A Titanic pusztulásáról számtalan dokumentumfilm, beszámoló emlékezik meg, a története alapján készült hollywoodi film klasszikussá vált, annyira, hogy a Titanic kultikus jeleneteiből már macskás mémeket is lehet találni a közösségi médiában. Sokan a világtörténelem legnagyobb hajókatasztrófájának tartják a luxus-óceánjáró esetét, pedig az áldozatok számát tekintve jócskán megelőzi egy német óceánjáró tragédiája.
A Titanic és a sajtó
A Titanic tragédiáját talán az tette olyan nevezetessé, hogy a 20. század eleji technika legjavát nyújtotta mind szerkezete, mind pedig berendezése tekintetében, és ez a hajó volt az akkori világ legnagyobb úszó alkalmatossága. Gigászi méretei egyaránt lenyűgözték az utazóközönséget és a médiát, ennélfogva 1912. április 14-én bekövetkezett katasztrófája óriási visszhangot kapott a nyugati sajtóban. Az óceán fenekén pihenő hajó írók és filmrendezők fantáziáját mozgatta meg, a roncsból felhozott tárgyakból rendezett vándorkiállítás még Budapesten is járt, és nem kis érdeklődés övezte. Nyugodtan mondhatjuk hát, hogy a hajó a populáris kultúra része lett. Az óceánjáró katasztrófájában 1517 ember vesztette életét.
A pusztítás kora
Eltelt pár évtized, és kitört a II. világháború. Egy ilyen vészterhes időszakban, ahol emberek 10 milliói vesztek oda, városok tűntek el a térképről pár nap lefogása alatt, egy hajó katasztrófája csak egyike volt a számtalan borzalmas eseménynek. Ezért nem is hallhattunk a Wilhelm Gustloff óceánjáró katasztrófájáról, amelyben egy kisvárosnyi ember lelte halálát a hullámok között. De ne ugorjunk ennyire előre.
1945. A háború már a vége felé közeledik, a brit légierő egy váratlan csapásban a földdel tette egyenlővé az egykori Porosz Királyság fővárosát, az azt követő időkben a Nemzetiszocialista Németország egyik legjelentősebb iparvárosává és kikötőjévé fejlődő,7 évszázados Königsberget. A szovjet csapatok áttörték a németek vonalait, és nagy erőkkel megindultak, hogy revansot vegyenek a városon a III. Birodalom oroszországi pusztításaiért. Ezt megelőzendő a német hatóságok nagy erőkkel kezdtek neki a város és környéke lakosságának kimenekítéséhez, ami a világ egyik legnagyobb evakuációjává nőtte ki magát. Az embereket vasúton, illetve a Balti-tengeren keresztül igyekeztek kimenekíteni. Ehhez az összes rendelkezésre álló közlekedési eszközt bevetették, így a korábban polgári szolgálatban lévő óceánjárókat is. Ugyanez a sors jutott a Wilhelm Gustloffnak is.
Német hajókatasztrófák sora
A Wilhelm Gustloff, amelyet a svájci náci párt meggyilkolt vezetőjéről neveztek el, kifejezetten azért épült, hogy a német munkásosztály pihenését szolgálja. A 25 ezer tonnás hajó hossza 208,5 méter, szélessége pedig 23,59 méter volt, ami a 269 méter hosszú, 28 méter széles Titanic méreteivel szemben jócskán alulmaradt. A Wilhelm Gustloff körülbelül 1900 ember befogadására volt képes. A német hajó 1938. március 24-én került vízre. Működésének 17 hónapja alatt mintegy 50 utat tett meg, és 65 ezer embert szállított. Az óceánjáró természetesen propagandacélokat is szolgált, és bár kétségtelen, hogy nem voltak elkülönült utasosztályok a hajón, mint a Titanic esetében – ez alól a Hitlernek fenntartott kabin volt a kivétel –, ám az utasokat sok esetben a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt választotta ki az útra.
A háború kitörése után, hasonlóan a többi ország gyakorlatához, a Wilhelm Gustloff óceánjárót is katonai szolgálatra fogták be, így szállítmányozta például a spanyol polgárháborúban résztvevő Condor légió egységeit is.
Ahogy a szovjet hadsereg Königsberg felé menetelt, megkezdődött a németek által Hannibál hadműveletnek keresztelt evakuáció, amelynek köszönhetően körülbelül 2,5 millió embert menekítettek ki minimális veszteségekkel a térségből. Ebben a mentőakcióban kapott szerepet a Wilhelm Gustloff is, amelynek kapitánya 1945 januárjában parancsot kapott, hogy német katonákat és civileket mentsen ki. A fedélzetet január 25-én nyitották meg a menekülőknek, 4 nappal később az 1900 fős befogadóképességgel rendelkező hajón már közel 8000 ember foglalt helyet, viszont egyes beszámolók alapján, miután kirakták a megtelt táblát, még további, több mint 2000 ember foglalt helyet a hajón. Az óceánjáró január 30-án futott ki a tengerre két torpedónaszád kíséretében. Egy szovjet tengeralattjáró azonban kiszúrta a köteléket, és egy vakmerő manőverrel a szárazföld és az utasszállító hajó közé férkőzött, hogy onnan indítson támadást, ahol a legkevésbé számítanak rá. A tengeralattjáró három torpedót lőtt ki a hajóra, aminek következtében 1 óra alatt süllyedt el a Wilhelm Gustloff körülbelül több mint 10 ezer emberrel, többségében civil menekültekkel a fedélzetén. Hiába volt a hajó felszerelve 5000 fő megmentésére elegendő mentőcsónakkal, a dermesztő hidegben nagyon lassan ment a csónakok leszerelése, ráadásul az egyik torpedó épp a mentés végzésére kijelölt professzionális legénység körletét találta el. Mindössze 1239 fő élte túl a katasztrófát, így ez az eset számít a világ legtöbb áldozatával járó hajószerencsétlenségének. Nem a Gustloff volt az egyetlen azonban, amelyik erre a sorsra jutott. Az evakuálásban résztvevő Goyát körülbelül 6000 fővel, az Oriont pedig 4000 fővel a fedélzetén süllyesztették el a szovjetek. E két hajó pusztulását valamivel több mint 300 fő élte túl.
Ha érdekel egy magyar vonatkozású hajókatasztrófa, olvass minket tovább!
