Michel Lotitót, a jó étvágyú fémfalót elképesztő teljesítményéért a Guiness Rekordok Könyve réz emlékplakettel tüntette ki, de ő még azt is megette. Éppúgy, ahogy egy egész Cessna 150-es repülőgépet, 18 biciklit és hét televíziót is, még a régi, nagy dobozos fajtából.
Egyes források szerint a Lotito családnak az tűnt fel először, hogy a lakásból nyoma veszett a televíziónak. Kiderült, hogy a család szeme fényének, a kis Michelnek nassolhatnékja támadt…
A fémek el sem jutottak a MÉH-ig
A franciaországi Grenoble, amikor 1950-ben szülővárosává lett a később csak Monsieur Mangetout néven híressé vált, jó étvágyú fémfalónak, még nem sejtette, hogy a város biciklijeinek nemcsak a rozsdától kell tartania, és a csillárok, de még a szupermarketek bevásárlókocsijai sem lesznek majd biztonságban.
A kórság
Michel gyomra, ahogy mondani szokták, sok mindent elbírt. Már gyerekkorában diagnosztizálták nála a rendellenességet, mely egy életen át biztosította számára a betevő falatokat, amelyeket gyakorta tátott szájjal bámuló nézősereg előtt majszolt be show-műsorok vagy egyéb szórakoztató platformok főfogásaként. Akinek a gyomra nem bírja a főtt tojást, sem a banánt, sietve harapjon bele a tévéjébe vagy a vaságy lábába, hogy meggyőződjön róla, nem ugyanabban szenved-e, mint mindenevő úr.
Ő ugyanis ezt a két „nehéz” ételt pont nem bírta, de az üvegszilánkokban vagy a szegekben semmi kivetnivalót nem talált. Így aztán vashiányt bizonyára nem diagnosztizálhattak nála az orvosok, akik egyébként beható vizsgálatnak vetették alá a férfi gyomrát. Köszönhetően annak, hogy Lotito a röntgenmasinát nem találta ínyére valónak, így a gasztroenterológusok alaposan meg tudták vizsgálni gyomrát, valamint extra erős bélrendszerét, és megállapították, hogy egyedülálló módon napi sok-sok gramm fém elfogyasztására képes (egyes források szerint alig egy kiló, a bátrabb becslők majdnem kettőről is beszámolnak).
A mérleg
Csukás István is megirigyelhette volna Pom-Pom epizódjainak új mesehőséül Torzonborz Kalapevő, vagy Festéktüsszentő Hapci Benő mellé a Cessna-zabbantó Lotitót. Falánk pályafutása során az éhes franciának nemcsak a szeme kívánta a kétszemélyes kisrepülőgépet, de szervezete is lebontotta azt. (Persze, egy idő után, Mindenevő Mihály, mint bármelyik földi halandó társa, rájött, hogyan is szereti legjobban a nehézfémeket: apró darabokra zúzva és növényi olajokkal csúsztatva.) Így aztán már semmilyen akadály nem gördült az elé, hogy megegyen összesen
- 7 televíziókészüléket,
- 15 fém bevásárlókocsit,
- 2 ágyat,
- 6 csillárt és
- 18 biciklit,
azon a Cessna 150-esen kívül, amely 1978-tól 1980-ig látta el finom falatokkal a kevéssé válogatós, nem éppen békazabáló franciát.
2007-ben, viszonylag fiatalon, 57 éves korában hunyt el, de nem egy romlott bicikliváz vagy egy lejárt szavatosságú fúrógép vetett véget életének. Úgy tartják, hogy 1997-ig is már a lelkén, illetve torkán száradt mintegy 9 tonna fém elpusztítása.
Ennyi 9 tonna
A mindenevő úr által elfogyasztott fémmennyiség, a 9 tonna egyébként elég komoly adag „élelmiszer”, éppen annyi, mint:
- 2 satnya elefánt súlya,
- 6 közepes méretű elektromos autóé,
- 5 köbméter betoné,
- 7,5 átlagos termetű fehércápáé,
- 3 közepesen vaskos vízilóé,
- 18 zongoráé vagy
- 1 köbméter vörösrézé.
A nem táplálékspecifikus étrendet folytató, azaz növényekkel és állatokkal egyaránt táplálkozó állatok, így az ember is hivatalosan, az omnivora, azaz a mindenevő besorolásába tartoznak, pedig igazából csak Michel Lotito testesítette meg a valódi mindenevőt.
