Ha azt halljuk, 327 tanú tett vallomást, s van, aki 650 áldozatról számolt be, még mai léptékekkel is komoly perre gyanakszunk. Érthető tehát a több évszázados élénk érdeklődés, amely a vélt, vagy valós eseményeket övezte, főleg, hogy a vádlott egy magyar nemes asszony volt. De vajon elkövető, vagy inkább áldozat-e mindebben Báthory Erzsébet?
Ha hatásvadász módon az 1600-as évek elejének igazságszolgáltatásáról nagyzolóan kívánnánk nyilatkozni, elsősorban a jelentős számú, 327 tanúvallomást említenénk. De ha Báthory Erzsébet védelmében kívánnánk szót emelni, akkor sietve hozzá kellene tenni, hogy ebből mindössze két tanú vallotta magát szemtanúnak, és ők is csak a kissé homályos „sok kínzást látott” és „tenger sok gonoszságot látott” konkrétumába bocsátkozott. Mit lehet tudni a maradék 325 tanúvallomásról?
Korán ment férjhez, és hamar özvegy is lett
Erzsébet abba a Báthory családba született 1560. augusztus 7-én, amely a 16. században nemcsak Erdély sorsában játszott fontos szerepet, de Magyarországon is jelentős birtokokra tett szert. Annak az Istvánnak az unokahúgaként látta meg a napvilágot, aki 1571 és 1586 között erdélyi fejedelem, 1576-tól pedig lengyel király is volt. Mindössze 15 éves volt, amikor rangjában házasságra léptették a „Fekete Bégként” ismertté vált Nádasdy Ferenc grófhoz. A házaspár, noha fizikailag kevés időt töltött együtt, mégis hat közös gyerek áldásában részesült, míg 1604-ben a gróf egy háborús sérülésébe 48 évesen bele nem halt, maga mögött hagyva árvái mellett 44 évés özvegyét is.
A magyar grófnő (rém)tettei
Míg a Báthory Erzsébet ellen szóló későbbi vádak bizonyítékok nélkül maradtak, és az ellene indított „eljárás” ítélet nélkül zárult, addig azt a történelemtudomány bizonyítékokkal is alá tudja támasztani, hogy a nemes asszony iskolát üzemeltetett, és szolgái mellett gondoskodott más szegény nőkről és özvegyekről is.
Mégis személyével kapcsolatban – feltehetően anyagi megfontolásból – számos olyan pletyka, később vád kelt életre, amely egyfajta drakulanővé, valóságos vámpír boszorkává korcsosította a jóllehet, leginkább magányosan élő, megkeseredett özvegy anyát. A rémtörténetek a fiatalításért folyó reménytelen küzdelem legextrémebb formájaival vádolták az asszonyt, és számos fiatal nő emberáldozatával járó beteges szokásairól számoltak be. Hogy mi igaz és mi nem mindabból, hogy a zsenge korú cselédek életüket és vérüket adták úrnőjükért, azt valószínűleg örökre homály fedi, de az tény, hogy 1610-ben, II. Mátyás uralkodó kezdeményezésére eljárás indult a nemes asszony ellen.
A „per”
327 tanút citált a valódi pernek aligha nevezhető procedúrába az uralkodó megbízásából az a Thurzó György nádor, aki köztudomást rossz viszonyban állt a Báthoryakkal. Igen ám, de a tetemes szám mégsem nevezhető mérvadónak, ha figyelembe vesszük, hogy a rendelkezésre álló források szerint ebből 220 tanú éppen azt vallotta röviden, hogy nem tud semmit.
A fennmaradó 107 értékelhető tanúvallomásból 43 hosszabban is csak azt fejtegette, hogy nem hallott semmi olyasmiről, amit szájukba kívánnak adni.
A maradék 64 terhelő vallomást tevők közül 5-en hallottak ugyan a kínzásokról, és 10-en több száz esetről is tudni véltek, közülük mindössze ketten vallották magukat szemtanúnak. Ők, a feljegyzések szerint, a nehezen megfogható
„sok kínzást látott” és „tenger sok gonoszságot látott” vallomással éltek.
Talán maga a nádor is érezte, hogy ezek a vádak gyenge lábakon állnak egy nemes asszony elítéléséhez, de ahhoz, hogy a Báthory család szolgálatában álló alacsony rangú, állítólagos –bűntársakból” bűnbakot, saját igazságszolgáltatásából pedig eredményes eljárást kovácsoljon,
elegendő lehetett e három személy kínvallatás hatására tett vallomása, saját bűnrészességükről.
Ők életükkel fizettek szolgálataikért, míg Báthory Erzsébetet valódi per és ítélet hiányában „mindössze” befalazták a csejtei kastély egy szobájába, ahová csak ételt juttattak be neki egészen addig, míg 4 évvel később bomlott elmével jobblétre nem szenderült.
Ez lehet a valóság?
A nemes asszonyt a legegyetlenebb vérontónak beállító tanú nem kevesebb mint 650 áldozatot bátorkodott Báthory Erzsébetnek tulajdonítani, noha az igaz, hogy nem Erzsébet volt akkoriban az egyetlen Báthory, aki ellen merénylettel vagy éppen befolyásából való kiiktatási kísérlettel éltek.
Közben egyes történészek úgy vélik, hogy a vádak alapjául szolgáló események tulajdonképpen nem mások, mint
gyógyító szándékú kezelések, valamint büntető célzatú testi fenyítések átértemezése lehetett.
Mindezek pedig az 1700-as évek első harmadában tevékenykedő jezsuita szerzetes, Thuróczi László gyűjtései, valamint a női hiúság ártó jellegéről tanmesének szánt interpretációi nyomán fajulhatott a történelem egyik legvéresebb asszonyának legendájává.
Ha érdekel ez az időszak és az összeesküvés-elméletek sem állnak távol tőled, ezt a korábbi cikkünket is izgalmasnak találhatod.
