Louis Braille mindössze 15 éves volt, amikor egy forradalmian új rendszert dolgozott ki annak érdekében, hogy a hozzá hasonló vak diákok is olvasni tudjanak. Az új felfedezés, amely egy szerencsétlen baleset következményeként született meg, egy addig ismeretlen kommunikációs formát teremtett.
Tízévesen Louis Braille volt a legfiatalabb diák, akit valaha is felvettek a párizsi Királyi Fiatal Vakok Intézetébe, ahol szomorúan tapasztalta, hogy az iskola könyvtára mindössze három könyvből áll.
Az elkeseredés vezette a vak fiút, hogy megoldást találjon
A fiatal diák a problémára mindenképpen megoldást szeretett volna találni, mert úgy érezte vakként ki van zárva a tudás és a felfedezés világából. A korabeli feljegyzések szerint Louis Braille a következőképpen adott hangot elkeseredésének:
„Ha a szememmel nem láthatom az embereket és az eseményeket, ha nem olvashatok eszmékről és tanokról, más utat kell találnom. Ha nem találok módot az olvasásra és az írásra, hogy megértsem az életet, önmagamat és a múltamat, akkor megölöm magam.”
Az iskola könyvtára nem véletlenül volt foghíjas, akkoriban a vaknak szánt könyvek egyetlen nyomtatási rendszere a dombornyomott felirat volt. A nyomdászok fahasábokat faragtak minden betűformára, és vastag viaszpapírlapokra préselve kapták meg a sorba rendezett, kidomborodó nyomatokat. Ennek segítségével egy vak fiatal megtanulhatta az ujjaival olvasni a dombornyomott betűket. Ám a nyomtatási folyamat olyan munkaigényes és költséges volt, hogy nagyon kevés könyv készült ezzel a technikával.
A mindössze 15 éves Louis Braille azonban kidolgozott egy olyan egyszerű és tökéletes rendszert, amely lehetővé tette a vakok és a gyengénlátók számára, hogy gyorsan és szinte erőfeszítés nélkül olvashassanak.
Szörnyű balesetben vakult meg Louis Braille
Louis Braille 1809-ben született egy Párizs melletti francia kisfaluban. Szülei négy gyermeke közül ő volt a legfiatalabb. Szíjgyártó apjának mindig érdeklődéssel kísérte munkáját, sőt néha ő maga is megpróbálkozott egy-egy bőrdarab megmunkálásával. Egy nap azonban, amikor az édesapa egy ügyféllel beszélgetett, a hároméves Louis elvett egy árt a munkapadról, és apját utánozva megpróbálta átnyomni az éles, hegyes szerszámot egy bőrdarabon, ám a keze megcsúszott, és az eszköz kiszúrta a fiatal Louis Braille bal szemét. A falu orvosai nem tudtak egyebet tenni, minthogy gyógynövényes kenőcsöket kentek a fiú szemébe, de a mély seb így is gyorsan elfertőződött. A tragédia azonban ezzel nem ért véget, mert a fertőzés gyorsan átterjedt Braille jobb szemére is, és a kisfiú teljesen elvesztette látását.
Ritka lehetőséget kapott a tanulásra
A 19. század elején a vakok többségének nem sok reménye és esélye volt arra, hogy teljes életet éljenek. A fogyatékkal élő embereket kiközösítették, sőt sokszor meg is alázták oly módon, hogy komikus szórakoztatásra kényszerítették őket, de megtörtént az is, hogy az utcán, magukra hagyva éltek.
Louis Braille-nak óriási szerencséje volt, hogy egy szerető családdal áldotta meg a sors, és szülei úgy bántak vele, mint a többi egészséges gyermekükkel.
Braille a falusi iskolába járt, hangszeren játszott, és házimunkát is végzett a ház körül. Apja igen sajátos módon tanította meg vak fiát az ábécére; kerek fejű szögeket vert egy táblába úgy, hogy azok egy-egy betű alakját formázták. A Braille írásképpen vessződarabok formázásával reprodukálta ezeket.
Az iskolában egyértelmű volt, hogy Louis Braille kivételesen tehetséges, hiszen még látás nélkül is felülmúlta minden osztálytársát. A falu iskolamestere arra biztatta a fiú szüleit, hogy írassák be a világ első olyan iskolájába, amit vakok számára hoztak létre. Így lett Braille a Királyi Fiatal Vakok Intézetének ösztöndíjasa mindössze 10 évesen.
