A rockzene rajongói 27-es klubnak nevezik azoknak a kivételesen tehetséges zenészeknek a névsorát, akiket hírnevük csúcsán, 27. életévükben ragadott el a halál. Az illusztris társaság, melybe Jimi Hendrix, Janis Joplin és Kurt Cobain is tartoznak, alapító tagjaként Robert Johnsont, minden idők talán legkiválóbb bluesgitárosát tisztelhetjük, akinek életét és hirtelen, tragikus halálát egyaránt rejtélyek és legendák övezik – vajon a Mississippi-delta zsenije tényleg eladta lelkét az ördögnek a tehetségért cserébe?
Súlyos abúzus és tragédiák árnyékolták be az életét
Robert Leroy Johnson születési körülményei és gyerekkora legalább annyira titokzatos, mint későbbi élete: annyi bizonyos, hogy a legendás blueszenész a Mississippi állambeli Hazelhurst városában látta meg a napvilágot, leggyakrabban elfogadott születési dátuma, 1911. május 8. azonban viták tárgya, ugyanis hivatalos anyakönyvi kivonat sohasem került elő, talán nem is létezett. A kis Robert nem sokat maradt szülővárosában, édesapja, egy vagyonosabb színes bőrű bútorasztalos és földtulajdonos, ugyanis a fehér gazdák folyamatos zaklatása elől inkább gyorsan kereket oldott; a fiú és kilenc testvére gyakran váltogatták a lakhelyüket, bejárták a Mississippi-delta vidékét, a blues szülőhazáját, végül Memphisben kötöttek ki.
A szülők idővel elváltak, Robertet legalább két mostohaapa nevelte, akiknek a családnevét is felvette, így Dods és Spencer néven is ismerték. Az elbeszélések alapján éles eszű, jó felfogóképességű fiú már gyerekként a zene bűvkörébe került, szájharmonikázni, majd gitározni tanult, a nehéz körülmények azonban nem engedték, hogy fő foglalatosságként űzze szenvedélyét, naphosszat egy ültetvényen kellett robotolnia aratómunkásként. Részeges, erőszakos természetű nevelőapja lenézte Robert zeneimádatát, és neheztelt rá, amiért nem akar a földeken dolgozni, a folyamatos fizikai és mentális abúzus azonban csak még jobban ösztökélte a fiút, hogy kitörjön ebből a sorból.
18 évesen Johnson mégis úgy döntött, leteszi a gitárt, megházasodik, és tisztes egzisztenciát teremt magának, miután megismerkedett és belehabarodott egy Virginia Travis nevű lányba, akinek mélyen vallásos szülei nem kedvelték igazán az ördög zenéjének nevezett bluest. A pár kimondta egymásnak a boldogító igent, Virginia pedig várandós lett, a gyermekágyon azonban váratlan tragédia csapott le, a kicsi holtan jött a világra, és az anya is belehalt a szülésbe. A legenda szerint Virginia szülei és a feltüzelt helyi keresztény közösség Johnsont okolta a tragédiáért, aki szerintük lepaktált az ördöggel, kiközösítették a fiatalembert, aki ezért inkább otthagyta addigi egzisztenciáját, és vándorzenésznek állt; más források szerint azért indult útnak, hogy megtalálja valódi édesapját.
Démoni erők segítségével lett virtuóz?
Akárhogy is legyen, a következő években Johnson a déli államokat járta, olcsó klubokban és vásárokon lépett fel különböző zenekarok tagjaként, azonban nem tudott kiemelkedni a mezőnyből, leginkább átlagos képességű gitárosnak tartották. Ekkor történtek azok az események, melyek inkább a legenda, mintsem az életrajzi tény kategóriájába sorolhatók, azonban szerves részei a Robert Johnson-mítosznak: hősünk szülővárosában, Hazelhurstben a híres gitáros, Isaiah Ike Zimmerman tanítványául szegődött, aki állítólag úgy tartotta, csak a túlvilági erők segítségével válhat valakiből mesteri tehetségű blueszenész. Mentora, akire a környékbeliek félelemmel tekintettek, a történet szerint éjjelente a temetőbe vitte gyakorolni Johnsont, ahol minden éjfélkor megjelentek előttük a pokol démonai.
