpadára? Vajon újra pezsgő viták, irodalmi estek és művészeti beszélgetések helyszíne lesz, vagy egy új koncepcióval nyitja meg kapuit? Egy biztos: a Múzeum Kávéház múltja kötelez, és aki vállalkozik rá, annak nem csupán egy kávézót kell működtetnie, hanem az élő hagyományt kell tovább vinnie.
Ha egy 155 évig rejtőzködő és most előkerült Petőfi-vers történetére is kíváncsi vagy, ide kattintva arról is olvashatsz.