Haüy dombornyomott írása nem volt elég hatékony
A Királyi Fiatal Vakok Intézetét 1784-ben Valentin Haüy, egy fiatal francia oktató alapította, aki egy alkalommal megdöbbenve tapasztalta, hogyan gúnyolódnak és milyen megalázó módon bánnak a vakokkal Franciaország utcáin. Haüy első tanítványa egy Francois Lesueur nevű vak koldus volt.
Haüy, hogy megtanítsa Lesueurt olvasni, fakockákat készített az ábécé minden betűjével, és ezekből alkotott szavakat egymás után rakosgatva egy állványon. Ám egy véletlen folytán Haüy felfedezte, hogy Lesueur a nyomtatott oldalak hátoldalán is ki tudja tapintani a papírra nyomott betűk alakját.
Ez adta Haüy-nek az ötletet, hogy nagyobb dombornyomott betűket nyomtasson viaszpapír lapokra. Ez volt az az első és igen primitív írásrendszer, mellyel Louis Braille diákként az iskolában 1819-ben találkozott.
A fiút nemcsak az keserítette el, hogy alig talált számára használható kötete a könyvtárban, hanem az is, hogy még az ő figyelemre méltó memóriájával is gyakran elfelejtette a mondat elején lévő szavakat, mire a mondat végére ért.
A dombornyomott betűk ugyanis sokkal nagyobbak voltak, mint egy ujjbegy, ez pedig nehezítette a folyékony olvasást.
A vakok folyékony olvasására kereste a megoldást az ifjú Louis
A fiatal Braille arra törekedett, hogy megtalálja a módját, hogy a látó emberekhez hasonlóan a vakoknak is legyen módjuk folyékonyan olvasni. Ehhez ihlet 1821-ben kapott, amikor a francia hadsereg egy nyugalmazott kapitánya meglátogatta a Királyi Intézetet.
Charles Barbier százados XVIII. Lajos király alatt a jelzőhadtestnél szolgált. Ekkor kidolgozott egy titkos nyelvet a katonai kommunikációhoz, amelyet a hadsereg ugyan elutasított, de úgy gondolta, hogy ezzel forradalmasíthatja az olvasást és az írást a vakok számára. Barbier „éjszakai írásnak” nevezte az általa kidolgozott rendszert, mert teljes csendben és teljes sötétségben lehetett vele írni és olvasni.
Barbier „éjszakai írási” rendszere a papírba lyukasztott kiemelt pontokat használt, amelyeket az ujjakkal lehetett olvasni. A szimbólumok két vízszintes és hat függőleges mezőből álló rácsok felhasználásával készültek. Az egyes rácsokban lévő pontok száma és tájolása meghatározta a szimbólum által kiadott hangot. A szavakat inkább fonetikusan írta le, és nem betűről betűre.
Megszületett a Braille-írás
Amikor Barbier bemutatta az általa kidolgozott rendszert az iskolában, a 12 éves Braille örömmel fogadta, mert sokkal könnyebben és gyorsabban tudott vele olvasni, mint a dombornyomatokkal. De gyorsan kiderült, hogy ez a rendszer sem tökéletes. A következő három évben Braille minden szabad percét azzal töltötte, hogy Barbier emelt pontos írásrendszerének saját verzióját tökéletesítse.
Braille 1824 őszén mutatta be saját emelt pontos rendszerét a Királyi Intézet igazgatójának, dr. Alexandre René Pignier-nek. Arra kérte az igazgatót, olvasson fel egy hosszú cikket, amit ő közben lejegyzetelt. Amikor Pignier befejezte a cikkolvasást, Braille visszalapozott az írás elejére, ujjbegyével végighúzta a kimagasló pontokat, és szó szerint visszaolvasta a teljes szöveget.
Az iskolában azonnal elkezdték alkalmazni a Braille-írást, sőt, az igazgató levélben azt javasolta a francia belügyminiszternek, hogy országos szinten vezessék be ezt az írásformát. Ám az ajánlást figyelmen kívül hagyták, ennek ellenére 19 évesen Braille professzori kinevezést kapott a Királyi Intézetben.
Kutatások igazolják, hogy a digitális eszközök káros hatással vannak a gyerekek látásfejlődésére, a mobilozás súlyos látásromláshoz vezethet.