A másik híres-hírhedt történet szerint Johnson a 61-es és a 49-es útnak a Mississippi állambeli Clarksdale-ben található találkozásánál, a blueszenészek és rajongók által azóta is kultikus helyként tisztelt crossroadsnál adta el a lelkét az ördögnek, aki cserébe kivételes tehetséggel ruházta fel őt. A „szemtanúk” szerint a sátán egy fekete ruhás figura képében jelent meg a zenésznek, aki a szerződés megkötése után odaadta neki a gitárját: az ördög behangolta, játszott rajta néhány futamot, majd visszaadta tulajdonosának, akinek ettől kezdve a kezében volt a földöntúli tudás.
Ő teremtette meg a modern blues- és rockgitározás alapjait
Akárhogy is legyen, amikor Johnson kétéves tanulóidőszak után visszatért az aktív zenéléshez, a korábbi közepes tehetségű gitárosból virtuóz lett, akinek a közönség és pályatársai is ámulták a tehetségét. Úgy játszott, mint senki más, akárhová ment, csodálatot keltett a hallgatóságban, a korábbi bluesos sémákat átdolgozva kialakította saját hangzásvilágát, melyet később rengeteg próbáltak utánozni. Johnson markáns hatású, de rövid életművéből mindössze 29 dal maradt fenn az utókor számára, melyeket 1936 novemberében a texasi San Antonióban egy szállodában, illetve a következő év nyarán Dallasban, egy iroda hátsó szobájában rögzítettek lemezre (ezekből 13 dalt mindkét alkalommal felvettek, így összesen 42 felvétel létezik).
A dalok között vannak olyan, alapműként tisztelt bluesdalok, mint a Sweet Home Chicago, a 32-20 Blues, a Crossroad Blues és a Hellhound on My Trail; Johnson nemcsak a blues-, de a rockzenészek több generációjára volt óriási hatással, Eric Claptontól a Led Zeppelinig rengetegen merítettek tőle direkt vagy kevésbé direkt formában. Egy anekdota szerint amikor Brian Jones, a Rolling Stones – szintén 27 évesen elhunyt – gitárosa először mutatta bandatársának, Keith Richardsnak Johnson egyik felvételét, amaz megkérdezte: „Kivel játszik együtt?”, ugyanis nem gondolta volna, hogy egyetlen gitáros képes ilyen hangzást szólóban kihozni a hangszeréből. Clapton, aki szintén jelen volt, a kérdésre azt válaszolta: „Minden idők legfontosabb blueszenésze”.
Egy féltékeny férj ölhette meg
Johnson a színpadon kívül állítólag csendes, magának való személyiség volt, akit saját bevallása szerint csak két dolog érdekelt, a nők és a whiskey. Tragikus első házasságát követően újra megnősült, és egy fia is született, felesége és a fiú azonban az állandó úton levés miatt szinte sohasem látták, csak az időnként küldött pénz emlékeztette rá őket, hogy a családfő még létezik. Johnson természetesen nem igazán bizonyult a monogámia hívének, a turnék, fellépések során rengeteg alkalmi szeretővel szűrte össze a levet, egyesek szerint váratlan, korai halálát is nőfaló természete okozta.
Az 1938. augusztus 16-án, mindössze 27 évesen elhunyt blueslegenda halálának körülményei máig tisztázatlanok, leginkább kétféle verzió kering közszájon. Az egyik szerint egy féltékeny férj ölte meg Johnsont: Sonny Boy Williamson bluesharmonikás, aki akkoriban a legendás gitárossal együtt lépett fel, állítólag saját szemével látta, amint a felszarvazott úriember mérget csepegtet hősünk italába. Az állítólagos gyilkossággal kapcsolatban azonban soha semmilyen vizsgálat nem indult, senkit sem tartóztattak le, és a halotti bizonyítvány tanúsága szerint még orvosok sem nézték meg a holttestet. A másik elmélet úgy tartja, a partnereit gyakran cserélgető, de a védekezéssel nem igazán törődő Johnsonnal szifilisz végzett – orvosi, halottkémi vizsgálat hiányában azonban ez sem bizonyítható.
A misztikusabb természetű rajongók természetesen úgy tartják, az ördög tért vissza, és hajtotta be az adósságát Johnsonon, aki a tehetségért és néhány év sikerért cserébe az életével fizetett neki.
