Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nem csak Magyarországnak, az idén 150. évfordulóját ünneplő fővárosnak is létezik − illetve létezett többféle − zászlója a történelem során. Kevesen tudják, miért pont a piros-sárga-kék, illetve később a piros-sárga-zöld lett Budapest trikolórja, és miért változott gyakran a zászló színösszetétele, illetve kinézete. Ennek jártunk utána.
Kellemetlen volt Budapestnek a „román színek” használata
A Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrehozott főváros címerét és zászlaját az alapítás évében, 1873-ban fogadta el a magyar törvényhozás, nem sokkal később pedig Ferenc József király is hivatalos áldását adta a jelképekre. Mind a címer, mind a zászló a kezdetektől fogva rengeteg vitát generált, az előbbit illetően sokan kritizálták például, hogy a pesti címer szerepel a felső mezőben, a Budát jelképező oroszlánt pedig címertartó állattá fokozták le, míg Óbudát csak a kapu motívuma képviseli. A zászlóval kapcsolatos ellenérzéseket elsősorban szintén Buda mellőzése váltotta ki, hiszen a lobogó Pest város korábbi színeit, a kék-sárga-pirost használta (csak éppen fordított sorrendben), a budai piros-fehér-zöld kombinációból egyetlen színt sem vett át.
Nem kell különösebben szemfülesnek lenni, hogy észrevegyük, a klasszikus Budapest trikolór pontosan megegyezik a román zászló színeivel, ami egyáltalán nem a véletlen műve. Pest városa ugyanis Erdély hagyományos három színét választotta zászlójának, melyek a területrész egységét, az ott élő három etnikumot, a magyar, a székely és a szász nemzetet jelképezik, a szabadságharc idején pedig Magyarország és Erdély egyesítését hirdették. Románia az 1830-as évektől kezdve ugyanezt a három színt tette meg nemzeti trikolórjának, egyesek szerint éppen azért, hogy az egyesítéssel szembeni ellenérzésüket kifejezzék. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a régi budapesti zászlóban a színek vízszintesen, míg a román lobogóban függőlegesen helyezkednek el, és ellentétes sorrendben.
Ennek dacára a kezdetektől fogva sokan − különösen a turisták és a külföldi delegációk tagjai − értetlenségüket fejezték ki, miért van tele a magyar főváros a román nemzeti színekkel; a kérdés sokáig az asztalon hevert, de csak az 1920-as években került sor cselekvésre az ügyben. Magyarország 1919-es román megszállásakor, majd a következő évben, a Magyarország számára tragédiát jelentő trianoni békediktátum aláírását követően egyre kínosabbnak tűnt, hogy a főváros éppen délkeleti szomszédunk színeit viseli, ezért elérkezettnek látták az időt a változtatásra.
Évtizedekig nem volt a fővárosnak zászlója
A fővárosi közgyűlés az évtized vége felé bizottságot állított fel, hogy megvizsgálja, miként lehetséges a heraldika szabályainak megfelelően megváltoztatni a zászlót: a szakértők úgy gondolták, a legjobb megoldás, ha rendezik régi tartozásukat Budával szemben, ezért a kéket az egykori budai lobogó zöld színére cserélték. A vörös-sárga-zöld zászló mellett praktikus érv is szólt, hiszen így csak egyetlen színt kellett megváltoztatni, vagyis sokkal könnyebben és olcsóbban megúszta a város a zászlócserét. A korabeli sajtó magyarázata szerint a piros az örömöt, a sárga a gazdagságot, a zöld pedig a jó reményt szimbolizálta.
Az új zászlót 1930 májusától vezették be hivatalosan: a piros-sárga-zöld lobogó túlélte a Horthy-korszakot, a második világháborút és a háború utáni koalíciós időszakot, csupán a Rákosi-éra kezdetén, 1949-ben került a kukába. Ettől kezdve több mint három évtizeden át nem volt hivatalos zászlója a fővárosnak, csak 1984-ben vezettek be egy új változatot, fehér alapon a város (vörös csillaggal kiegészített) címerével. A rendszerváltáskor visszatért az eredeti, piros-sárga-kék színkombináció, benne a vörös csillagtól megfosztott címerrel, és egészen 2011-ig életben maradt, amikor is a fővárosi közgyűlés döntése nyomán egy teljesen új, a nemzeti piros-fehér-zöld színeket háromszögekből összeálló szegélyként szerepeltető, fehér alapon címeres zászló került forgalomba. Utóbbi hírt a román sajtó higgadtan fogadta.
