Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Számos bizarr harcászati és taktikai döntés született a történelem során, az egyik legkülönösebb azonban kétségkívül II. Kambüszész perzsa király nevéhez fűződik, aki macskákat soroztatott be hadseregébe, amikor Egyiptom bevételére készült. A furcsa döntés nagyon is hasznosnak bizonyult.
Hamis menyasszony miatt orrolt meg Egyiptomra a perzsa király
A Kr. e. 6. században uralkodott II. Kambüszész az édesapja, II. Kürosz ötletét valósította meg, amikor Kr. e. 525-ben Egyiptom elfoglalására indult, a merész tervre azonban Hérodotosz szerint elsősorban személyes sérelem vezérelte. A perzsa uralkodó feleségül kérte II. Jahmesz fáraó lányát, az egyiptomi uralkodó azonban ellenezte a házasságot − nem akarta, hogy gyermeke egy idegen király ágyasává legyen, ami ellenkezett az egyiptomi hagyományokkal −, ezért egy másik lányt küldött helyette. A hamis menyasszony azonban szintén sértve érezte magát, és elárulta a titkát Kambüszésznek, aki annyira feldühödött, hogy hadseregével felkerekedett a Nílus menti birodalom meghódítására.
Mire a perzsa király megszervezte a csapatait, Jahmesz fáraó elhunyt, helyette fia és örököse, III. Pszammetik nézett szembe a fenyegetéssel. Kambüszész több helyről is segítséget kapott: a ciprusiak és Számosz szigetének uralkodója, Polükratész is csatlakozott a perzsákhoz, Phánész, az egyiptomi hadsereg egyik görög vezére pedig árulást követett el, és fontos taktikai információkkal látta el az ellenséget. Az arabok segítettek a perzsa seregnek a sivatagos Sínai-félszigeten való átkelésben, és vízzel látták el őket.
A fiatal, tapasztalatlan Pszammetik fáraó a Nílus deltájának keleti, mocsaras részében található város, Pelusium mellett ütötte fel táborát; a város határerődítményként szolgált, a tengerről és Szíria felől érkező támadásoktól volt hivatott megvédeni Egyiptomot. Korábban az asszírok ugyanitt kikaptak az egyiptomiaktól, mert − legalábbis a legenda szerint − egy mezei egérraj megrágta az íjaikat, tegezeiket, pajzsaikat, ezért a fáraó egy újabb sikerben reménykedett. Egyvalamivel azonban nem számolt az egyiptomi uralkodó: nem tudta, hogy perzsa ellenfele zseniális stratéga, és különösen hajlamos az elmés cselekre.
Nem mert a macskákra támadni az egyiptomi sereg
Kambüszész különös, ugyanakkor hihetetlenül zseniális taktikát eszelt ki: amikor megtudta, hogy Egyiptomban a macskákat vallásos kultusz övezi, tömegestül „sorozta be” seregébe a négylábúakat. Az óegyiptomi kultúrában a macskát Básztet istennő állataként tisztelték, aki hitviláguk szerint az otthon, a szerelem, a tánc, a termékenység, az öröm, a nők és a titkok istennője volt, de a fáraó védelmezőjeként is funkcionált (ez a védelmi szerep valószínűleg annak köszönhetően alakult ki, hogy a macskák nagyon hasznos funkciót láttak el Egyiptomban, elpusztították a gabonaraktárakra leselkedő rágcsálókat). Az egyiptomiak számára egy macska megölése hihetetlen mértékű bűnt jelentett, az elpusztult macskákat pedig gyakran az emberekhez hasonlóan mumifikálták és temették el.
A perzsa uralkodó nem volt rest a saját hasznára fordítani ezt a kultuszt: a katonák pajzsaikra macskákat festettek, sőt, valódi macskákat kötöztek, az állatokat magukkal vitték a csatatérre, és lelkesen lóbálták maguk előtt. Az egyiptomiak nem merték kilőni nyílvesszőjüket, nehogy macskákat vagy a szent állat képmását találják el, inkább megfutamodtak, sokan bemenekültek Pelusium várába. Kambüszész erre megparancsolta katonáinak, kezdjenek el macskákat bedobálni az erődítménybe. Az egyiptomiak erre végképp összezavarodtak, kirohantak a várból, kint azonban már várták őket a perzsák, akik eszméletlen mértékű vérengzést rendeztek.
Balszerencse-sorozat sújtotta a diadalmas uralkodót
Kambüszész trükkös lángelméjének köszönhetően hatalmas diadalt aratott Pelusiumnál, majd seregével elindult Memphisz városa felé, melyet Pszammetik már korábban megerősíttetett, és a vereség után ő maga is oda menekült. Memphiszt hosszú ostrom során sikerült elfoglalniuk a perzsáknak, akik a fáraót és a családját is foglyul ejtették: Kambüszész láncra fogta és állatként mutogatta, majd kivégeztette Pszammetik fiát, a lányát pedig rabszolgának adta el, és arra kényszerítette, hogy lovaknak hordjon vizet a Nílusból. A hódítók ellen lázadás tört ki, melyet a király alaposan megtorolt, a történetírók szerint a mindössze hat hónapig uralkodott Pszammetik is ekkor halt meg (állítólag büntetésből egy bika vérét kellett meginnia, amit nem élt túl, de ez valószínűleg csupán legenda).
Kambüszész mégsem élvezhette sokáig a diadala gyümölcsét: Egyiptom elfoglalása után Etiópia ellen indult, azonban katasztrófák sorozata hiúsította meg nagyravágyó terveit. A sereg élelmiszerkészlete idő előtt elfogyott, ezért kénytelen volt visszafordulni, egy másik egység a líbiai sivatagon átvonulva a homokba fulladt, a Karthágó ellen tervezett hadjáratát pedig a szövetséges föníciaiak visszakozása hiúsította meg. Kr. e. 522-ben a Perzsia által leigázott tartományokban ismét lázadás kezdődött: Kambüszész éppen ennek leverésére sietett, amikor lovára felülve elvétett egy mozdulatot, a kardjába botlott, és halálosan megsebesítette magát. Egyiptom elfoglalója, aki macskákkal kerekedett felül az ellenséges hadakon, végül Darwin-díjas módon került a másvilágra.
