Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 14. század második felében különös betegség ütötte fel a fejét a németországi Aachenben: a fertőzöttek eksztatikus táncba kezdtek az utcán, amit képtelen voltak abbahagyni, ezért a végkimerülésig hajszolták magukat. A rejtélyes „táncoló pestis” Európa több más részére is átterjedt, és többször is újra felütötte a fejét a következő századokban − a kutatók máig nem tudják, mi okozhatta a furcsa kórságot.
Ájulásig táncoltak, leverten ébredtek
A korabeli törvényszéki és orvosi feljegyzések szerint 1374. június 23-án fertőzte meg Aachen városát a „táncjárvány”: a lakók hirtelen kéz a kézben táncolni kezdtek, köröket formáltak, úgy tűnt, teljesen elveszítették uralmukat az érzékeik felett. A delíriumos állapot órákig tartott, mígnem a végletekig elfáradt áldozatok ájultan a földre rogytak, és hosszabb ideig hevertek eszméletlenül. Felébredésük után szélsőséges levertségre panaszkodtak, úgy nyögtek, mintha haláltusájukat vívnák, végül azonban sikeresen felépültek, és − legalábbis a furcsa betegség újabb megjelenéséig − visszanyerték egészségüket.
A „táncoló pestisnek” elnevezett kór a Rajna mentén Utrechtre, Liège-re, Tongresre és más németalföldi városokra is átterjedt; fél évszázaddal később, 1428-ban Schaffhausenben jelentkezett ismét a fertőzés, ahol állítólag egy szerzetes halálra táncolta magát, 1518 júliusában pedig Strasbourgban tört ki a legnagyobb szabású „táncőrület”. Az akkor még a Német-római Birodalomhoz tartozó városban a feljegyzések szerint egy Frau Troffea nevű asszony kezdett fékezhetetlen táncba, melyhez legalább 400 helyi polgár csatlakozott.
A hatóságok úgy gondolták, az áldozatok kitáncolják magukból a betegséget, aztán elfáradnak és abbahagyják, ezért nem avatkoztak közbe, sőt, segítették a „produkciót”. A táncosok rendelkezésére bocsátották a céhcsarnokot, és még zenészeket is felbéreltek − a táncjárvány csaknem egy hónapon át tartott, és több ember halálát okozta, akik szívrohamban, agyvérzésben vagy pusztán a kimerültségtől hunytak el. A járvány a 16. században is átterjedt Európa más vidékeire, például Itáliára, a hatóságok a legtöbb esetben a strasbourgihoz hasonló módszerrel „kezelték” a furcsa jelenséget.
Ma sem tudják, mi okozhatta a furcsa betegséget
A korabeli egyház a sátán művének titulálta a dolgot, és olykor ördögűzéssel próbáltak segíteni az érintetteken, azonban már a korabeli orvosok is kizárták a természetfeletti magyarázatot. Úgy gondolták inkább, hogy a „táncoló pestist” a „forró vér” okozza, amely természetes jelenség, nem lehet és nem is érdemes ellene különösebben védekezni. Az olaszok a betegséget tarantizmusnak nevezték, mivel úgy gondolták, mérges pókok csípése váltja ki, a szervezet az eksztatikus tánccal próbál megszabadulni a csípéssel a vérbe került méreganyagoktól.
Máshol a jelenséget vitustáncként emlegették, mely valószínűleg abból a hiedelemből ered, miszerint a 3–4. században élt, többek között a gyógyszerészek és a táncosok védőszentjeként tisztelt Szent Vitushoz való imádkozás segíthet az érintetteknek a gyógyulásban. A vitustánc kifejezést később az angol nyelvterületen Sydenham’s chorea néven, a magyar népnyelven pedig nyavalyatörésként ismert, legtöbbször reumás láz által kiváltott, főként az arcban és a végtagokban gyors rángásokat okozó idegbetegségre kezdték használni, a két betegség azonban nem azonos egymással.
A „táncoló pestis” valódi okait máig nem ismerik a történészek, sem az orvosok, azonban számos modern elmélet született, mi állhatott a furcsa középkori járvány mögött. Egyes kutatók az érintett vidékeken nagy mennyiségben fogyasztott rozst nevezik meg a táncjárvány okozójaként: a növényben előforduló gomba, az anyarozs (más néven varjúköröm) könnyen okoz hallucinogén tünetekkel járó mérgezést. Ugyanakkor mások cáfolják ezt az elképzelést, rámutatva, hogy számos, a táncőrület által érintett területen nem fogyasztanak az emberek rozst, a betegség pedig gyakran olyan, szárazabb évszakokban is felütötte a fejét, amikor a gomba nem „virágzott” a növényben.
Egy másik elképzelés szerint a delíriumos tánc valójában pszichoszomatikus eredetű volt, egyfajta tömeghisztéria okozta: 1374-ben a Rajna menti régióban még sok helyütt pusztított a pestisjárvány, az emberek talán emiatt érezték úgy, hogy eljött a világvége, de az éhezés és a természeti katasztrófák miatti tömeges stressz és depresszió is kiválthatta. Természetesen ez is csupán feltételezés, valószínűleg nem fogunk egyhamar rájönni, miért kezdtek őrült táncba számos európai város lakói egykoron.
