Az 1970-es években egész Amerikát sokkolta a Sybil című dokumentumregény, melynek főhőse egy disszociatív személyiségzavarban szenvedő nő, akiben 16 különböző személyiség lakozik egyszerre. A történet felhívta a világ figyelmét a furcsa mentális betegségre, utólag azonban valószínűnek tűnik, hogy Sybil – akit a valóságban Shirley Masonnak hívtak – csupán eljátszotta a tudathasadást.
Furcsa emlékezetkiesések és súlyos lelki gondok gyötörték
Shirley Ardell Mason egy Minnesota állambeli, alig ezer lelket számláló kisvárosban, Dodge Centerben látta meg a napvilágot 1923-ban egy ács és felesége gyermekeként; bár több testvére is született, ő volt az egyetlen, aki megérte a felnőttkort. Shirley szülei mindketten megszállottan vallásosak, a hetednapi adventista egyház követői voltak, édesanyja lelki betegséggel küzdött, az orvosok egy ízben skizofréniát állapítottak meg nála, és gyakran fizikailag bántalmazta a lányt. Shirley élénk fantáziával rendelkezett, gyakran ábrándozott távoli országokról és fantasztikus történetekről, a szülők azonban a vallási dogmákra hivatkozva szigorúan megtiltották számára, hogy fikciós könyveket olvasson, és „bűnös” képzelgésekbe vesse magát.
Kamaszként Shirley egyre gyakrabban élt át különös emlékezetkieséseket, mintha a világ hirtelen elsötétült volna előtte, majd másik helyen találta magát, és fogalma sem volt róla, hogyan került oda, és mit csinált az előző percekben. Szintén erősen hajlamosnak mutatkozott a heves érzelmi kitörésekre, gyakran szenvedett irracionális félelmektől, szorongástól és depressziótól. A pszichés problémák dacára Shirley sikeresen leérettségizett, majd a Minnesotai Egyetemen tanult képzőművészetet és a Columbiai Egyetemen szerzett helyettes művészettanári állást.
Az ’50-es évek elejére Shirley pszichés bajai már olyan mértékben elhatalmasodtak, hogy úgy döntött, profi szakember segítségét kéri, és felkereste a freudi elveket követő dr. Cornelia „Connie” B. Wilbur pszichiátert. Wilbur a terápiás foglalkozások alkalmával rendkívül furcsa jelenségekre lett figyelmes: páciense alkalmanként különböző időhosszig teljesen átalakult, más személyiségek jegyeit öltötte magára, kilencéves kislányként, máskor férfiként mutatkozott be, és fogalma sem volt róla, ki az a Shirley Mason. A pszichiáter egy ritka mentális betegséget, disszociatív személyiségzavart – melyet sokan tévesen összekevernek a skizofréniával – diagnosztizált a fiatal nőnél, melynek kifejezetten örült, úgy gondolta, megütötte a szakmai főnyereményt.
