Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szocializmus építése mindenki feladata volt az előző rendszerben, de valahogy a munkásoknak több és keményebb munka jutott, mint más elvtársaknak. Nem csoda, hogy művészeket is megbíztak azzal, idealizálva ábrázolják erőfeszítéseiket.
Bár a szocializmusban a munka nagy érték volt, a munkás kevésbé: csak 1981-ben vált általánossá, hogy ennek az osztálynak a tagjai kétnapos hétvégéken pihenhetik ki magukat. A Fortepan összefoglalója szerint a 48 órás munkahetet 44 órásra 1966-ban csökkentették ugyan, de még ez is azzal járt, hogy minden második szombaton tudott csak pihenni egy dolgozó.
Fizetett ünnepnapból és szabadságból sem jutott túl sok egy magyar munkásnak: csak a rendszerváltás idejének környékére érte el a nyugati dolgozók munkaidejének mennyiségét az, amit egy magyarnak teljesítenie kellett. Teljes ekkor sem volt az egyezés,
egy magyar munkás éves szinten százzal több órát töltött feladatainak teljesítésével, mint egy nyugat-európai társa.
A lenti fotóra kattintva megnyílik képgalériánk, mely után a cikk még folytatódik!
A túlóráztatás intézménye szintén elterjedt volt a szocializmusban, és az, hogy ebédidőt vagy akár a mosdó használatára szükséges szünetet biztosítsanak a munkásoknak, egyáltalán nem volt magától értetődő. A gyerekmunkát ugyan felszámolta ez a rendszer, de az építőtáborok képében álcázottan vissza is hozta azt, a falusiak pedig saját háztáji gazdaságaikon belül folytathatták az önkizsákmányolást.
Ebben a galériában azt nézheted meg, hogy dolgoztak a gyárakban a munkások a szocializmus idején!
