Kinek rongálás, kinek művészet: a graffitik, falfirkák tartozhatnak mindkét kategóriába. Budapesten a hatvanas években, a szocializmus idején jelentek meg az első ilyen üzenetek, rajzok falakon, házakon: ezekből nyújtunk válogatást.
Galériánkban nem a művészi igényű, festményszerű falrajzok világába kalauzolunk, hanem olyan feliratokat mutatunk meg, amelyek időnként filozofikus, máskor komikus jellegűek, esetleg pillanatnyi ötlet hozta őket létre, vagy épp a korszellem egyfajta lenyomatát adják.
Nem profi, inkább alkalom szülte feliratok ezek: legtöbbjüknél a létrehozás jellege, az üzenet szövege is arra utal, hogy a szavak fontosabbak voltak a külalaknál. Tehetetlen düh, csalódás vagy épp elégedettség, esetleg egy pillanatnyi érzés szülte őket – egy fázós várakozás a megállóban, szerencsés távozás a kórházból, vagy a szovjet hadsereg hazánkban töltött évtizedei miatti düh lehetett a közvetlen kiváltó ok, ami miatt egy-egy feliratot felvéstek, felfújtak a falakra.
Mások kedvenc zenéjükkel kapcsolatos érzéseiket igyekeztek a világ tudtára adni a gyűjtésünkbe szereplő feliratokkal, vagy életvezetési tanácsokat adtak, feltehetően ismerőseiknek.
Kattints a képre, és megnyílik a galéria, amely után a cikk folytatódik.
Persze nem túl szalonképes szövegek is felkerültek a graffitik közé már a szocialista időkben – ezeket nem mutatjuk meg, de a Fortepan fotókincsei közt válogatva könnyen rájuk bukkanhatsz te is.
Ha tetszett ez a galéria, ajánljuka régi idők lomtalanításairól vagy tömegközlekedési megállóiról készült összeállításainkat is!