16 személyiség egy testben
Shirley mintegy húsz éven keresztül állt Wilbur kezelése alatt, melynek során a terapeuta a sajátjával együtt összesen 16 különböző személyiséget fedezett fel benne:
- Shirley Mason – az eredeti személyiség
- Victoria Antoinette Scharleau, alias Vicky – egy kifinomult francia lány
- Peggy Lou Baldwin – egy önző és gyakran dühös természetű nő
- Peggy Ann Baldwin – Peggy Lou félénk alteregója
- Marcia Lucinda Dorsett – egy elmélkedő, introvertált, entellektüel típusú nő
- Marcia Gail Dorsett – Marcia Lucinda művész hajlamú, írással és festészettel foglalkozó alteregója
- Vanessa Gail Dorsett – egy extrovertált, vidám zenész hölgy
- Mike Dorsett – egy kétkezi munkás, gyakorlatias férfi
- Sid Dorsett – Mike alteregója, ács és ezermester
- Nancy Lou Ann Baldwin – egy bigott vallásos (adventista) hölgy, aki nagyon félt a katolikusoktól
- Sybil Ann Dorsett – egy rendkívül közönyös nő
- Ruthie Dorsett – egy kisbaba
- Clara Dorsett – egy rendkívül vallásos és Shirley-vel szemben lekezelő, kritikus személyiség
- Helen Dorsett – egy félénk, de eltökélt hölgy
- Marjorie Dorsett – egy derűs, életigenlő, a humort kifejezetten kedvelő fiatal nő
- „A Szőke” – egy meg nem nevezett kamasz lány, Shirley örök gyerek énjének megtestesülése
Függő lett, és a hírnév is megviselte
Shirley és orvosának kapcsolata azonban nagyon távol állt az egészségestől, előbbi egyfajta pótanyaként tekintett Wilburre, és erősen függött tőle, ami kölcsönös volt – a pszichiáternőnek sohasem volt saját gyereke, de már-már betegesen vágyott egy lányra, akiről gondoskodhat. Különböző gyógyszerekkel tömte tele páciensét, aki idővel súlyos függővé vált, már nemcsak érzelmileg, de kémiailag is a pótanya markában találta magát. A terápia során megismert jelenségeket, kutatási eredményeket Wilbur nem szakmai lapokban publikálta, hanem egy újságíró ismerősének, Flora Schreibernek számolt be róluk, aki könyvet írt Shirley történetéről és különös betegségéről.
Az 1973-ban megjelent Sybil címre keresztelt dokumentumregény – melynek főszereplőjét és a többi alakot is szándékosan átkeresztelte a szerző – hatalmas sikert aratott, és megismertette a szélesebb amerikai közönséggel a disszociatív személyiségzavar fogalmát. Hatása akkora volt, hogy míg a korábbi évszázadokban alig 200 hasonló esetet jegyeztek fel, a könyv megjelenését követő néhány évben csak az Egyesült Államokban 40 ezer páciens fordult lélekgyógyászhoz a Sybilléhez hasonló tünetekkel. A regényből pár évvel később nagy sikerű televíziós minisorozat is készült Sally Field főszereplésével.
Évekkel később derült fény a könyv- és filmbeli Sybil valódi személyazonosságára, Shirley szülővárosában ugyanis sokan felismerni vélték a főszereplőt. Shirley ekkorra már maga mögött hagyta a múltat, és Kentucky államban dolgozott képzőművészet-tanárként, a hirtelen jött hírnév, a bulvársajtó és a közönség egészségtelen érdeklődése azonban sokat ártott neki, a kiújuló lelki betegségek elől ismét Wilburnél keresett menedéket. A szerencsétlen sorsú nő sohasem találta meg a boldogságot, 1998-ban, 75 éves korában mellrákban hunyt el; akkor már évek óta küzdött a betegséggel, azonban vallási okokra hivatkozva megtagadta a komolyabb kezelést.
Sokan vitatják a diagnózis valódiságát
Shirley Mason halála után a Sybil-történet heves viták kereszttüzébe került, többek, köztük Herbert Spiegel neves pszichiáter azt állította, a nő tudathasadásos tünetei valójában erősen eltúlzottak, sőt, akár teljesen kitaláltak lehettek. Spiegel úgy vélte, Shirley valójában „csak” súlyos depressziótól és szorongástól szenvedett, a 16 személyiség formájában manifesztálódó disszociatív személyiségzavart Wilbur találta ki és erőltette rá páciensére, akit különböző szerek segítségével befolyásolt.
Debbie Nathan feminista író és oknyomozó újságíró szerint Wilbur, Shirley és Schreiber szándékos átverésként eszelték ki a 16 személyiség meséjét, melynek segítségével jól megszedhették magukat. Az író a bizonyítékok alapján azt feltételezte, a „tudathasadásos” nő valójában Biermer-kórban, vagyis vészes vérszegénységben szenvedett, ez okozta nála a gyakori ájulást és emlékezetkiesést. Az igazság valószínűleg sohasem fog kiderülni: vajon a világ leghíresebb tudathasadásos betege csak eljátszotta a tüneteket, vagy tényleg több mint egy tucat különböző személy lakozott egyetlen testben?
