Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A Csendes-óceán déli részén, Új-Zéland és Dél-Amerika között létezik egy hely, amely joggal pályázhat a „semmi közepének” címére. Ez a Nemo-pont: az emberek alkotta civilizációtól a legtávolabb eső hely a Földön.
Ha a térképen keressük, a 48°52'36.0"S 123°23'36.0"W koordinátákat beírva találjuk meg a Nemo-pontot, amely több mint 2,5 ezer kilométerre van minden irányban a szárazföldtől. Valószínűleg senki nem szeretné, hogy a balsors ide vesse, több okból sem: egyrészt a legközelebbi szigetszomszédai (a Picain-szigetekhez tartozó Ducie-szigetek, a Húsvét-szigethez tartozó Motu Nii, valamint az antarktiszi területnek számító Maher-sziget) egytől egyig lakatlanok.
Az űrhajósok a legközelebb lévő emberek
Ha a Nemo-ponton emberek közé vágynánk, egészen Új-Zélandig kellene utaznunk, vagy a Húsvét-szigetre, ezek ugyanis a legközelebb eső lakott területek – bár az út hajóval több mint két hétig tartana, repülőtér ugyanis érthető módon nincs ezeken a lakatlan szigeteken. Az űrhajósok viszont meglepően közel vannak, legalábbis a kilométereket tekintve: a Nemo-ponttól „mindössze” 415 kilométernyire tartózkodnak a nemzetközi űrállomáson – igaz, nem oldalirányban, hanem felfelé.
Nemo-pont: a semmi közepe
A Nemo-pontot tehát joggal nevezhetjük a Föld emberektől legtávolabb eső szegletének. 1992-ben „fedezte fel” Hrvoje Lukatela horvát–kanadai földmérő mérnök, de nem helyszíni kutatás során, hanem számítások által. Lukatela kedvenc gyerekkori olvasmánya Jules Verne Nemo kapitánya volt, róla kapta a nevét a hely. (A regényben Nemo kapitány a tenger mélyén, búvárhajójával járta az óceánokat, nem kis riadalmat keltve ezzel a hajósokban, akik azt hitték, valamilyen tengeri szörnnyel van dolguk. A nemo jelentése latinul egyébként „senki”, ez meglehetősen találó a hely szellemét illetően.)
A Nemo-pontot 22 405 411 km² kiterjedésben csak víz veszi körül, ez, ha belegondolunk, nagyobb, mint az egész volt Szovjetunió.
A Csendes-óceán 4000 méteres mélységében örökös sötétség és csend honol, a tenger fenekét mélységi síkságok, árkok és hegyláncok szabdalják. A mélytenger szélsőséges nyomása és a rendkívüli hideg lakhatatlanná teszi a helyet a legtöbb élőlény számára: nincsenek halak vagy más tengeri élőlények, a napfény és a tápanyagok hiánya pedig még a legszívósabb fajok számára is megnehezíti a túlélést: mindössze néhány baktérium és apró rák található a tengerfenék vulkáni krátereiben.
A tengeri szörny otthona?
A félelmetes hely az írókat is megihlette. H. P. Lovecraft, a borzongató novelláiról és regényeiről ismert amerikai szerző szerint például errefelé található Cthulhu, a hatalmas termetű, részben polip, részben sárkányszerű szörny otthona. Cthulhu a Lovecraft által „Nagy Öregek”-nek nevezett ősi istenek egyike, és mint ilyen, a végső borzalom és gonosz megtestesítője. Érdekesség, hogy Lovecraft nagyon közel helyezte el Cthulhu képzeletbeli lakóhelyét a Nemo-ponthoz: a víz alatti város először a Cthulhu hívása (1928) című novellában jelent meg, 66 évvel azelőtt, hogy a Nemo-pont hollétét kiszámolták volna.
Űrtemetővé vált
Szörnyek a valóságban nem tartózkodnak a kietlen vidéken, valami más azonban igen gyakran előfordul arrafelé: a fölöslegessé vagy veszélyessé vált űreszközök, amelyeket ide irányítanak. A Nemo-pont ugyanis kellően távol esik a légi és tengeri forgalomtól ahhoz, hogy a becsapódó űreszközök ne okozzanak balesetet vagy fennakadást. Az óceán ezen területén minimális az áramlás, így a hullámok sem fogják messzire sodorni a leselejtezett űreszközöket.
Első ízben a Szovjetunió használta űrtemetőnek a helyet 1971-ben. Az azóta eltelt több mint ötven évben 250 űreszköz végső nyughelye lett a Nemo-pont, köztük éppúgy vannak elhasználódott műholdak, mint szeméttel töltött teherűrhajók. A legnagyobb, itt landoló űrszemét a Mir űrállomás volt a maga 142 tonnájával, de a különböző országok űrkutatási ügynökségeinek űrszemete is itt landol, csakúgy, mint a Skylab űrállomásé, egy SpaceX rakétáé, valamint a Beagle 2 Mars leszállóegységé, és ide fog érkezni a Nemzetközi Űrállomás is, 2030 után.
