Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ami az iskolásnak szünet, az sok szülőnek kötelező kényszerszabadság, ha nincsen nagyi, akit ilyenkor mozgósítani lehetne.
A mágikus szám a 18 – ha kicsi gyereket nevelsz, akkor bizony közel négyhétnyi szabadságot kell kivenned a mostani tanévben az őszi, téli és tavaszi szünet idejére azért, hogy felügyeletet tudj neki biztosítani, ha épp nem tudod másra bízni. Persze elméletileg ez ideális, hiszen jó sok időt tölthet együtt a család, karácsonykor például bő két hetet – de ki tudja ezt megoldani?
A szünet csak a gyereknek szabadság
A tanév augusztus végén kihirdetett rendjét tűkön ülve várták a családok: mindenkit az érdekelt igazán, hogy milyen hosszú őszi és téli szünetre kell számítanunk.
Tavaly az őszi szünet a megszokottnál hosszabb lett, és a télit is megtoldották egy héttel: az utóbbi döntés az idei tanévben is érvényes, vagyis többet maradnak otthon a tanulók, mint amihez hozzászokhattunk.
Ezzel együtt a tanév is tovább tart, egészen június 21-ig kell iskolapadba ülniük majd a nebulóknak.
Bár feltételezhetően a hosszabb téli szünetet idén is kényszer szülte: ha nem kell egy téli héten át felfűteni az iskolaépületet, azzal bizony spórolni lehet, az is igaz, hogy jólesik a gyerekeknek a félévhez közeledve egy kis extra pihenés, lelassulás. Vagyunk, akik már így őszi szünet előtt is érezzük a gyerekeken, hogy fáradnak, halmozottan igaz ez azokra, akik idén kezdték meg iskolai tanulmányaikat. Ettől ugyanakkor a szülőnek még ugyanúgy komoly probléma az, hogy mit kezdjenek a gyerekekkel – vagy magukkal – a szünetek időtartama alatt.
Nem tud mindenkit egyszerre elengedi a munkáltató
A munka törvénykönyve szerint minimum húsz nap alapszabadsággal mindannyian rendelkezünk, ehhez életkorunk révén 10 nap pótszabadság járulhat, de gyermekek után is járnak napok: egynél 2 nap, kettőnél 4 nap, háromnál és a fölött 7 nap. Így nekem például 42 évesen két gyermekkel 32 napnyi szabadságom van, aminek rögtön több mint a felét el is viszik ezek a napok – és akkor még nem beszéltünk az innen-onnan előbújó tanítás és nevelés nélküli munkanapokról, az iskolai hatáskörben elrendelt szünetekről és egyéb bohóságokról.
Ha hozzávesszük, hogy egy család esetleg nyaralni is menne még, lassan ott tartunk, hogy már egy korombeli kétgyermekes anyának sem igen marad olyan szabadsága, amit ne osztott volna be már szeptemberben.
Ezzel csak az a bibi van, hogy nem minden munkáltató engedi meg azt, hogy te dönts minden egyes szabadnapodról, és ehhez joga is van. Persze, ideális esetben, azért egy jó munkahelyen nem tesznek keresztbe neked, amikor kivennéd a szabadságokat, de mi van abban az esetben, ha nincs is szó ártó szándékról, csak arról, hogy egész egyszerűen túl sok a kisgyermekes munkavállaló, így nem lehet mindenkit kollektíve elengedni ősszel egy hétre, télen kettőre, tavasszal meg megint vagy másfélre? Teljesen érthető, hogy a munka nem állhat le úgy, ahogy van. De ettől a te helyzeted még nem lesz egyszerűbb egy cseppet sem, az is igaz.
És akkor hol van még a nyár…
Jöhet tehát a felváltva kivett szabadság, a gyerek lepasszolása a nagyinak, vagy esetleg a legjobb barát családjának, ha nekik egyszerűbb a helyzetük. Persze ezzel épp az nem valósul meg, amit a gyerekek – és bevallom, én is – a legjobban szeretnek a szünetben.
Az otthon elmolyolt órák, a társasozás, legózás, a nyugis reggelek és reggelik, az együtt töltött idő, ami mennyiségi és minőségi is egyszerre.
Ráadásul az év közbeni szünetekre „elégetett” szabadságok böjtje nyáron jön el: akkor ugyanis két hónapnál is hosszabban kell megoldanod az iskolás felügyeletét, s nincs az a mennyiségű pénz, amellyel ezt táborozással ki tudnád hozni. Akkor is marad a nagyi, a barát, meg a szabi és a home office, amikor egyszerre idegesít, hogy nem haladsz, és az is, hogy mégsem tudod a gyermekeddel tölteni az időt.
Megoldás? Azt egyelőre nem tudok. De 18 nap elég sok lesz erre a tanévre, és amíg nem nyitjuk meg tényleg a Dívány-ovit – mert nem panaszkodhatok, nálunk az sem probléma, ha csak a gyermekeddel együtt tudsz dolgozni jönni –, addig marad is ez így.
